Vikingnek lenni jó! - Assassin's Creed Valhalla teszt

Itt az ideje vízre lökni a hajót és tolni egy raidet a szomszéd falura, leteszteltük az úh Assasin's Creed epizódot.

Pár nappal ezelőtt, pontosabban november 6-án megérkezett a legújabb Assasin's Creed játék, ami a Valhalla alcímet kapta. Az epizód a Skandináv világban játszódik, tehát kapunk egy kis viking mitológiát, egy csipetnyi valós történelmet és történelmi személyeket, amit persze a már jól ismert AC univerzum köt össze. A sztori már-már sablonoson indul, eszerint főhősünk/főhősnőnk apját egy támadás során a rivális klán feje megöli, mégpedig nem éppen a legbecsületesebb módon. Ezek után, még szintén gyerekként megpróbálunk elmenekülni, aminek a vége az lesz, hogy egy befagyott tó töredezett jegén próbálunk visszatartani egy farkast attól, hogy leharapja a fejünket. Ahogy az várható, kikecmergünk a szorult helyzetből, sőt kapunk egy iszonyatosan menő becenevet is. Így lesz belőlünk Farkas-Csókolt Eivor (Wolf-Kissed Eivor) 15 évvel később, aki egyébként a saját klánjának az egyik legnagyobb harcosa lett és persze élete célja, hogy megbosszulja az apját és kiköszörülje a csorbát, ami a családja becsületén esett. A történet pedig innen indul dióhéjban, de szerencsére a kisebb-nagyobb sablonok mellett azért egészében jó az indulás. Lássuk, hogy mit is takar a pro és kontra.

Pro

Széles és érdekes világ

Az Assasin's Creed Valhalla hatalmas. Ezt nem lehet és nem is érdemes tagadni. A pálya különböző megyékből áll, különböző küldetésekkel, történetszálakkal, ereklyékkel és persze eltulajdonítható tárgyakkal. Leülhetünk játszani egy kocsmába, hogy elverjük a helyi kockázó bajnokot, hogy leigyuk a helység kalapácsát, elmehetünk infókat gyűjteni a városlakóktól, kihívhatjuk a megye legjobb harcosát, lerabolhatjuk a folyó menti településeket és ezzel még a sor korántsem ért véget a felsorolás. Az egyszer biztos, hogy van mit csinálni, mindig megtalálhatjuk, hogy mihez is van kedvünk. A másik nagy plusz az érdekességi faktor, a mellékküldetések (a játékban Mystery) már-már hihetetlenül változatosak. Nem arról van szó, hogy menj ide és ebből vadássz le tizet vagy menj oda és gyűjts ebből huszat. Ehelyett keresd meg ennek az erdőnek a rémét és gyere rá, hogy az egész egy hazugság és átverés vagy füröszd meg a harcost, akinek a bűze már a családját is irritálja és ezzel csak a felszínét kapargatjuk annak, hogy milyen furcsa dolgokba futhatunk bele, miközben lóháton benyargaljuk a 900-as évek Angliáját. 

Harcrendszer és képességek

Mikor először lépünk szinteket, akkor elsőre ijesztő lehet a fejlődési rendszer. 10-15 Skill Point elköltése után rálátunk arra, hogy mekkora is a Skill Tree és elsőre az egész egy katyvasznak tűnik. Viszont az első benyomás egy kicsit csalfa, hiszen a különböző ágazatok/egységek nagyon sok esetben erősen hasonlítanak és körülbelül 2 óra után játék után rá lehet jönni, hogy mit is akarunk csinálni, legalábbis nagyjából pontosan. Az egyszerű fejlődés pedig azt hozza magával, hogy maga a harc egyre érdekesebb lesz. Folyamatosan jönnek az aktív és passzív képességek. Példának okáért, van amikor egy-egy jól időzített hárítás után (parry) még sebzünk is automatikusan, de megtanuljuk azt is, hogy a földre került ellenfélnek, mivel okozhatjuk a legnagyobb sebzést. Ezen kívül a világban találhatunk különböző könyveket, amikkel további egyedi képességeink is lehetnek. Ezen okokból kifolyólag a harcok egyre jobbak, egyre szerteágazóbbak lesznek. Mivel az ellenfelek harci stílusa változik attól függően, hogy milyen fegyverük van, ezért minden ellen más és más trükköt lehet alkalmazni. Ezeket a trükköket pedig a saját kódexünk meg is mondja nekünk. Összegezve a csaták, a csetepaték, a párbajok és minden más eset mikor baltát ragadunk egy agresszív véleménycserére, szépen lassan egy tánc ritmusát veszik fel és erre is van szükség. Az ember néha azon kapja magát, hogy számolj a lépéseket, hogy a legjobb pillanatban térjen ki vagy vágjon oda az ellenfélnek. De ezt egyébként megszokhattuk a szériától és a Valhalla is hozza a kötelezőt. 

Magával ragad a történet

Az egész egy picit sután indul, mikor gyerekként a fater kezünkbe nyom egy kargyűrűt, hogy ezt ugyan vidd már oda a szövetségesünknek és ezzel mindenki nagyon boldog lesz. Persze a 20 méteres út közben támadnak és gyakorlatilag egyből meg is kapjuk a kezdő lökést. Az In Medias Res után viszont a karakter és történet építés részletes és alapvetően nagyszerű. A fő küldetés csapásán megismerjük Eivor motivációját és személyiségét. Ahogy pedig halad az idő, azon kapjuk magunkat, hogy szurkolunk neki. Kicsit úgy érezzük majd, hogy a mi becsületünket is bemocskolták és mint az igazság bajnokának a harc sűrűjébe kell vetni magunkat. Ez persze egy idő után egysíkú lenne és a hőskomplexus természetellenes is lehetne, de amikor tudat alatt elkezdünk lázadozni a túlzottan tökéletes összkép ellen, akkor jön valami olyan, ami visszaránt. Ez lehet egy iszonyatosan durva jelent a kínzókamrában, amit egy jóságos Jedi lovag nem hagyna annyiban, de amikor bekattan, hogy mi most a 900-as évek, kissé barbár Angliájában vagyunk, akkor bólintunk egyet és helyeslően hümmögünk, hogy ez bizony ilyen kemény világ lehetett anno. 

