Hirdetés

Back 4 Blood teszt - Kis testvér megfelelési kényszerrel

A Turtle Rock Studios legújabb játéka nálunk járt, mi pedig ízekre szedtük a Left 4 Dead szellemi örökösét.

Hirdetés

Egyre többször fordul elő manapság, hogy emberek erős megfelelési kényszerrel a szívükben élik a hétköznapjaikat. Bizonyítani akarnak a főnöküknek, a párjuknak, a szüleiknek. Ez egy bizonyos szintig még rendben is van, azonban ezt is túl lehet tolni, ami hosszú távon már egyáltalán nem egészséges. A báty által elért sikerek árnyékában született meg a Back 4 Blood is, melytől a játékosok elképesztően sokat vártak, főleg miután a kiadó beárazta azt, és rákerült a 60 eurós árcédula az alapcsomagra. De vajon fel tudott nőni a játék ezekhez az igényekhez? Valóban megéri ezt az árat? Mivel nyújt mégis többet, jobbat, újat? Vannak benne egyáltalán tényleges újdonságok, vagy csak a Turtle Rock Studios legendás címéről próbálnak lehántolni még egy bőrt? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ.

Nem esik messze az alma a fájától...

Kapásból tegyük is gyorsan tisztába a Left 4 Dead széria és a Back 4 Blood viszonyát. A Turtle Rock Studios 2006-ban jelentette be a Left 4 Dead első részét, a megjelenés küszöbére pedig a céget már felvásárolta a Valve, és Valve South néven folytatták a munkájukat. A Valve románc idején készült el a Left 4 Dead 2 is, ezen játékok jogbirtokosa pedig a Valve lett. 2010-ben a Turtle Rock kivált a Valve-tól, és más játékokkal kezdtek el foglalkozni, mint például a 2015-ben megjelent és rövid időn belül nagyot is bukott Evolve. A fejlesztő cég tehát a Back 4 Blood esetén ugyanaz, mint a Left 4 Deadnél, utóbbi név a Valve tulajdona, így egyértelműen nem lehetett a Back 4 Blood egy az egyben egy folytatás.

A múltját azonban meg se próbálja letagadni a játék, és szerintem ez teljesen rendben is van, mert a Back 4 Blood túlmutat azon, hogy egy drága folytatás, tekinthető egyfajta fricskának is a Valve számára, akik híresen nem szeretnek 3-ig számolni. 

Szűkszavű történetmesélés

Aki mély sztorira vágyik, az nem itt fogja megkapni, ugyanis a Back 4 Blood inkább csak egy kerettörténettel rendelkezik, ami behatárolja a karaktereink létének mivoltát. Eszerint a Devil Worm nevű parazita fertőzte meg az embereket, és változtatta őket félholt szörnyekké, illetve mindenféle ocsmánysággá. A választható 8 karakter együttesen a Cleaners, avagy Tisztogatók néven ismert csapat, akik kvázi az emberiség utolsó reményei.

Ritkán látott tulajdonság

Manapság egyre többször úgy érzem, hogy az optimalizálás egy játék készítése során nem kap akkora figyelmet, amekkorát kéne, így fordulhatnak elő olyan esetek, amikor nem csak az early access, de még a teljes mellszélességgel is megjelenő játékok szabályosan zabálják az azt futtató eszközöket. A Back 4 Blood ilyen téren azonban kellemes csalódás, egy 4 éves, 1060 3GB és i5 7600K-val szerelt gépen is nagyon szépen, kiegyensúlyozottan elfutott medium grafikai beállítások mellett 60-80 fps-sel. Egy új, 3070 Ti-jal szerelt setupon pedig megugrotta a 300 fps-t Epic beállítások mellett Nvidia DLSS nélkül is. Mindemellett pedig a játék borzasztóan szép, a fejlesztők amit csak tudtak, kihoztak a képi világból.

Nekem különösen tetszett az atmoszféra összképe több pályán is, íme egy kis ízelítő a mozgó természet, és a remekül komponált zenék egységéből. Órákig el tudnám nézegetni.

Új mechanikák

Posztapokaliptikus kártyajáték

A Back 4 Blood valódi újításait viszont természetesen a játékmenet egyes elemeiben kell keresnünk. A fejlesztők az újrajátszhatósági faktort kártyarendszerek behozatalával akarták biztosítani. A karakterünk a játék előrehaladtával általunk összeállított paklik mentén erősödik, melyből már most hatalmas a választék, összesen 156 kártya oldható fel, és ezekből 15 darab kerülhet egy pakliba. A lehetőségek száma elég nagy, simán építhető tankos melee deck, healer deck, csapatbónuszokkal teli deck, sőt fegyverspecifikusan is lehet haladni, shotgun, vagy assault rifle pakli is összepakolható. A Back 4 Blood az a játék, ahol a specializálódás szinte kötelező.

Ám nem csak a játékosok, a pályák is kapnak kártyákat, ezek az úgy nevezett Corruption Cardok, amik meghatározzák, hogy a következő szakaszon milyen nehezítések és milyen bónuszfeladataink lesznek. Lehet például gloom event, amikor nincs áram a környéken, éjszaka van és csakis a zseblámpánk fényére hagyatkozhatunk, és lehetnek madárrajok is szerte-széjjel, amiket ha felriasztunk, jön a horda. A Corruption Cardok határozzák meg a speciális ellenfelek milyenségét is, például a Bruiserekből is 3 féle van, és mindegyükük kicsit más, illetve itt megemlíteném a Haget, ami egy boss kategóriás szörny, és elég szívós teremtés, aki ráadásul felfalva a kiszemelt célpontját meg is lóghat vele a gyomrában. Idegesítő egy teremtés...

A béta során én kifejezetten tartottam attól, hogy mennyire állja majd meg a helyét ez a kártyarendszer, valóban fog-e akkora változásokat jelenteni, hogy többször is nekiüljön az ember a játéknak, lassan 60 óra játékidővel a hátam mögött viszont nyugodt szívvel mondhatom, hogy a fejlesztők megugrották ezt a lécet. A potenciál, ami a karakterek kombinációjában, az ő deckjeik kombinációjában és a pálya randomitásában rejlik, megfelelő ahhoz, hogy sok 10 órára odaszegezze az erre nyitott játékosokat.

Hirdetés
Hirdetés
Légy Te az első hozzászóló!
Lépj be, ha hozzá akarsz szólni!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés