Esport1 - A Tencent bekebelezni készül a komplett 1C Entertainmentet

A Tencent az utóbbi évek során elképesztő terjeszkedésbe kezdett, jelenleg pedig úgy fest, hogy a kelet-európai játékpiac egyik legfontosabb szereplőjét is felvásárolná.

A cikk a szerzője, Zoo_Lee véleményét tükrözi, aki eredetileg a PCGURU oldalán jelentette meg írását.

Vettetek vagy töltöttek már le Tencent-játékot? Nem? De, higgyétek el, nagy valószínűséggel igen. A kínai cégóriás egy jó ideje folyamatos felvásárlásokkal terjeszkedik, melynek következő állomása, egy múlt héten kiszivárgott dokumentum szerint a 1C Entertainment lehet, mely elméletben a Tencent egyik alvállalata, a Proxima Beta Europe tulajdonává válhat. Ez magyar szempontból annyit jelent, hogy olyan, a 1C-hez tartozó, a magyar játékpiac szempontjából is kulcsfontosságú cégek, mint a Cenega, illetve a Muve webáruház, a kínai cég tulajdonát képezik majd. Miért is jelenthet ez problémát? Ez első körben hozzáállás kérdése. Hogy megidézzem a Mátrix több mint húsz éves kliséjét: ha a kék pirulát választjátok, nincs itt semmi gond, ezek a cégek valószínűleg még stabilabb pénzügyi háttérrel és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek majd, hosszú távon akár a kelet-európai játékpiac fellendülése is várható, meg amúgy is, nincs itt semmi látnivaló, kattintsatok csak nyugodtan tovább. Ellenben, ha érdekel titeket az érme másik oldala, görgessetek kicsit tovább és kezdjük el felmérni ezt a meglehetősen mély és baljós nyúlüreget.

Mi is pontosan a Tencent?

Ahhoz, hogy lássuk és értsük a teljes képet, előbb nagy vonalakban térjünk ki rá, mi is pontosan a Tencent, és hogyan is lett belőle a játékvilág számára az, ami a szórakoztatóipar más ágazatainak például a Disney (ezzel persze még alul is becsültük a cég súlyát, ha azt nézzük, hány különböző iparágban vannak még milyen mértékű befektetései). A Tencent eredetileg QQ néven indult, mobilalkalmazások fejlesztésével és forgalmazásával, Kínában, melyben hihetetlenül sikeres lett, elsősorban két, nem túl etikus üzleti taktika segítségével: az egyik a rivális, nyugati termékek kissé pofátlan másolása, legyen szó akár Mario Kartról, akár más felkapott játékokról, például MOBA-król (lásd Kings of Glory, a mobiljáték, ami még csak véletlenül sem League of Legends, és minden hasonlóság a színtiszta képzelet műve), a másik pedig a mikrotranzakciók széleskörű implementálása, melynek a Tencent az egyik legfőbb úttörője és legsikeresebb alkalmazója volt, számtalan játékiparbeli óriás számára irigylendő és követendő példát állítva ezzel.
Ez a fellendülés tette lehetővé a Tencent számára a terjeszkedést is, hol partneri kapcsolatok révén, hiszen egy kiváló és megbízható partnert jelentett más videójátékokkal foglalkozó cégeknek, ha azok nyitni akartak Kína felé, hol felvásárlásokkal. Ez utóbbiak akkor öltöttek a széles publikum számára is megkerülhetetlen és látványos méreteket, amikor 2015-ben a Tencent a Riot Games kizárólagos tulajdonosa lett, ezáltal a League of Legends minden változata hozzá került, és egy csapásra az esport-mezőny legjelentősebb tényezőjévé vált. És hogy mi történt azóta? Ha rákerestek azokra a kulcsszavakra, hogy ‘Tencent’ és ‘purchase’, jó eséllyel egy szinte követhetetlenül hosszú listát kaptok az utóbbi öt-hat évből. Hogy csak a legjelentősebbeket említsük: a Tencent a Techland, a Splash Damage és a Digital Extremes (Warframe) kizárólagos tulajdonosa, övé továbbá a Sumo Digital és a Funcom (Conan Exiles, The Secret World), 80%-os részesedése van a Path of Exile-t publikáló Grinding Gear Games-ben, 40%-os tulajdonrésze az Epic Games-ben, hozzávetőlegesen 10% körüli részesedése a PUBG-ért felelős Blue Hole-ban (hiszen lényegében nincs konkurencia, ha a konkurencia a te malmodra is hajtja a vizet, mármint pénzt), illetve jelenleg testvériesen 5-5 százaléka a Ubisoftban, az Activision-Blizzardban és a Paradoxban is.

