Ruined King teszt; a LoL világának élvezete a LoL nélkül

Nálunk járt a Riot Forge első játéka, a Ruined King, mely megadta végre a gaming világnak azt az élményt, hogy anélkül lehet élvezni a LoL univerzumát, hogy multiplayer játékot kéne játszani hozzá!

Amikor először megláttam a híreket a Ruined Kingről, nagyon megörültem, hiszen az RPG-ket mindig is szerettem, ahogyan a League of Legends világát, Runeterrát is. Csak idő kérdése volt, hogy a Riot Games komolyabban is elkezd foglalkozni azzal a hatalmas világgal, amit az évek során teremtettek. Ez egy hosszú folyamat volt azonban, főleg egy olyan játékosnak, aki 2012-ben ismerkedett meg a LoL-lal.

A csapat

Kifejezetten üdítő volt a LoL-ból ismert karaktereket egy teljesen új világban kipróbálni, ahol egy kicsit jobban megismertük őket, mivel rengeteg beszélgetésük van egymással, főleg az esti tábortüzek mellett. Sok apró részlet derül ki például Ahri, vagy Yasuo hátteréről és megfoghatóbb személyekké válnak a szemünkben. 

Összesen 6 választható karaktert kapunk, amiből 3-at irányíthatunk egyszerre, így javarészt rajtunk múlik milyen csapatösszetételt szeretnénk. Bizonyos részeken muszáj lesz egy-egy karaktert magunkkal vinni, ezzel próbál a játék rávenni minket arra, hogy mindenkit kipróbáljunk és ne csak elkényelmesedjünk az első hárommal akit megszerzünk.

A választható karakterek pedig: Illaoi, Miss Fortune, Braum, Yasuo, Ahri és Pyke. Mindegyiknek megvan a saját szerepe, ezeket más RPG-kből vagy épp MMO-kból már jól ismerhetjük: tank, healer, dps, debuff, mage stb.

A karakterek mechanikája azonban egyedi valamilyen szinten, mindenkinek valami köré épül a kitje. Illaoi minél több csápot idéz, annál erősebb, Miss Fortune egyre gyakrabban támad és kikerül ellenséges támadásokat, valamint a LoL-ból ismert Love Tap képességgel kombózik. Braumról mit mondjak: shield for days. Yasuo itt is tornádokat használ a kardján kívül, Ahri szintén a LoL-ból ismert passzívját használja, ami nem csak gyógyítja, de erősebbé is teszi a varázslatait, Pyke pedig láthatatlansággal és mindenféle debuffal dolgozik (bleed, ignite stb).

Mindegyik karakter viszonylag sok képességgel érkezik, nem csak azzal a néggyel, amit a LoL-ból ismerünk, bár azokat mindig igyekeztek belerakni mindenkinél, azonban ennél jóval több van bennük. 

Így néz ki például Miss Fortune:

Mint láthatjátok, instant képességekkel, lane képességekkel rendelkezik, utóbbiból 6-ot is kapunk, három instantot és még az ultihoz is három variáns tartozik mindenkinél. A képességeket fejleszteni, specializálni is lehet, bár mindenre nem lesz elég pontunk, így nekünk kell elhatározni, hogy kit hogyan szeretnénk hasznosítani.

Ezen kívül rúnákkal is operálhatunk, amik tovább fókuszálják a karakterek erősségeit, stílustól függően.

Végezetül pedig egy craft rendszer is van a játékban, amivel tárgyainkat tehetjük erősebbé, különféle extra hatásokat tehetünk rá úgy mint bónusz HP, gyorsaság, lifesteal stb. illetve a minőségüket is javíthatjuk például kékről lilára.

A tárgyaknál sok mindenre nem tudunk kitérni, a megszokott dolgokat láthatjuk itt: a ritkasági szint és a tárgy szintje határozza meg mennyire erős, néhány fegyver a statokon kívül más képességeket is ad, pont mint a LoL-ban. Működik, rendben van, de semmi extra, eleinte kicsit zavaros volt, hogy melyik tárgy kire megy, vagy ha épp enchantolni akartam, csak annyit látok, hogy egy adott tárgyat valaki visel, de nem derült ki, hogy ki, így mindig külön meg kellett néznem.

Ami a játék kezelését illeti, fontos megjegyezni, hogy bár a Ruined King a LoL világában játszódik, a fejlesztés a Riot Forge berkein keresztül valósult meg, vagyis egy külső stúdió készítette ténylegesen. Ez persze nem feltétlenül jelent rosszat, de itt-ott érezni ennek a hatását, amire a későbbiekben ki fogok térni.

Szóval mi is történik itt?

A történet maga, javarészt Bilgewaterben és a Shadow Isles-zon játszódik, e két helyszín között fogunk a legtöbbet ingázni, egy-két kisebb területet leszámítva, amik annyira nem számottevőek. 

A bevezető animáció már a játék indításakor megadja az alaphangulatot, hiszen több, mint 1000 évet utazunk vissza az időben a Blessed Isles-ra, hogy lássuk, amint Viego végleg elveszíti feleségét, Isoldet és ettől teljesen bekattan, előidézve az első Harrowinget. Ennek köszönhetően lesz ebből a közkedvelt turista célpontból az a förmedvény, amit ma már Shadow Isles-ként ismerünk. Leginkább szellemek és más szörnyű teremtmények lakják.

