Esport1 - Egy kicsi innen, egy kicsi onnan

Kipróbáltuk a People Can Fly és a Square Enix közös szülöttét, ami egyszerre meglepő és ismerős.

Bár a videójátékok piaca a koronavírus során is szárnyal, a játékok fejlesztőit is utolérték a korlátozások, vírusvédelmi szigorítások nehézségei, mely oda vezetett, hogy még 2021-ben is folyamatosan tolják a különböző címek megjelenését. Manapság kifejezetten ritkaságszámba megy, ha egy AAA játék piacra kerül, az Outriders viszont április elején megjelent, és egyből történelmet is írt. A játékot már a legelső estén is 100 ezernél többen nyomták, ezzel pedig a Square Enix valaha volt legjobb rajttal rendelkező játéka lett.

De mit tud valójában? Tényleg annyira jó, vagy valami más áll a háttérben? Erre keressük most a választ!

Az Outridersnél a Square Enix visszanyúlt egy olyan módszerhez, ami anno mondhatni alapkövetelmény volt a kiadóktól, manapság viszont elképesztően ritka; ez a demó. Az Outriders Demot rengetegen próbálták ki, melyen keresztül betekintést kaphattak az egyébként 60 eurót kóstáló játék világába, és bizony az ingyenes demó ígéretes volt. Nem engedett bepillantást túl sok részletbe, de kipróbálható volt mind a négy class, felvezették benne az alapsztorit, és néhány nagyob csihi-puhiban is volt részünk.

A Demo és a végtermék

Bár a Demo sikeres volt, azért elég sok kívánnivalót hagyott maga után technikailag, például nem lehetett kikapcsolni a motion blurt, ami nagyon-nagyon hiányzott, illetve az optimalizáltság terén is voltak hiányosságok, a teljes verzió azonban ezeken mind szépített. Az események sűrűlyében is többé-kevésbé stabilan tartja már a játék a kijelölt FPS számot, a motion blur kinyomásával pedig szabályosan megkönnyebbültek a szemeim, illetve a cinematic videók sincsenek már lockolva 30 FPS-re. Ilyen tekintetben mindenképp piros pont jár a teljes verziónak.

Eljött a nap!

Április 1-én csöppet sem áprilisi tréfaként végül megjelent a játék, és mindenki belevethette magát a távoli jövő egy újabb fiktív sztorijába. Bár az Outriders hivatalosan egy kooperatív, RPG, akciójáték, sokszor nevezik looter-shooternek is, ami voltaképp szintén igaz. Kapott egy egész érdekes sztorit, a 21. század közepére a Föld menthetetlennek bizonyult, így a kormányok az utolsó erőforrásaikat összedobva létrehoztak két kolonizáló hajót, melyek a távoli Enoch bolygót vették célba, hogy második esélyt adjanak az emberi fajnak. Végül csak egy hajó, a Flores érte el 83 évnyi utazás után az elképesztően ígéretes planétát, mi pedig itt csatlakozunk be a képbe. Az Outriderek, vagyis a Flores keménykötésű katonáinak tagjaként az elsők között landolunk új hazánk felszínén, a dolgok viszont hamar rosszra fordulnak, egy beazonosíthatatlan, így anomáliának nevezett vihar cincálja darabokra a leérkezett egységeket, mi pedig egy sor nehézség és egy súlyos sebesülés után röpke 30 évre mélyálomba szenderülünk.

Ébredés után az Enoch már közel sem olyan, ahogy ráleltünk; az emberiség belakta, de az új paradicsomra egyáltalán nem hasonlít. Háború dúl a különböző nézeteket valló felek között, miközben a bolygó saját élővilága és a minket szuperképességekkel felvértező anomália is az életére tör mindenkinek, aki csak a bolygón tartózkodik. A célunk nem más, minthogy elhozzuk a békét ebbe az őrült világba. A feladatot nehezíti, hogy nem csak mi voltunk olyan kivételesek, hogy mágikus erővel áldott meg minket az anomália, mások is kaptak ebből a hatalomból, és sokuknak a fejébe szállt, istent játszanak, és rendszeresen próbálnak minket is rábeszélni erre.

Válassz egy Pokém... vagyis elementált!

A tutorialként funkcionáló bevezető után a játék nekünk szegezi a kérdést, hogy mégis melyik class tagjaként kívánunk nekikezdeni a harcnak. Összesen négy közül választhatunk; Devastatorként a talaj erejét uralhatjuk, szívós tankként az első sorokban harcolunk. Aztán ott van a Pyromancer, a láng parancsolójaként szenesre égethetünk bárkit, míg Tricksterként az idővel mahinálva mászhatunk ellenfeleink arcába. Végül dönthetünk a Technomancer mellett is, ami a játék alighanem legfantáziátlanabb pontja; egy class, ami mágikus fegyvereket idéz meg. Mágikus aknavető torony, mágikus megfagyasztó löveg, mágikus rakétavető, mágikus gránát... Ezen a ponton határozottan úgy éreztem, hogy ide még elfért volna egy kis kreatív ötletelés.

