„Voltak olyan gondolataim, hogy kiugrok az erkélyről és megölöm magam" - Perkz

Életében először adott igazán személyes és komoly interjút a G2 volt legendája, jelenleg pedig a Vitality játékosa Perkz.

Az elmúlt évtizedben maga a LoL, de főképp az esport is rengeteget fejlődött. Újonc játékosokból váltak legendák, akiknek a nevét manapság már mindenki ismeri, aki foglalkozik a játékkal. Az egyik ilyen újonc, aki mára már szupersztárrá nőtte ki magát nem más mint Luka "Perkz" Perkovic. A horvát mides bombaként robbant be az EULCS-be és a későbbi években ADC-re váltása betonozta be igazán a hírnevét. Rengeteget köszönhet neki az LEC és az összes európai rajongó is, hisz évekkel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy európai csapat ott lehet egy VB döntőjében. Megnyerni sajnos nem sikerült, de így is olyat tett le az asztalra az a G2, ami még jó ideig megismételhetetlen lehet.

Az évek során rengeteg interjút olvashattunk Perkztől, igazán életvidám embernek ismerhettük meg, aki nem fél a kritikától és ha kell igazából végigviccelné az egész karrierjét. Azonban a napokban egy horvát, leginkább vallásokkal foglalkozó online újságnak adott interjút, ahol teljesen kibontakozott előttünk a valódi éne. Kivételesen nem a játékról, a versenyekről és a csapattársakról kellett beszélnie, hanem arról, hogy mit is élt át az elmúlt években. Mennyire viselte meg édesapja halála, milyen nehéz igazából esportolónak lenni és mesélt arról is, ahogy a hit épphogy megmentette az életét, amit önmagától akart volna elvenni.

„2016-ban kezdtem el a profi karrieremet 17 évesen. Hamar találkoztam a sport csúnya oldalával. A csapatom leigazolt két játékost a rivális csapatoktól tavasszal és nyáron, ami miatt rengeteg sarat kaptunk. Megnyertük a nyári szezont, azonban a nemzetközi porondon borzasztóak voltunk, ami még több utálatot szült. Ekkor, mint a G2 arca rengeteg olyan levelet kaptam, ahol elhordtak a sárga földig, sőt még halálos fenyegetéseket is kaptam. Egy évvel később ismét nyertünk Európában, de most az MSI-on is sikert értünk el, ahol másodikok lettünk. A rajongók hozzáállása pedig teljesen átfordult. Ekkor jöttem rá, hogy milyen könnyen változtatható és milyen furcsa az emberi természet." - mondta Perkz, aki ezután gyermekkorára tért át. 1998-ban született, összesen öten voltak testvérek és elmondása szerint mindkét világból a legjobbat kapta.

„Rengeteget voltunk a játszótereken és az erdőben házat építeni, azonban már a videojátékok is gőzerővel megérkeztek a köztudatba." Azonban Perkz elmondása szerint a szülei nagyon odafigyeltek arra, hogy mennyit játszik a gépen és csak limitált ideig tudott a barátjaival játszani egy kis CoD-ot. Hetedik osztályos korában viszont egy tumort találtak a lábában, ami miatt összesen 500 órát hagyott ki az iskolából és gyakorlatilag nem tudott lábra állni. Innentől a szülei sokkal engedékenyebbek lettek és annyit hagyták játszani, amennyit csak szeretett volna. Ekkor talált rá a LoL-ra is, ami mára a karrierje lett.

Mint említette is, végül 17 évesen került be a profi életbe, ami gyakorlatban 14 óra folyamatos gyakorlást igényelt egy teljesen idegen országban, Berlinben a családjától távol. Éppen emiatt mindent megakart tenni azért, hogy ő legyen a legjobb, de emiatt nehezen tudta elfogadni a vereségeket.

„Az egyetlen célom az volt, hogy én legyek a legjobb. Ha sikeres vagyok, akkor az emberek szeretni fognak, amitől én is jól érzem majd magam. Ezt a célt embertelen módon próbáltam elérni, emiatt pedig olyan stressz és nyomás volt rajtam, ami végül egy igazán nagy töréshez vezetett. Egy dél-koreai verseny során összetörtem. Hiányzott az otthonom és a könnyeim patakokban folytak. Nem volt könnyű ekkora stresszel és felelősséggel megküzdeni a szüleim nélkül. Ez a nyomás pedig folyamatosan üldözött a karrierem során és nem tudtam, hogy mindezt kivel oszthatnám meg.

(...)A hitem a kereszténység és a hindu keveréke volt. Egy részről nem fogadtam el a gonosz létét és úgy gondoltam, hogy mindenki a saját sorsát irányítja. Másfelől viszont féltem Istentől, úgy gondoltam, hogy nagyon szigorú."

Később édesapja testében is tumort találtak, ami 2019 nyarára szinte eltűnt, de később ismét felütötte a fejét.

„A VB döntőben elszenvedett vereség után hazamentem Horvátországba és kiderült, hogy apukám ismét beteg. A stressz ami az elmúlt években felgyülemlett kritikus tömeggé duzzadt. Lefeküdtem az ágyamba, de nem tudtam aludni. Elértem a holdpontomat. Az életem részleteiből képek ugrottak be a szemem elég. Gyermekkori sebek, versenyek, minden ami eddig történt az életemben. Ilyenkor úgy éreztem mintha valaki arra akarna rávenni, hogy ugorjak ki az erkélyről és öljem meg magam. A siker, a pénz és a csillogás semmit nem ért és nem tudott megnyugtatni... Rájöttem, hogy nem ezek az igazán fontos dolgok az életben, nem lehet ez az életem jelentése.

Ekkor elmondtam mindent anyámnak. Sosem beszélgettünk még így korábban. Azt mondta, hogy ki kéne próbálnom a Hagioterápiát."

A hagioterápia a keresztény lelki gondozás egyik új módszere. Abból indul ki, hogy minden betegség szellemi eredetű. Ezért a gyógyulás érdekében az ember szellemét kell elsősorban gyógyítani. Az interjú további részében a vallásáról és a meditációról beszél. Elmondása szerint csak Isten és a szentlélek segítette át minden nehézségen. Egy kicsivel később édesapja elhunyt, azonban már nem érzett haragot és a következő VB, vagyis az utolsó a G2-val élete egyik legjobb élménye volt.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!