Ezek persze csak a csúcsról lefaragott kis jégkockák: a Bohemia Interactive-tól a PlatinumGames-ig szinte megszámlálhatatlan a videójátékos cégek listája, amelyekben a Tencentnek legalább valamekkora (egyes esetekben máig ismeretlen mértékű) részesedése van, illetve, ha nemcsak a videójátékos cégeket számoljuk, összesen valahol 150-200 fejlesztőstúdióban, kiadóban és vállalatban legalább résztulajdonos a Teslától a Discordig. Az csak mellékes, hogy számos esetben, például az ilyen tekintetben sokáig példaértékű Path of Exile esetén, a Tencent felbukkanásához kötik olyan játékelemek megjelenését, melyek nem váltottak ki túlzottan pozitív reakciókat a közönségből (az pedig sokakat aggasztott, hogy a játék Tencent által kiadott, szeparált kínai kliensét egyenesen telenyomták pay-to-win elemekkel).

A nyúlüreg mélye

A fentiek még legfeljebb csak egy enyhe, kicsit kényelmetlen érzést kelthetnek, de nem durvábbat bármelyik más, olyan nagy cég dolgainál, amely egyre szélesebb skálán kezdett látványosan terjeszkedni, elsősorban a profitot szem előtt tartva, a bezsákolt cégek kulturális, esetenként szociális, közösségi értékei helyett. A Tencent esetében azonban ott van az a nem elhanyagolható extra tényező, amit úgy hívunk, hogy Kína és az azt irányító KKP. Anélkül, hogy belefolynánk egy mélyebb politikai diskurzusba, legyen elég annyi, hogy a KKP két igen jelentős olyan törvényt hozott, amely érintette a Tencentet is: egyrészt a nagyobb kínai cégeknek rendelkezniük kell egy külön irodával vagy osztállyal, ahol a KKP emberei ülnek, feladatuk pedig ellenőrizni, hogy az adott cég működési normái és elvei megfelelnek-e a Párt előírásainak. A másik, hogy ezen intézkedések közé az is hozzátartozik, hogy a cég által kezelt adatvagyon igen jelentős részét Kínán belüli szervereken kellett tárolni, melyekhez a KKP bármikor hozzáférést szerezhet.
A dolog viszont az utóbbi hónapok során vett egy számunkra is igen kellemetlen fordulatot, miután a KKP elkezdett igen keményen rászállni a videójátékokra, a Kína egyes régióiban félelmetes méreteket öltő rövidlátást a túlzott számítógép- és elsősorban túlzott mobilfelhasználáshoz linkelve a kiskorúak körében (bizonyos kutatások alapján olyan összefüggésekre alapozva, melyek szakértők szerint a legnagyobb jóindulattal is tudományosan megkérdőjelezhetőek). A Tencent amúgy sem ápolt túlzottan rózsás kapcsolatot a KKP-vel, elsősorban a játékaik cenzúrázása kapcsán, ám az utóbbi időben a Párt célirányosan rászállt a vállalatra, friss közleményeiben a videójátékokat egy társadalmi problémaként, “digitális ópiumként” jellemezve, a Tencentet pedig ennek a problémának a legfőbb előidézőjeként. Ez egyrészt azért vet fel újabb problémákat, mert a Tencent módszerei a játékosaik ellenőrzésére és a KKP szabályainak betartására már alapból elég rémisztőek. A már említett rövidlátás-probléma kapcsán Kína korlátozta a kiskorú felhasználók játékidejét, melynek ellenőrzését a Tencent egy olyan alkalmazással oldotta meg, mely játék közben időről-időre titokban selfieket készít a felhasználóról az előlapi kamerával, majd azt a Tencent kínai szervereire továbbítja elemzésre.
A hab a tortán pedig az, hogy bár a Tencent vásárlási kedvét ez láthatóan nem szegte, részvényeik értéke, mióta a KKP célirányosan rájuk szállt, elég szépen elindult a lejtőn. Ez az a pont, ahol a lehetőségek tárháza szinte végtelen, és egyik baljósabb, mint a másik. Mi történik például, ha egy ekkora, ennyi cégben kizárólagos vagy legalább jelentős résztulajdonnal rendelkező cég esetleg csődközeli állapotba jut egy ponton, ha sikerül kellő mértékben magára haragítania a KKP-t? Mi történik, ha csak sokkal szigorúbb pártellenőrzés alatt működhet tovább, üzleti értékek helyett egyértelműen a Párt érdekeit előnyben részesítve? Eljöhet majd egy olyan időszak, amikor például köztisztviselőknél, politikusoknál a családon belüli mobilokra, otthoni számítógépekre nem kerülhetnek fel bizonyos játékok és kliensek, mert azok potenciális kémkedési és megfigyelési lehetőségeket nyitnak meg? Vagy még a jobbik út nyer, és csak szép lassan alattomos, a Tencent vagyonát gazdagító mikrotranzakciók kerülnek majd azon kevés, kellően felkapott játékba is, amelyek eddig még mentesek voltak az ilyesmitől? Meglátjuk, hogy alakul a Tencent terjeszkedése, illetve mit hoz mindez számunkra, játékosokra nézve.