Assasin's Creed Valhalla: Wrath of the Druids játékteszt

Vérfarkasok, Druidák és egy kis vérmágia. Ezt ígéri az új Assasin's Creed DLC.

Eltelt egy fél év az Assaasin's Creed Valhalla kiadása óta, tehát ahogy várható volt az Ubisoft már szállította is az első DLC epizódot, ami a Wrath of the Druids nevet kapta. Amiről a cím már árulkodik is, hogy a történet a druidák körül forog és azon belül egy teljesen logikus irányba, Írországba kalauzolja a játékosokat. Az átvezetés nem lett túl bonyolult, sőt szinte már klisésen megjelent egy eddig nem ismert szereplő a kikötőnkbe, aki egy rejtélyes levelet hozott nekünk, amit Dublin királya küldött. Itt egy kis prológus után kiderül, hogy egy unokatestvérünk megvetette a lábát Írországban és most uralkodóként próbál érvényesülni, ami nagyjából sikerül neki, de azért nyilván szüksége van ránk. Szóval ideje megint vízre szállni, hiszen várnak az új kalandok.

A világ és ami mögötte van

A Wrath of the Druids egyszóval tényleg csak annyi, amit ígér. Egy kiruccanás, az ír vidékre. Gyakorlatilag nüansznyi utalásokon kívül, a játék kizárólag Eivor szemein keresztül kel életre. A való világ, a modern kor, Layla vagy Bashim egyáltalán nem jelenik meg, szóval az alaptörténetet ez a rész egyáltalán nem érinti. Ha valaki, ezt keresi, akkor ezt nem neki találták ki. Ezzel szemben, ha a sztori, az autentikus ír világ vagy a kis rejtvények miatt jön vissza az ember, akkor már sokkal inkább megkapja, amit akar. A grafika nyilvánvalóan még mindig gyönyörű. A néha sivár angol vidéket felváltja a lankás, buckás, sziklás és talán egy kicsit túlburjánzott élővilág. A térkép tele van érdekes dolgokkal, sőt igazán szép kontraszt is van az egészben. Azzal még nem árulunk el titkot, hogy a kor, amiben játszódik a Valhalla, a régi kelta és keresztény időszak között van. Még vannak pogányok, de a katolikus világ már szorítja őket kifelé. Ezért, attól függően, hogy hol is vagyunk térképen, láthatunk épülő kastélyokat, virágzó falvakat és persze romos épületeket is. A új zenék nagyszerűek, tökéletesen illenek a vidékhez, amin keresztül vágunk. Tehát autentikusságban nagyon ott van az új rész.

A háború kellékei

Ahogy arról már szó volt, a WotD egy kaland. Ha valaki végigjátszotta az eredeti sztorit, akkor az itteni harcok és kihívások, gyakorlatilag semmiben nem jelentenek majd gondot. Én 400-as Power értékkel, maxra húzott Thor szettel és egy Excaliburral a hátamon jöttem át. Ez pedig annyit jelentett, hogy minden fegyver, páncél és kiegészítő gyakorlatilag kinézeti vagy gyűjtemény célt jelentett, hiszen semmit nem cseréltem le. Az egyiptomi sarló érdekes új animációkat hozott, de az egyszer biztos, hogy maxoson se jött közelébe a Artúr király legendás kardjának. Emiatt magas nehézségi fokozaton sem okozott gondot a végigjátszás. Az persze kicsit érdekes, hogy a trailer vérfarkasokat meg mágikus csatákat ígér, ami egy bizonyos szinten igaz is, hiszen harcolunk ilyenekkel, leginkább a Trials of Morrigen mellék küldetéseken. Viszont, mint kiderül ez azért van, mert az ilyen összecsapásokban a druidák hallucinogén füstöt fújnak, amitől olyanok ellenfelekkel mérkőzünk meg, amik nincsenek ott.

Mindennek meg van az ára

A DLC új mechanikája a kereskedelem lett. Itt és most nem egy települést kell felhúznunk, hanem a már virágzó Dublin várós kereskedelmi útjait kell szélesítenünk. A raidekből már nem sima erőforrásokat kapunk, hanem árut, amire itt szükség van az építkezésehez. Illetve ahelyett, hogy egy helyen költenénk azt el, a térkép különböző pontjain kisebb kereskedelmi központokat foglalhatunk el, majd fejleszthetünk tovább. Ezek a hubok passzívan termelnek nekünk dolgokat úgy mint, ruhaanyagot, könyveket, luxuscikekket és egzotikus árukat. Ezekkel a fővárosunkban különböző szerződéseket teljesíthetünk, amiért páncélt, fegyvereket, további árut és persze hírnevet szerezhetünk. Az új mechanika pontosan annyira más, hogy megint rávegye az embert, hogy csinálja a mellékszálakat és gyűjtse a különböző dolgokat a ládákból. 

Tisztelgés az elődöknek

Egy másik újdonság, hogy sok év után ismét találunk küldetéseket a galamb dúcokban. Sőt, ezeken a küldetéseken bizony a játék rá akar venni, hogy settenkedjünk, bujkáljunk az árnyékban és csak azt iktassuk ki, akit muszáj. Ezt azzal éri el, hogy dupla jutalmat ad, ha minden extra kérést teljesítünk, amit a királyunk akar, hiszen ezek az ő feladatai. Az elgondolás nagyszerű, hiszen úgy érezheti magát az ember, amikor ezeket csinálja, mintha visszarepültünk volna az időben. Viszont a bugok és a checkpointok hiánya miatt azért ez is hagy némi kivetnivalót.

Összegezve tehát a Wrath of the Druids egy könnyed 10-15 órás szórakozás. Kapunk egy érdekes történetet, érdekes karakterekkel, folklórral és háttérrel. Megvan az intrika, megvan a meglepetés faktor, viszont játéktechnikailag nem lesz kihívás és a nagy képről sem tudunk meg semmi extrát. Ha az alapjáték tetszett, akkor ez is bejön majd. Arra tökéletes, hogy minden ellenfelet különösebb erőfeszítés nélkül kardélre hányjatok, már ha azt a fegyvert forgatjátok éppen.

Értékelés: 7/10 pont

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!