Esport1 - "Vörös ötös készenlétben!" - Star Wars: Squadrons teszt

A galaxis legjobb pilótáit keresi az EA Motive legújabb Star Wars játéka.

A játékot PC-n teszteltük, a lehetőséget pedig a Konzolvilág biztosította, ahonnan PC-re, PS4-re és Xbox One-ra is megszerezhetitek a Star Wars: Squadronst.

Nagyon érdekes a modern kori Star Wars történelme, hiszen az eddigi tapasztalatok alapján a mellékágak, a sokszor másodlagosként kezelt projektek sokkal izgalmasabbak és sikeresebbek, mint a főmedert jelentő epizódok. Igaz ez a filmekre és a videojátékokra is. Hiszen az "új" filmek közül is a Rogue One, a Solo és a The Mandalorian voltak a kiemelkedőek, nem pedig az új trilógia. A játékoknál ugyanígy, a két Battlefront nem aratott osztatlant sikert, a Jedi: Fallen Order viszont, amiben nem bízott még az EA sem, óriási siker lett. És most itt a Star Wars: Squadrons, de vajon melyik tábort erősíti?

Tudjuk le a kötelezőket köröket, aztán térjünk rá a játék gerincét adó multiplayerre. Mert bár van sztori, a lényeg a multin van, ezt a fejlesztők is kihangsúlyozták már korábban többször is. Ennek megfelelően nem kell tőle sokat várni és akkor nem csalódunk fölöslegesen.

14 küldetést rejt magában a singleplayer kampány, amik telis-tele vannak maradandó élményekkel. A teljes sztori persze nem egy nagy durranás, de megtanítja mindazt, amire aztán szükségünk lesz a multiplayer meccsek során és azért van jó pár szép pillanata is. Hiszen kisgyerekként ki ne akart volna Luke Skywalker helyében lenni, ki ne akart volna ő maga berepülni a Halálcsillag szervizjárataiba, hogy aztán egy jól irányzott lövéssel felrobbantsa az űrállomást, ami egyébként is túl nagy volt űrállomásnak. Ezeket a gyerekkori vágyakat keltik életre a sztoriküldetések.

Mert élmény játszani a Squadrons-szal, élmény vezetni minden egyes hajót. És nem csak a grafika miatt, persze szép a játék. Nem a jelenlegi csúcsot képviseli, de egyes helyszíneken azért leveszünk minden energiát a hajtóművekről, csak azért, hogy gyönyörködve nézzünk ki X-Wing gépünk pilótafülkéjéből. A titok nyitja ezúttal is a részletekben rejlik. Elsőre azt gondolnánk, hogy nagyon könnyű vezetni a Squadrons gépeit, de aztán hamar rá kell jöjjünk, ez bizony nem igaz.
Ahogy a régi X-Wing játékokban, úgy itt is az energiaelosztás menedzselésén van a hangsúly. Hajótól függően adhatunk több energiát a hajtóművekre, a fegyverekre vagy a pajzsokra, de még ezeken belül is változtathatunk a hajónk beállításain, a pajzsok esetében például azon, hogy egyenletesen kapjon-e energiát vagy inkább az első, esetleg a hátsó elhárítópajzsok legyenek masszívabbak. Remek az irányítás és nagyon izgalmasak a háttérben megbújó mechanikák, amiknek köszönhetően a kezdők és veteránok is megtalálják a szépséget a vezetésben.

Sajnos a multi nem bővelkedik játékmódokban, cserébe ami van, az legalább izgalmas. A Dogfight meccseken 5v5-ben játszhatunk és bizonyos kill számot kell elérnünk a győzelemhez, míg a Fleet Battles során egymás anyahajóját kell megsemmisítenünk. Elsőre itt is faék egyszerűnek tűnik a játék és az is, egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy mennyire jól működik a csapatmunka, hogy mennyire fontos a stratégia a harcok során.

Minden hajó más, különböző fegyverzettel rendelkeznek, különböző feladatok ellátására alkalmasak. Míg a Y-Wing például egy lomhább bombázó, addig az A-Wing-gel villámgyorsan darálhatjuk ellenfeleinket, de cserébe mi is sérülékenyebbek vagyunk. Természetesen ugyanez a helyzet, akkor is, ha a Birodalmat képviseljük és inkább TIE pilótaként szeretnénk hírnevet szerezni magunknak. És akkor még nem is beszéltünk a supportokról. A U-Wing és a TIE Reaper is azért van, hogy társainkat segítsük vele, például extra pajzzsal. De egyfajta tankként is felfoghatóak és arra is használhatjuk ezeket a hajókat, hogy mi szenvedjük el a sebzéseket, nem pedig a sokkal sérülékenyebb társaink.

Persze a Squadrons esetében sem minden arany, ami fénylik. Bár technikai fronton stabil a játék, a 30 fps-es animációk, amik egyébként is sokkal sutábbak, mint a Battlefront II esetében, eléggé zavarják a szemünket, és a pályák terén sem tökéletes a felhozatal. Multiban összesen hat pálya áll a rendelkezésünkre, ebből sajnos a Yavin szinte játszhatatlan. Semmi fedezék nincs, csak a nyílt űr, így sokan ki is lépnek a meccsből, ha éppen a Yavint dobja be a játék.

Ami szintén szomorú, hogy nincsenek a bolygók felszínein lévő területek. Csakis az űrben harcolhatunk, pedig már a Battlefront II esetében is nagyon jó volt például a Jakkun repkedni. Vannak hiányosságai a játéknak, de egyik sem egetrengető gond, illetve hajlamosak vagyunk szemet hunyni fölöttük, hiszen a Squadrons nem az AAA kategóriában hódít, 60 helyett csak 40 eurós árcédulával került a boltok polcaira.
Hogy megválaszoljam a bevezetőben feltett kérdésem, a Squadronst kár lenne mellőzni. Egyértelműen a sikeresebb Star Wars játékok népes táborát erősíti és reméljük, hogy még évekig nyüstölhetjük is majd. Reméljük, de vannak azért fenntartásaink, hiszen a játék kreatív rendezője, Ian Frazier, nemrég adott egy interjút, amiben azt mondta, hogy semmilyen megjelenés utáni tartalommal nem készülnek. Ez manapság rendkívül furcsa, egy online meccsekre kihegyezett játéknál pedig már-már illúzióromboló. De talán a rajongók kérésére változtatnak a terveken és meghosszabbítják még a Star Wars: Squadrons élettartamát.