+1

Megvan az a South Park rész, amiben a Member Berry-k (Memóbogyók) arról suttognak, hogy emlékszünk-e a régi popkulturális dolgokra. Az a rész arról szól, hogy a média hogyan próbál hatni a tudatalattinkra azzal, hogy régi emlékeket, vélhetően kellemeseket elevenít fel bennünk. A modell pedig működik, hiszen a Ready Player One gyakorlatilag 2 órán keresztül erről szól és imádták a mozinézők. Ezt pedig akár akarva, akár akaratlanul a Valhalla is hozza. A játékban vannak úgynevezett Flyt párbajok. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy odamehetünk bizonyos emberekhez és kihívhatjuk egy csatára. Ezek után ő mond egy sort, általában valami sértőt rólunk, amire nekünk jöhet a riposzt inzultusunk, ami rímel az ellenfelünk sorával. Ezt pedig már láttuk valahol. A Curse of Monkey Island sokunk gyerekkorában volt meghatározó játék, az ottani humor és történetmesélés még mindig az egyik legjobb, amit valaha videojátékban láttam és az, hogy ezt nagyjából ugyanígy látom az AC világában is, hatalmas piros pont a fejlesztőknek.

Kontra

Azok a bizonyos bugok

Muszáj ezzel kezdeni, hiszen ez az a pont, amit nem lehet igazán megbocsájtani. Ugyan nincs belőlük igazán sok, de a meglétükre nincs felmentés. Egy tripla AAA szintű AC játékban ne legyenek ilyen ordító hibák. Kezdésnek vannak random kifagyások, egyszerűen a játék néha gondol egyet és egyszerűn bezáródik minden figyelmeztetés nélkül. Ugyan ez ultra ritkán fordul elő, de azért annyiszor igen, hogy meg kelljen említeni. Ott vannak még a fals hibajelzések is. Mikor megnyitjuk a térképet, akkor néha megkapjuk az üzenetet, hogy a játék nem tudott csatlakozni az online tartalmakhoz, de ez gyakorlatilag semmilyen hatással nincs a játékra. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor jönnek a glitchek. Volt olyan, hogy az ellenfelem átesett a padlótextúráján, csak azért, hogy két másodperc múlva a nyakamba essen a második emeletről. Az összemosott párbeszéd-gameplay jelenetek ötlet szinten rendben volt, de a kivitelezés már nem sikerült igazán jóra. A lenti képen azt láthatjátok hogy az én Eivorom a beszélgetés előtt fel akart lépni egy ládára, és az animáció el is indult miközben a beszélgetés is elkezdődött. Ennek az lett a vége, hogy a teljes diskurzus alatt végig azzal flexeltem, hogy én milyen magasra tudom emelni a bal lábamat. Ugyan a játékélményt nem teszi tönkre, de erre lehetett volna figyelni.

Mi? Merre? Hogyan?

Ez a pont, egyszerre lehet pozitív és negatív is. Az RPG rajongók tábora megoszlik, sok helyen olvasni, hogy a mostani kaland-szerepjátékok, mint mondjuk az Elder Scrolls túlságosan a szájába rágja az embernek mit is kell csinálni vagy hova is kell menni. Persze van egy másik csoport is, aki ezt a változást nagyon is szereti, mert megkíméli magát a végtelen keresgetésektől. A Valhalla első blikkre megtalálta a kettő közötti egyensúlyt. Miután felveszünk egy mellékküldit nem kapunk egyből egy berajzolt pontot a térképen, hogy ide kell menned. Ha minimálisan is, de minden esetben gondolkodni kell picit azon információk alapján, amit a küldetés (Mystery) gazdája mond nekünk és az alapján megtalálni a megoldást, ja és ami külön jó, hogy ez egész nem kerül be a Journalba, azaz nincs emlékeztető. Ha nem figyeltél, akkor lehet vissza menni újra kérdezni. Az viszont már gond, hogy amikor van naplóbejegyzés, akkor az addig nem mindig frissül, míg el nem érsz egy bizonyos előrehaladási szintet. Több mint 3 óráig kerestem egy sárgára festett hajót a mocsárban, mire rájöttem, hogy már megtaláltam, csak a cél listában nem frissült. Mondanom se kell, hogy mennyire voltam a kiakadás határán.

Összesítés

Az Assasin's Creed Valhalla nagyon rendben van. Ha valaki szereti a sorozatot, akkor az ezt is szeretni fogja. A viking és skandináv mondavilág nagyon jól működik, ahogy találkozunk mitológiai alakokkal és lényekkel úgy ragad magával a történet folyása. Eivor egy szerethető figura és a megnyilvánulásaiban saját magunkat is megtalálhatjuk.  Ugyan a kontra oldalon vannak olyanok, amiket nem akarunk igazán megbocsájtani, de reméljük ezeket javítják majd. 

Pont: 8,5/10

MONDD EL A VÉLEMÉNYED KOMMENTBEN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!