Ahhoz, hogy érdemben tudjak beszélni legalább a történet alapjáról sajnos muszáj egy kis spoilert belevinnem, így ha ezt nem szeretnéd tudni, nyugodtan ugorj a 3. oldalra, ahol cikkünk a spoileres tartalom után folytatódik.

SPOILER ALERT

A modern időkbe visszaérve, újfent egy Harrowing veszélye merül fel, ám ezt ezúttal a már legyőzött Gangplank idézi elő, aki mindenáron szeretné visszakapni Bilgewatert és persze egyúttal átgázolna ellenfelein, elsősorban Miss Fortune-ön. Ahhoz, hogy ezt elérje, azonban lepaktál egy igazán megbízható és jó megjelenésű úriemberrel, Thresh-sel. 

Gangplank ígéretet kap Thresh-től, hogy ha megidézik Viego lappangó, kardba zárt szellemét és azt meg tudja zabolázni, akkor hihetetlen hatalomra tehet szert, amivel már gyerekjáték lesz Bilgewater visszaszerzése. 

Ám ahogyan az lenni szokott és amennyire már ismerjük Thresh-t a játékból, ő nem éppen az a jótét lélek, bár hatalmas gyűjteményében bizonyára akad egy-egy ilyen lélek is, neki viszont más szándékai vannak ezzel az egész művelettel. 

SPOILER VÉGE

A külsőségek

A játék kinézetére nem nagyon szeretnék túl sok szót ejteni, mivel nem igazán van miről beszélni és ezt nem rossz értelemben mondom. A grafika hangulatos, abszolút illik a világhoz, azonban mint a legtöbb izometrikus RPG játék esetében, itt sem ettől fogjuk hanyatt vágni magunkat, hiszen nem erről szól a játék. A karakterek szépek, kidolgozottak, itt a nagyobb munkát inkább az ellenfelek jelentették, hiszen a fejlesztőknek nem nagyon kellett gondolkozni azon, hogy Yasuo például hogyan nézzen ki. Panasz nem lehet rá, a feladatát ellátja, de nagyjából ennyi.

A játékmenet

A Ruined King játékmenetét leginkább két részre tudjuk felbontani: az egyik a délutáni piknik, ahol leginkább csak mászkálunk a pályákon, egyik helyről a másikra, célpontról célpontra, a másik pedig maga a harc, ami az egésznek a gerincét adja.

Adventure mode

A mászkálós része egy picit nekem sántított egy-egy helyen és itt jön ki véleményem szerint az, hogy ezt a játékot nem a Riot Games fejlesztette közvetlen. Bár az UI nagy része letisztult és átlátható, nem mindenhez kapunk mankót így bizonyos részek működésére időbe telhet rájönni, igaz ezt segítendő, kapunk tutorial tippeket, ám azokban nincs benne minden. 

Ez a kevésbé zavaró része a dolognak, ami engem leginkább frusztrált az a térképek kezelése. Ha egy adott helyszínre kellett menni, az nem mindig volt egyértelmű, hogy hogyan is jutunk el oda, illetve bizonyos esetekben tényleg figyelni kellett a történésekre, ugyanis pár küldetés jelölő egyszerűen rossz helyre akart vinni minket. 

Emlékezetből tudtam, hogy ennek nem ott kellene lennie, de a játék valamiért ezt nem tudta. Ezen kívül voltak beakadt küldetések is, amiket már rég megcsináltam, mégsem tűntek el a listából. Nem kifejezetten rossz, de láttunk már ennél sokkal jobb UI megvalósítást is, ami a térképkezelést illeti.

Emellett néha úgy éreztem, hogy több az üresjárat a kelleténél, vagyis túl sokat kell rohangálni ide-oda, miközben nem igazán történik semmi a pályán, mert nem mindenhol fogunk ellenfelekkel találkozni.

A csihipuhi

A fontosabb része az egésznek azonban a harc, hiszen itt tudjuk kamatoztatni tudásunkat és taktikai érzékünket.

Itt leginkább dicséretet tudok mondani a játékra, ugyanis akadnak egészen kreatív megoldások. Mindamellett, hogy a karakterek már alapból elég színesek, az ellenfelekben is fektettek időt és energiát bőven. Egy ismerősöm azt mondta, hogy picit hasonlít az alapja a Slay the Spire-re, azzal a különbséggel, hogy ott kártyákból dolgozunk.

Minden harc előtt érdemes alaposan elolvasni, hogy miket tudnak az ellenfelek, mik a gyengeségeik és elgondolkozni azon, mivel tudnánk ezt megfogni. Ha mindez nem lenne elég, a játék egy számomra új dolgot is bevezet, ezek a hazardok és a boonok. 

Lényegében a pályát érintő hatásokról beszélünk, amikre jól kell időzíteni, hogy bele kerüljünk, vagy épp elkerüljük őket. Ilyenekre kell gondolni, mint hogy gyógyítást kapsz, ha benne állsz, vagy pajzsot, crit chance-t, haste-et (milyen gyakran támadsz). A hazardok pedig mérgezhetnek, lelassíthatnak vagy más hátrányt adnak a harcban.

Szerencsére erre sok eszközt kapunk, ugyanis nem elég, hogy van X darab képességünk, azok használattól függően máshogy működnek. Vannak az instant képességek melyek azonnal létrejönnek és rendszerint overcharge-ot adnak. Ezt úgy kell felfogni, mint az ideiglenes manát, így nem az alapot használjuk el, hanem ezt, ami a harc után úgyis eltűnne. Ez azért fontos, mert csak bizonyos pihenőhelyeken, vagy potikkal és egy-két tárggyal tudunk elvesztett manát visszanyerni, így ha egy helyen folyamatosan harcolunk és nem használjuk ki az overcharge-ot, elég hamar kifogyunk a manából, anélkül pedig nehéz képességeket használni.

A Lane képességeknek van cast time-ja, vagyis időbe telik, hogy elsüljenek, ezt befolyásolja az, hogy a Speed, Balanced, vagy Power lane-en használjuk őket. A Speed lane-en nyomhatjuk el a képességet a leggyorsabban, de ezzel csökken a sebzése/gyógyítása/pajzs mértéke, a balanced a két másik közötti középút, a Power Lane-en pedig tovább tart előkészíteni azt, viszont nagyobb lesz a sebzés/gyógyítás stb. Egyes képességek pedig a megfelelő fejlesztések után bónusz hatásokkal is gazdagodnak, például Ahri gyógyítása a Speed Lane-en fel is tud támasztani valakit a harcban. Ezzel tudunk lavírozni a különféle hazardok között, amikbe nem érdemes belemászni, mert azzal magunknak nehezítjük meg a dolgokat.

Ezek különösen fontos szerepet kapnak a nagyobb boss fightoknál, akár egy rossz döntésen is elmehet minden, sok múlik azonban a csapat összeállításán is, hiszen nem mindenkivel fogunk ugyanúgy harcolni.

Végezetül pedig minden karakter három fajta ultit kapott, amiben benne van a LoL-ból ismert verzió is, vagy annak darabokra szedett változatai.

Negatívumok

A rendszer tehát kreatív és meg tudja mozgatni az agytekervényeket, azonban két negatívumot ismét ki kell emelnem. 

Az egyik a nehézségi fok: mivel kikapcsolódásként kezdtem el a játékot, én veteránon álltam neki, ami a legnehezebb fokozat alatt van eggyel. Pár harcot leszámítva elég simán mentem végig az egész játékon, bár per pillanat az utolsó harcot még nem sikerült megoldanom, de így egy kicsit súlytalannak tűnt a nehézségi fok. 

A másik pedig a harcon belüli UI. Egyáltalán nem éreztem természetesnek a használatát egér-billentyű kombinációval, hiányoltam a gyorsgombokat bizonyos funkcióknál, pl. ha instant vagy lane képességeket szeretnék, mindig bele kellett először pontosan kattintani és utána keresgélni. 

Először nem értettem a dolgot, aztán gondoltam kipróbálom kontrollerrel is. Itt esett le nekem, hogy ez a játék bár PC-n is elérhető, a kezelőfelület sokkal kényelmesebb egy kontrollerrel a kézben.

Emellett pár kisebb buggal találkoztam, de szerencsére egyik sem volt game breaking.

Horgászat

Volt ezen kívül még egy minigame is, ami a horgászat. Különféle halakat foghatunk ki, amiket alvilági pénzért eladhatunk és ebből lehet ezt-azt venni, de őszintén szólva engem annyira nem fogott meg. Ez persze fakadhat abból is, hogy már csak a horgászat gondolatától elalszom unalmamban, de tisztában vagyok vele, hogy sokaknak ez igen kellemes és kikapcsoló időtöltést, így lehetséges, hogy más örömét fogja lelni benne.

Ruined vagy Saved?

Összességében azt kell mondjam, hogy egy korrektül összerakott játék lett a Ruined King, még a kisebb hibák ellenére is. 38 óra játékidőnél járok, ami úgy gondolom, hogy egy 30€-s játék kapcsán abszolút jónak mondható, igaz a legtöbb küldetést már megcsináltam, szóval nem csak a fő vonalon rohantam végig. 

A hangulat és a pályák kinézete szerintem nagyon ott van, a karakterek is érdekesek, nem unalmas a mondanivalójuk, így a lore-t szeretők mindenképp imádni fogják. Tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha Bilgewaterben vagy a Shadow Isles-zon sétáltunk, olyan helyeken, ahol eddig nem nagyon volt lehetőségünk. 

A pályák mérete sem hagy túl sok kívánnivalót maga után, bőven van mit felfedezni, így ha valaki lemaradt volna az Epic Games 29 vagy 39 Ft-os baklövéséről, azoknak is nyugodtan tudom ajánlani. Jó eséllyel nem ez lesz az év játéka, de még csak az év RPG-je sem, egy próbát viszont mindenképp megér a stílus szerelmeseinek.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!