A Hangar 13 üdvözletét küldi, de vajon elég jó lett a Mafia felújított változata?!

Egy klasszikus történet felújított változata hozta a kötelezőt, de igazából ennél többre nem volt képes, de vajon miért?!

A Hangar 13 fejlesztőcsapatnak nem kicsit sikerült felcsigáznia, mikor bejelentették, hogy a legendás Mafia első részét teljes egészében felújítják. Majd két évtized telt a két verzió között, hiszen az Tommy Angelo történetét feldolgóz alapmű 2002-ben látott napvilágot. Azt akkoriban elképesztően imádtam, ha jól emlékszem, akkor legalább ötször végig is vittem, és előfordult, hogy egyetlen nap alatt toltam végig az elsőtől az utolsó küldetésig. Micsoda emlékek, bár azért eléggé megkoptak, de az új remake trailere rögtön felelevenített néhányat, majd alaposan meg is ijedtem, mert a Mafia harmadik része számomra óriási csalódás és egy abszolút nem méltó része a trilógiának, míg a másodiknak a remastereld kiadása sem volt meggyőző.

"Én elcsesztem. Úgy, mint Sam és Paulie. Egy jobb életet akartunk, de a végén rosszabbul jártunk, mint bárki más. Szerintem fontos megőrizni a mértéket. Mert az, aki túl sokat akar, azt kockáztatja, hogy mindent elveszít. Természetesen az, aki túl keveset vár az élettől, talán nem is kap semmit."

Azoknak biztosan rémlenek ezen sorok, akik az eredeti játékot végig vitték. Már csak azért is, mert akkor az első résznek a narratíva volt a legnagyobb erőségge, melyet Tommy Angelo szolgáltatott nekünk, és bár csak ritkán hallhattuk a fejében lévő gondolatait külön, mégis nagyot ütött. A remake azt kell mondjam, hogy már ebben is hibázott, nem csak azért, mert nem sikerült, illetve direkt nem is akartak az eredeti szinkron csapattal együtt dolgozni, mondván ennyi idő után a hangjuk valószínűleg megváltozott és nem adná vissza a feelinget. Nem az új hangokkal van a probléma, mert nagyon jól illeszkednek a karakterekhez és jó munkát végeztek, egyszerűen csak a régi játékosoknak alighanem hiányozni fognak a régiek.

A sztori igazából teljesen ugyanaz a Definitive Editionben, mint volt anno a 2002-es kiadásban. A felturbózott grafika viszont sokat hozzátesz a történethez, hiszen tényleg nagyon jól néznek ki a helyszínek. Salieri bárja, a vidék, a hatalmas villa, ahonnan dokumentumokat kell lopni, a hajó, ahol a kormányzó tart beszédet vagy a régi börtön. Lehetne sorolni, és egyikre sem lehet panasz, szóval az újjáépített Lost Heaven-t ezzel sikerült egy következő szintre emelni. Különösen az eső és az eső áztatta környezet volt fantasztikus. Ez már önmagában segített ráhangolódni a játékra. A karakterek egyébként szerintem nem igazán hasonlítanak a régi önmagukhoz, talán Frank és Salieri, akire azonnal rá lehet ismerni, de a többieknél ez nem mondható úgy el. Ezzel nincs is probléma, bár Tommynak az eredeti figurája hozzám közelebb állt, egy valódi átlagembert kaptunk, akinek tényleg könnyen morális gondot okozhat kioltani valakinek az életét, míg az új külsövel felvértezett Tommy már egy fokkal "digósabbra" sikeredett, így a keménykedés inkább beleillett a profiljába, még a végére nála is beállt ez a fordulat. A sztori szerint egyébként Thomas Angelo taxisofőrként dolgozott 1930-ban, mikor is egy éjszaka két őrültnek tűnő alak - egyikük komoly sebesülést szenvedett - ront rá és fegyvert fogjva a fejéhez azt követelik, hogy taxijával taposson a gázba és rázza le a rosszfiúkat. Gyorsan kiderült, hogy főhősünk a Salieri és a Morello banda viszályába keveredett bele. Ezek után egy nagy halom pénzt kapva a szolgálataiért mégis inkább a legális meló mellett dönt Tommy és folytatja a fuvarozást. Sok idő nem telik bele viszont, és máris lecsapnak rá, így nem marad más választása, mint felkeresni Salierit, ha kedves az élete. Innen pedig egyenes út vezet a szervezett bűnözés kegyetlen egyre mélyebb világába. Először csak apróbb feladatot kapunk, mint szétzúzni néhány autót vagy hazakísérni a bárpultos lányát - aki később a kedvesünk lesz -, aztán jönnek a védelmi pénzek mellett a zsarolások, majd végül már a gyilkolást is ránk bízzák. A fegyveres részek kifejezetten jók, remekül használhatóak a pisztolyok és puskás, jó hallgatni, mikor eldördülnek ezek a régi stukkerek, valamint tényleg jól lemodellezték, hogy Tommy nem igazán egy fegyver virtuóz. Rambozni nem igazán lehet, classic fokozaton könnyedén kicsinálnak egy-egy hősködés során. Mindezek túl egész jól próbálnak fedezékbe húzódni az ellenfelek, bár sokszor sajnos nagyon agyatlanok, egyszerűen csak kiállnak a semmi közepére és úgy próbálnak leszedni, aminek semmi értelme. Néhány küldetés erejéig pedig a lopakodás is szerepet kapott, ami alapvetően nem baj, viszont egy esetben pokolian szúrta a szemem. Mikor Frankért megyünk a reptérre, hogy leszámoljunk vele, simán teljesíthető "lábujjhegyen" osonva. Az eredeti játékban egy nagyon kemény része volt ez a sztorinak, ráadásul meg kellett keresni a consigliere családját, majd a repülőjegyeit is. Nos ezt totál kivágták belőle, és még az elbúcsúzás sem olyan megható, mint az volt az alapjátékban. A másik ilyen küldetés a bankrablás, hiszen az előkészületeket abszolút kiszedték, és rögtön belecsapunk a lecsóba. Ezek nagyon nem tetszettek, és sajnos van még 1-2 ilyen szituáció, amikor elkapkodottnak tűnik a dolog, bár bizonyos szituációknál meg pont, hogy hozzátettek a Hangar 13 fejlesztői a felújított változatban. A végéről szintén érdemes még pár szót ejteni, mert az nagyon nem jött át nekem, bár sikerült itt is extrát hozzátenniük, ami a kép világot illeti, a szöveg számomra félrement, mert azt alaposan módosították.

Haladjunk egy kicsit tovább, hiszen a zenék nagyon jó sikerültek, remekül illeszkednek az aktuális küldetéshez vagy hangulathoz, valamint az egyéb hangok is nagyon jól passzolnak. Egyes autóknak, na meg a motoroknak különösen remek hangzásuk van. A vezetési élmény classic fokozaton egész jó, bár a forgalom csapnivaló, nagyon idióták a sofőrök, és a rendőrök is megérnek egy misét. Még 5 csillagos körözésnél is simán el lehet előlük slisszolni, és egy elhagyatott utcában elbújva alig 1 perc múlva már visszavonulót fújnak és, mintha mi sem történt volna folytathatjuk missziónkat. A legnagyobb negatívum pedig - ez a classic fokozatnak szól, ha már ezzel akarták visszadni az eredeti hangulatát -, hogy van minimap és folyamatosan mutatja a játék, hogy merre kell menni. Így egyszerűen nem lehet eltéveszteni, hogy mit és hogyan kell csinálni, pedg az alapjátékban folyamatosan meg kellett nyitni a térképet és a bekarikázott célpontot így lehetett megtalálni. Emellett a küldetésen belül is, például a reptéren, hogy melyik hangárban van Frank vagy a hoteles küldetésben, hogy melyik lehet a menedzser irodája, mindent magunktól kellett kisilabizálni. Ez a remakeben szinte teljesen eltűnt, mert egy indikátor mindig felvázolja a pontos utasításokat.

Összességében jó hangulatú és remek felújítás lett a Mafia: Definitive Edition. Ha valaki már játszott az eredetivel, mindenképp érdemes ezt is végigvinnie, de ha először találkozik az új verzióval, akkor sem fog csalódni. Persze lehetett volna több mindent belepakolni, jobban felturbózni, odafigyelni a mesterséges intelligenciára, de azért az érződik, hogy csak minimálisan mertek belekontárkodni, jobban mondva belenyúlni az eredeti játékba. A classic nehézségi módra viszont nem jár a piros pont, egyáltalán nem hozza a klasszikusnak a szintjét, jóval könnyebb és egyszerűbb annál. Erre jobban oda kellett volna figyelniük, viszont ettől eltekintve az eddigi munkáikhoz képest jobban teljesített a Hangar 13. Ha pedig egy negyedik részre kerülne sor, akkor azonban, ha lehet kérni, ne rájuk bízzák a kidolgozását.

Ha teheted próbáld ki a Mafia: Definitive Editiont, mert egyszer azért érdemes ennek a családnak is a részesévé válni.

MONDD EL A VÉLEMÉNYED KOMMENTBEN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!