Hirdetés

Harmónia a káosz közepette vagy teljes zűrzavar? - Lost Judgment teszt

Kipróbáltuk a Yakuza játékok mellékhajtásának számító Judgment folytatását, szórakozásunk azonban nem volt felhőtlen.

Hirdetés

A japán videojátékipar mindigis egy különc, a divatokkal nem törődő nézőpontot képviselt, ami hazájukban persze óriási siker, nyugatra azonban sokszor pont emiatt a különcség miatt nem törnek be a legnagyobb címeik. 

Nem arról van szó, hogy a nyugati világ elzárkózik az egyediség elől, sokkal inkább arról, hogy míg itt az egyedi címek is egy jól kitaposott irányvonal mentén vannak felépítve, addig egyes keleti játékok szeretnek saját stílusukon, saját sztorijukon, saját játékmenetükön kívül garázdálkodni. Tökéletes példa erre a Lost Judgment is, ami szinte szószerint mindenbe belekóstol, de maradandót semmiben sem tud alkotni.

Aki ismeri a Yakuza sorozatot, az ismeri a Judgment és a Lost Judgment játékokat is, még úgy is, hogy a spin-off széria pont a diverzitás érdekében született. Jelenleg ez annyiban merül ki, hogy a Yakuza a jövőben megtartja a körökre osztott harcrendszert, míg a Judgment széria a "realisztikusabb", valós idejű harcokkal operál.

Minden más ismerős lesz a két játék között, ahogy az erőséggek, úgy sajnos a gyengeségek is. Kezdjük először az érme fényesebb oldalával. A Lost Judgment még mindig képes egy nagyon filmszerű élményt adni a játékosoknak. A sztori ezúttal is nagyon beszippant, kicsit talán lassabban indul be, mint kéne, de pár óra után már nehezen tudjuk kiverni a fejünkből. Mindezt tetézi az ezúttal is remekül megírt karakterek, a párbeszédek és persze a szinkron. Ahogy minden Yakuza játékot, úgy ezt is érdemes japán szinkronnal játszani, de ha valaki feltétlen angol hangokra vágyik, arra is van lehetősége, ráadásul ezúttal kivételesen jó lett az angol szinkron is.
A dolgok akkor kezdenek átfordulni az árnyoldalukra, amikor jobban megnézzük a részleteket és ha elmerülünk a mellékes feladatokban. A sztori erőssége mellett muszáj megemlítenünk, hogy bár nem ez a játék a grafikai teljesítmény csúcsa, de az összkép mégis megörvendezteti a szemeket...egészen addig amíg el nem merülünk a részletekben és fel nem ismerjük, hogy a fő karakterek arcán túl, mintha minden az előző évtizedben készült volna.

A sztori végig domborít az egyébként tisztességes 25-30 órás játékmenet alatt...egészen addig, amíg nem találkozunk újra és újra ugyanazokkal az agyonhasznált, kidolgozatlan és már-már unalmas apró játékelemekkel, melyek nemhogy nem fokozzák a hangulatot a nyomozások alatt, de inkább keresztbe tesznek annak.
A célpontok követések, a kihallgatások, az egyes minijátékok a nyomozások alatt még egész üdítőnek hatnak, az első pár órában. Aztán már inkább csak fogjuk a fejünket, hogy a vallatások miért ennyire együgyűek, a különböző célpontok követése miért ennyire fapados még mindig, a sztoriba beépített kvázi mellékküldetések pedig miért ennyire mások. Míg a főmederben a játék a vérkomoly krimit erőlteti, addig a mellékes küldetések alatt kifejezetten átesnek a ló túloldalára, és már-már a saját paródiájába csap át a játék, az UFO-k és a bugyitolvajok után való szaladgálás közben.

Nincs ez másként a fejlődési rendszerben sem. Több ágon is növelhetjük karakterünk passzív és aktív képességeinek számát, valamint azok hatékonyságát, de maga a harc még mindig hagy némi kívánni valót maga után. Továbbra is az az érzésünk, hogy tömegek ellen verhetetlenek vagyunk, míg 1v1-ben már jóval nehezebb dolgunk van. Ezt nyilván az okozza, hogy bár többféle harcművészetet is segítségünkre hívhatunk, szinte minden támadásunk egy adott területre sebez, egy adott célpontot pedig roppant nehézkes kiválasztani és nem is feltétlen kifizetődő.
Összességében a Lost Judgment ismét megmutatta, hogy a Ryu Ga Gotoku Studio még mindig tud akció-szerepjátékot gyártani, azok elemeihez legalábbis bátran nyúlnak hozzá. Nagyon értenek az izgalmas sztorik és a kiemelkedő karakterek megalkotásához. A teljes játék mégsem hozza az elvárt szintet. Végig olyan érzése van az embernek, hogy a főmedren túl minden elnagyolt, kidolgozatlan, a mellékküldetések és a szerteágazó szociális tevékenységek pedig nagyon kilógnak a sorból. Nem arról van szó, hogy nem élvezetesek, csak éppen mintha egy teljesen másik játékból kerültek volna az egyébként krimi központú Lost Judgmentbe. 

Ha viszont más nem, az ügyvédből magánnyomozóvá vált Takayuki Yagami történetéért mindenképpen érdemes belekóstolni a Lost Judgment világába is.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS! 

Hirdetés
Hirdetés
Légy Te az első hozzászóló!
Lépj be, ha hozzá akarsz szólni!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés