Dread Templar Esport1 teszt - Levezetés a nap végén

Elképesztő ütemben fejlődnek a videójátékok, de néha mindenki gamer karrierjében eljön az a pont, hogy szeretne visszatérni kicsit a gyökerekhez, viszont mégis szeretne bele valami újdonságot. Ez lehet a Dread Templar.

Az idei nyarat meglehetősen FPS hangulatban töltöttem el, igazából nem sok olyan cím pörgött, ami ne ebbe a kategóriába esett volna, de augusztusra már kezdtem érezni, hogy a modern shooterekből kicsit elég. Valami másra vágytam, amivel ki lehet szakadni a hétköznapokból, és ekkor érkezett a lehetőség a Dread Templar tesztjére, aminél úgy éreztem, ez lehet az. Bár ránézésre régi játéknak tűnik, ez természetesen szándékosan van így, hiszen a Dread Templar egy vérbeli retro shooter akar lenni. Nem világmegváltó műfaj, de a retroval a mai napig nagyon könnyű eladni a dolgokat, a Dread Templar pedig amellett, hogy a 20-30 évvel ezelőtti hangulatot próbálja visszaadni, azért egy picit újít is.

A már-már slágerrel felérő klasszikus

Early Access. Ez a kifejezés manapság rengeteg alkalommal kerül elő, hiszen a videójáték-piac számára egy bevált üzletpolitika, és nem is feltétlen van vele baj, amennyiben nincs túltolva, vagy a végletekig kihasználva. A Dread Templar early access hozzáféréssel látta meg a napvilágot augusztusban, ami ez esetben azt jelenti, hogy csupán két epizódja játszható, és ez nagyjából 4-5 óra játékidőt ígér.

De, hogy valami igazi klasszikussal is éljünk, a történet ebben a játékban nincs túlbonyolítva, a fegyverarzenál pedig bőven tartalmazza a "kötelező" mordályokat. A dupla pisztoly kecses rángása alapozza meg a hangulatot, majd nem sokkal a kezdés után az öreg pump shotgunnal ritkíthatjuk a népeket, később pedig mindent legyaluló revolver, és rakétavető szerűség is a rendelkezésre áll.

Biztos alapok...

Aki már a 90-es években is űzte az akkori nagy klasszikusokkal, Doom, Quake, Heretic felismerhet némi hasonlóságot ezek és a Dread Templar között, egy kicsit mindegyikből sikerült merítenie a fejlesztőknek, de ez egyáltalán nem probléma. Nekem kifejezetten jól esett a gyors mozgás, a pörgős játékmenet, és természetesen a látványvilágra sem lehet panasz, kellőképpen pixeles, hogy retro legyen. Az ellenfelek kinyiffantása után is előkerül az a 3 vödör vér, ami még autentikusabbá teszi az egészet, és minderre rájön az, hogy a gépigénye szinte semmi. Miért is lenne nagy?

Növeli a retro feelinget továbbá, hogy a Dread Templarban is kaptak helyet különféle titkos helyek, melyek utánpótlást, vagy épp fejlesztéseket rejtenek a fegyvereinkhez, de helyenként egy kis humornak is van helye.

S itt érkezünk el azokhoz a mechanikákhoz melyek...

...nem megszokott részletek

Már a játék legelején láthatjuk, hogy van 3 darab kis képesség ikonunk, egy csúszást, egy katanat és egy nyilat ábrázoló. Előbbi kettőről hamar megtudjuk, hogy mire szolgálnak, az amúgy is gyorsan futó karakterünk elég nagyokat képes csúszni, melyre meglehetősen kis töltési időt pakoltak a fejlesztők, de kell is, mert fontos eleme a harcrendszernek. Ezenkívül van egy katanánk is, mely alapvetően a melee fegyver szerepét tölti be, de túl sokat nem fogunk vele találkozni ebben a formában, maximum a berendezés átdolgozásánál, ugyanis a lőszerből nincs hiány, legalábbis normál nehézségen. Van viszont egy olyan jó tulajdonsága, hogy összeszerelhető, ezután pedig dárdaként funkcionál és elég jelentős sebzést tud okozni az ellenfeleknek. Végül pedig valahol az első epizód vége felé szerezhetünk egy íjat, melynek a nyílvesszői automatikusan újratöltődnek, ez a harmadik ikon.

Mindezen felül a játék kapott egy weapon upgrade rendszert is, ezüst és arany tallérok formájában a készítők számos kiegészítő képességet dugtak el a fegyverekhez, melyeknek piros kövekért cserébe oldhatunk fel egy-egy slotot az adott fegyvertípusnál. Ez egy kifejezetten érdekes funkció, ugyanis lehetővé teszi, hogy mindig egy picit más legyen a stukker.

A teljes kép

Végül pedig ejtsünk pár szót arról, hogy a részletek után az összhatás milyen; nagyon metál. A hangulatot tökéletesen megalapozza a metál zene, mely végig kíséri a teljes akciót, és ha éppen nem akadunk meg a tovább vezető út megtalálásában, akkor eszméletlen könnyen visz magával a flow. Bár hozzá kell tenni, hogy ezen kellemetlenség velem többször is előfordult, és ez abszolút a gyerekkoromat idézi, amikor hasonszőrű játékokban akár órákig képes voltam bolyongani, internet hiányában pedig meg kellett kérdeznem a testvéreimet, vagy megvárnom a következő iskolai napot, hogy a barátokkal oldjuk meg a rejtélyt.

Összegezve, a Dread Templar egy abszolút szórakoztató lövölde, tökéletes kikapcsolódás a nap végén, és bár még korai hozzáférésű, ha a jövőben érkezik hozzá további 3-4 fejezet, akkor maximálisan megérheti az egyébként sem vészes, 15 eurós árát.

Olvassátok el a PC Guru tesztjét is a játékról!

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!