Resident Evil 8 teszt: A tökéletes egyensúly akció és horror között?

Nektek hogy tetszik a Resident Evil széria legújabb darabja?

Nagyjából hat éves lehettem, amikor egy PS1-gyel gazdagodott a háztartás. Elsőként persze egy hat éves gyereknek való játékokat kaptam a géphez, de hamar a videójátékok fogságába esett a család többi, tőlem idősebb tagjai is, így egyszer csak ott volt előttem az első Resident Evil CD-je. Azóta is emlékszem a játék szinte minden egyes pillanatára, számtalanszor végigjátszottam a Resident Evilt és máig ez az a játékszéria, ami számomra az egyik, ha nem a legkedvesebb. Szorosan ott vannak mellettük a Silent Hill játékok is, de mivel az sokkal inkább nyomasztóbb, mondhatni félelmetesebb volt anno, a Resident Evil játékmenete jobban megfogott. Éppen ezért néztem furcsán anno a Resident Evil 7: Biohazard bejelentésekor, amiről már az első pillanattól kezdve tudni lehetett, hogy egy sokkal félelmetesebb élményt nyújt majd.

Csalódnom azonban nem kellett. Az új perspektíva bár furcsa lehetett azoknak, akik csak a számozott Resident Evil részeket követték, valójában az FPS nézet koránt sem idegen a szériától, a 7. epizód pedig végre elfelejtette az 5. és 6. rész akciós vérvonalát, visszatért a túlélőhorroros gyökerekhez. Ethan Winters sztorijának első fejezete feszes, félelmetes és kellően új volt ahhoz, hogy a kritika és a közösség is örömmel fogadja a játékot, a Capcom pedig nagy feladat előtt találta magát, ezt a sikert kellett volna a négyzetre emelniük.
Hogyan lehet ezt elérni? Bármennyire is közhelyes, de a régi jó dolgok megtartásával, egy csipetnyi újdonsággal és az előző rész által nyitva hagyott kérdések egy részének megválaszolásával. Ethan Winters 3 éve maga mögött hagyta a Baker házat a louisianai mocsárvidéket, új életet kezdett feleségével Miával és megszületett kislányuk, Rose is. Az idilli családkép azonban nem tart sokáig, ismét berobban a Winters család életébe Chris Redfield és mindent a feje tetejére fordít, még az asztalt is, ami alá hirtelen bevetette magát főhősünk a nappaliban. Higgyétek el, ott és akkor nem az asztal lesz a legnagyobb gondunk.
A történtről azonban nem szeretnék többet elárulni, a RE8 körülbelül 10 órányi tömör gyönyör és rettegés, remekül vezet rajta minket végig a sztori, ami kifejezetten ütősre és izgalmasra sikerült. A címszereplő faluba hamar eljutunk Ethannel, bár sok köszönet nem lesz benne. A romániai kis település egyfajta központi hubként szolgál a játékban, nem túl nagy terület és nem is teljesen open-world, de innen szövi a játék a történet szálait, innen indulhatunk majd el különböző területekre, mint például mindenki kedvencének, Lady Dimitrescunak a kastélyába.
Izgalmas és sokféle helyszínt járhatunk be a játékban, amik leginkább talán a Resident Evil 4-ben látottakhoz hasonlítanak. Ez is visszautal a tökéletes folytatás receptjének egyik elemére, a valami régire. Maga a játékmenet elsőre látásra nem változott sokat az elődhöz képest, valójában azonban teljesen más élményt nyújt. A RE7-ben sokkal több jumpscare volt, sokkal gusztustalanabb volt látvány a hangulat, a Baker ház pedig folyamatos bezártságot kölcsönzött a játéknak. A 8. rész újított ezen a téren, sokkal nyitottabb terek vannak, ami sokak szerint elvesz a félelemfaktorból, szerintem inkább egyensúlyba hozta azt az akcióval.

Hiszen lövöldözni itt lesz mire bőven. Már a faluban is minden sarkon az életünkre törne valaki vagy valami, a későbbi területeken pedig még több groteszk ellenféllel találkozunk majd. Szerencsére arzenálunk az esetek többségében kéznél lesz, fegyvereink mellett pedig ezúttal már Ethant is fejleszthetjük majd a Duke-nál, aki gyakorlatilag a RE4 árusának itteni megfelelője.
Különböző haszonállatok levadászával különböző típusú húsokat gyűjthetünk, amiket aztán a Duke megfőz nekünk. Attól függően, hogy éppen mit főzettünk vele, növelhetjük maximális életerőnket vagy akár védekezésünket is. Itt muszáj megemlíteni a játék egyedüli hibáit is. Ellenfeleink borzasztó lassúak, ritkán nyújtanak igazi kihívást, mégpedig azért mert egyszerűen hat új Lady Dimitrescus háttérképet is levadászunk a neten, mire bármelyik ellenfél megteszi azt a pár métert, ami közte és Ethan között van.

Nem dob a harcok élvezeti faktorán az sem, hogy egyszerűen túl sok a lőszer. Nem kell persze CoD szintű lövöldözésre számítani, de ha valamilyen több ellenfelet felvonultató terület felé haladunk, akkor a játék biztos tesz arról, hogy legyen elég lőszerünk, vagy nyersanyagunk, amiből aztán lőszer készíthetünk. A 7. részben jobban kellett spórolnunk és az nagyon hiányzik a Village-ből.
Én mégsem mondanám, hogy a RE8 elfelejtett túlélőhorror lenni. Szinte tökéletes egyensúlyban van az akció és a rettegés, néhány területen pedig kifejezetten nagyot villant a játék. A Benevento ház szerintem az egész játék legerősebb pontja, ahol olyan pszichothrillerbe csap át a játék, aminek a közelében sem volt a Resident Evil 7 és amiből még több kellett volna a Village-be.

Nem volt egyszerű, de véleményem szerint a Capcomnak sikerült túlszárnyalni a Resident Evil 7. részét. Elhagyták a sokszor csak idegesítő jumpscare-ek tömkelegét, helyette folyamatosan a markában tartó bizarr hangulatot, az agyad legmélyén megbújó félelmet csempésztek a játékukba, ami persze technikai fronton is domborít. Remekül néz ki a Resident Evil 8: Village, hibátlanul fut a különböző beállításokon, nem kell egy erőmű ahhoz, hogy normális látvány mellett élvezhessük a játékot és 2021-ben ez különösen nagy szó, egyetlen egy darab buggal sem találkoztam a végigjátszás alatt.

A kérdés már csak az, hogy miként tovább? Nem titok, hogy Ethan kalandjai nem értek véget, a Resident Evil 7-ben megismert arctalan főhős sztorija mindig is trilógiának volt tervezve, de hogy mikor és milyen formában számíthatunk a Resident Evil 9-re, azt egyelőre csak a Capcom brigádja tudhatja. Az biztos, hogy mi már alig várjuk a következő epizódot.

A PCGURU is letesztelte a játékot, élményeikről videotesztjükben mesélnek.