Teszt: Kapcsolják be biztonsági öveiket, elrajtolt az F1 2021!

Itt az idő, hogy az izgalmas idei Forma-1-es szezont megkoronázzuk az éves kapcsolódó játékkal, amely bizonyos szempontból mérföldkőnek tekinthető.

A teszt eredetileg a PCGURU oldalán jelent meg.

Nem túlzás azt mondani, hogy történelmi hétvégén van túl a Forma–1, hiszen nem elég, hogy bemutatkozott egy vadonatúj (és az első próba alapján egészen ígéretes) versenyhétvége-formátum az időmérő és a futam közé beillesztett sprintvágtával, de először láthattunk élőben 2022-re hangolt versenygépet is, a sportág történetének egyik legradikálisabb aeroreformjával. Az már csak hab a tortán, hogy mindemellett az évszázad egyik legizgalmasabb szezonja fut éppen, így attól aligha kell tartani, hogy nem lel kellő érdeklődésre a frissen debütált F1 2021. Az az F1 2021, amely szintén egy mérföldkő, hiszen ez az első Codemasters-féle játék, amely már az EA Sports logójával jelent meg.

Akinek esetleg az volt az első gondolata ez utóbbi információ hallatán, hogy „úristen, most mi lesz?”, az megnyugodhat, hiszen az új kiadó keze nyoma egyelőre nem igazán érződik – legfeljebb a FIFA-játékokat idéző menürendszeren. Van is némi átmeneti érzete emiatt az idei kiadásnak (összhangban a valódi 2021-es szezonnal), a belsőt tekintve ugyanis kevés dolog változott: egyetlen komolyabb újdonságot kaptunk csupán, az viszont szerencsére kifejezetten hangsúlyos lett.
A hatásvadász húzásaival együtt is kiváló Netflix-féle dokusorozat óta visszatérő eleme lett a dráma a száguldó cirkusznak, ami persze mindig is megvolt, csak ritkán került ennyire gyakran az előtérbe. Ennek tükrében talán nem véletlen, hogy az F1 2021 nagy újítása egy sztorimód. Ez a Braking Point, egy két szezont felölelő, összesen közel 20 fejezetből álló történet, melyben a Forma–1-be frissen feljutó F2-es bajnok, Aiden Jackson bőrébe bújva kell szembenéznünk a nehézségekkel – ez leginkább csapattársunkat, a veterán Casper Akkermant, illetve kívül-belül gonosz jellemvonásokat hordozó riválisunkat, Devon Butlert jelenti.

A játékmód felépítése eléggé szisztematikus: mindegyik fejezet egy-egy futam (pontosabban annak egy szelete általában), ahol bizonyos feladatokat kell teljesítenünk, jellemzően egy megadott helyezést elérve, ezek között pedig átvezetők gördítik előre a cselekményt. Ez utóbbi elsőre sekélyesnek tűnik, az pedig különösen fura, hogy – miután általában hónapokat ugrunk előre – sok szituáció feloldatlan vagy kibontatlan marad, a végére azonban egész szépen összeáll a történet. Nem mondom, hogy nem lehetne hova fejlődni, hiszen simán el tudtam volna képzelni kidolgozottabb és változatosabb sztori módot is (arról nem is beszélve, hogy a kezdeti csapatválasztást leszámítva egy fix út van csak, nem befolyásolhatunk semmit), kiindulási alapnak azonban több mint rendben van a Braking Point.

A többi játékmód minimálisan változott csupán tavalyhoz képest. Visszatért a remek My Team, ahol ismét saját istállót létrehozva vághatunk neki a világbajnokságnak. Erre már tavaly is kevés panaszunk lehetett, most pedig örömmel fogadtam, hogy a fejlesztést szolgáló edzésprogramokat immáron rábízhatjuk a mesterséges intelligenciára is. Legyünk őszinték: az egész nem volt több unalmas grindolásnál, így örömteli, hogy mostantól még inkább fókuszálhatunk a valóban élvezetes dolgokra. A karriermód immáron ketten is játszható, kooperatív vagy kompetitív felállásban, így a többjátékos mókára vágyó pilóták opciói tovább bővültek. Az évenként jelentkező sportjátékok örökös rákfenéje, a „két lépést előre, egyet hátra” hozzáállás ugyanakkor most is jelen van: a tavalyi felvonás klasszikus járgányait például most hiába keressük – helyettük a Deluxe kiadáshoz néhány visszavonult pilóta jár.
Maga a vezetési élmény még mindig rendkívül szórakoztató: a simcade jellegű fizikára és a skálázhatóságra továbbra sem lehet panasz, néhány ponton pedig egyértelmű fejlődés is felfedezhető. Számomra a legszembetűnőbb a kerékvetőkkel való interakció volt, melyet minden eddiginél jobban eltaláltak a Kódmesterek. A virtuális paripák tényleg úgy viselkednek a rázókövekre hajtva, mint a valóságban, magasságuk és profiljuk alapvetően befolyásolja, mennyire agresszívan használhatjuk őket – épp úgy, ahogy annak lennie kell.

Az F1 2021 az újgenerációs konzolokra is ellátogatott, és bár grafikailag egyelőre még nincs nagy előrelépés, a nextgen verziók így is tartogatnak némi extrát. Az SSD-ből adódó villámgyors töltési idők például igazi felüdülésnek számítanak, míg PS5-ön a DualSense kontroller extrái is sokat dobnak az élményen. Az aprólékos és változatos rezgés jópofa, az igazán nagy dobás viszont az adaptív ravasz, ami funkcionálisan is hozzátesz a vezetési élményhez azzal, hogy sokkal jobban érezzük a kerekek kipörgését, illetve blokkolását, így a kezelés precízebb lehet, mint korábban bármikor. Azonban sajnos nem minden ilyen tökéletes: a ray-tracinget például ideiglenesen ki kellett kapcsolni a Sony platformján, mert instabilitást okozott. Ouch.
Ha valamit még fel lehet róni az F1 2021-nek, akkor az ez utóbbi: ráfér még néhány patch. Nem feltétlenül a hibák miatt, inkább csak azért, mert a sok variálásból kifolyólag a versenynaptár még nem teljes, már ami a pályákat illeti – több aszfaltcsík is később érkezik majd, ingyenes frissítésként. (Ezt figyelembe véve az új „vedd át valamelyik pilóta helyét a valódi szezonban” játékmód sem az igazi.) Emellett a gépi ellenfelekre is ráférne még egy kis utánképzés, mert folyton olyan érzésem volt, mintha a silverstone-i Hamilton vs. Verstappen incidensen szocializálódtak volna (értsd: ők nem nagyon szeretik elvenni, mindig nekünk kell óvatosnak lennünk).

Összességében azonban kijelenthető, hogy a Codemasters hozta a szokásos, magas színvonalat. Az F1 2021 minőségi és tartalmas feldolgozása az autósport királykategóriájának – még ha nem is változott olyan nagyon sokat tavalyhoz képest.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!