Gyere ide és úgy mondd!

Az osztály kiválasztása után azonnal bele is vethetjük magunkat a harc sűrűlyébe, ami összességében sokkal szórakoztatóbb lett, mint amilyennek vártam. Az Outriders a pörgős, beleállós harcokat részesíti előnyben, ritkán van az, hogy fedezék mögé bújva kell harcolni, különösen akkor, ha az egyik arcba ugrós classt választottad. Remekül van megoldva a heal rendszer, bár ez classoként más, a lényeg, hogy minél több ellenfelet iktatsz ki, minél több képességet használsz el, annál több hp-t nyersz vissza. A képességek is gond nélkül spamelhetőek, szinte mindegyiken elég alacsony a töltési idő, és vannak nagyon menő darabok; a Devastator Gravity Leap képessége a kedvencem lett mindközül.

Bár a hardrendszer pörgős, érdemes nagyon odafigyelni arra, hogy minden lehetőséget ragadjunk meg a szintezésre, szóval a mellékküldetések is erősen ajánlottak, ugyanis nagyon hamar egy véget nem érő tunkolásba csaphat át a játék, amikor 3-4 tár is belemehet egyetlen ellenfélbe, ha nem figyelünk oda a sebzésünkre. Itt jön képbe a skillfa, amivel extra szívósságot, extra sebzést, illetve kiegészítő tulajdonságokat szerezhetünk a képességeinkre. Mivel a játék ezen része nagyban meghatározza a buildünket, így a fejlesztők a lehető legjobb megoldást alkalmazták a pontok esetleges újraosztására; bármikor, akárhányszor ingyen és bérmentve reseteljetük az egészet, hogy újrakiosszuk az értékes pontokat.

Itt egy puska, itt egy puska

Ami a fegyvereket és ruhákat illeti, az alap daraboknál nem szálltak el túlzottan a készítők, ugyanaz a néhány modell váltakozik mindig, az Epic fegyvereknél is csak extra színt kapnak a mordályok. De mindez nem véletlen, hiszen az egyedi modelleket a Legendary kiegészítőkre tartották meg, így különösen nagy élmény, amikor ilyen besorolású cuccot gyűjthetünk be.

Ezenfelül a fegyverek is rendelkeznek különféle képességekkel, melyeket a craft rendszerben többé-kevésbé szabadon rendezgetünk, illetve különféle nyersanyagokért cserébe a ritkaságukon is fejleszthetünk.

A pályán még lehetett volna dolgozni

Kétségtelen, hogy a játékfejlesztés egy olyan dolog, ami igazából sosem készül el teljesen, mindig lehetne rajta mit szépíteni, csinosítani, a világon viszont még bőven lett volna mit csiszolnia a stábnak. Karakterünkkel meglehetősen szűk mozgástereket kapunk, nem nagyon kell észben tartani, hogy merről jöttünk és merre kell menni, illetve a bázisokon kívül az egész bolygó kicsit súlytalan. Van egy tematikus dizájn, amit a bejárható zónák lekövetnek, meg jönnek rajta az ellenségek, néhány kivételtől eltekintve viszont az egész olyan üresnek hat. Ennek ellenére pedig tele van átvezetőkkel a játék; ha átugrasz egy szakadékon, kinyitsz egy ajtót minden egyes alkalommal átvezető animáció érkezik.

Többen mindig jobb

Szerencsére az Outriders nem egy single player játék, összesen 3-an állhatunk össze egy csapatba, hogy írtsuk az ellent, viszont az első hetekben elég komoly technikai problémák akadtak a szerverekkel, néha még egyedül se lehetett játszani, főleg este, ez viszont a multinak is problémákat okozott. Többször is találkoztunk azzal az állapottal, hogy a csatlakozó játékos/játékosok lagoltak a lobbyban. Ritka frusztráló érzés volt, ami nagyon csúnyán belerondított az élménybe.

Szumma szummárom....

Összegezve az elhangzottak, az Outriders egy szórakoztató játék, bár a demó kiadását leszámítva nagyjából semmilyen téren nem nevezhető különlegesnek. Egy újabb fantasy világot fest le elénk, megírtak hozzá egy sztorit, ami legalább nemcsak dísznek készült, illetve sikerült valamelyest egyedi artot adni a képességeknek, ezenkívül viszont nem újít semmit, sőt... A kameranézet és a mozgás dinamikája egy az egyben a Gears of Wart, az inventory elosztása a Destiny 2-t idézi.

A helyzet az, hogy az Outriders pontosan arra jó, hogyha nincsen jobb alternatíva, akkor ellötyögjetek benne a haverokkal, bár itt jön a nagy kérdés, hogy mindez megér-e 60 eurót? Ezt már mindenki döntse el maga.