5 játék király sztorival, de felejthető játékmenettel

A legtöbbször ez fordítva szokott történni, de ilyen is előfordul, mikor inkább a történet a lenyűgöző.

Nehéz mindenkinek megfelelni, ez tény és való, így olyan játékot is készíteni, amely kivétel nélkül mindenkinek tetszik. Olyan is előfordulhat, hogy maga a játék a bevonzott rajongókat sem nyűgözi le teljesen: bizonyos elemei például dicséretet érdemelnek, míg másokkal kapcsolatban meg az a vélemény, hogy azokon lehetett volna talán még mit csiszolni.

Cikkünkben 5 ilyen játékot igyekeztünk összegyűjteni, ahol a legszórakoztatóbb részét pont a történet szolgáltatta, viszont „körülötte" a játék már nem feltétlen tudta hozni ugyanazt a szintet.

Brutal Legend

2009-ben készítette el a Double Fine a Brütal Legendet, amely egyfajta akció-kalandjáték volt, RTS-elemekkel vegyítve. A történet szerint Eddie Riggs-et irányítjuk, aki egy nap egy olyan világban találja magát, amelyben dominál a heavy metal. Feladatunk három eszköz segítségével harcolni és utazni, ezek között van a Clementine elnevezésű gitár is, ezzel pedig varázsolni is képes. Az ok viszont, ami miatt talán nem ismerik sokan, hogy talán a fejlesztők se tudták teljesen eldönteni, pontosan mit is akarnak a játékkal. Az első mondatban említett elemek nem igazán működnek együtt, emiatt néha olykor káoszba is fullad a játékmenet, ahogy a játékos épp próbálja kitalálni, mit is kellene csinálni.

Rule of Rose

Kisebb ismertségét talán annak is „köszönheti" a Rule of Rose, hogy PS2-exkluzív játékról beszélünk. Ez egy 2006-os túlélőhorror, amelyben Jennifernek, a főszereplőnek az a feladata, hogy különböző feladatokat teljesítve felfedezze környezetét, eközben viszont különböző ellenségekkel kell megküzdeni. A játékot a rendező egyfajta „interaktív filmnek" mutatta be, míg a producer úgy jellemezte Jennifert, mint egy „átlagos, sebezhető lány", aki csak közelharci eszközökkel, például késekkel tud csak harcolni. Sokan egy igazi klasszikusnak is tartják, a játékmenet azonban nem mindig tudott ennek megfelelni: az irányítás és a harc néha hagy kívánni valót maga után, és a történetet is lehet, hogy kétszer-háromszor újra kell játszani, hogy meg tudja velünk érttetni, miről is van szó.

The Order: 1886

2015-ben került a boltok polcaira a PS4-exkluzív The Order: 1886, amely a címnek megfelelően 1886-ba, Londonba kalauzolja a játékost – egészen pontosan annak egy alternatív változatába. A történetben megismerhetjük a Kerekasztal Lovagjait, akik a félvérűek, mint például vérfarkasok és vámpírok, valamint különböző szervezetek ellen harcolnak, akik lázadnak a kormány ellen. Sir Galahadot irányítva kell felvennünk a harcot az ellenséggel – már ha épp tudjuk. A külső nézetben ugyanis sokszor volt bugos, a történetet pedig nagyon rövidnek tartották a rajongók. A játék esetében viszont talán némileg kárpótolt az izgalmas történet és a korhoz képest szép grafika, folytatást viszont nem kapott, holott tervben volt, de a kiadó Sony ezt nem támogatta.

Assassin's Creed: Revelations

Mai napig népszerű az Assassin's Creed-sorozat, amelynek számtalan része látott már napvilágot az első rész 2007-es megjelenése óta. A 2011-ben megjelent Revelations azonban újított az elődökhöz képest, ez volt ugyanis az első olyan rész, amelyben nem csak egy assassint irányíthattunk: Ezio, Altair és Desmond (már öregekként) egy összeesküvést próbálnak felgöngyölíteni, amely nem csak a saját idejükben, hanem a jelenben is játszódik. A játékmenet hasonlít a korábbi részekhez, egy-két aprósággal kiegészítve, ezen rész esetében viszont sokan inkább a történetére emlékeznek vissza szívesen.

Spec-Ops: The Line

Ha bárki a Spec-Ops: The Line-t szóba hozza, szinte minden esetben csak a történetről fog beszélni, magáról a játékmenetről már nem feltétlen: maga játék ugyanis alap szinten hozza csak a külső nézetes lövöldözős játékokat, maga a sztori viszont már annál zseniálisabb. Dubai városára ugyanis lesújtott egy homokvihar, a vezető politikusok pedig magára hagyták a lakosságot a bajban. A játékban Martin Walker kapitányt irányítjuk, akinek az a feladata, hogy kimenekítsen egy amerikai katonát, aki szintén csapdába esett, a kapitány azonban az idő előrehaladtával egyre több morális és etikai határt kell átlépjen, ami miatt a józan ítélőképességét is lassan elveszíti. A történetet szépen építették fel a fejlesztők, a játék viszont olykor olyan benyomást kelt, mintha nem is szeretné, hogy a játékos jól szórakozzon, az irányítás pedig erről gondoskodik is. 

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!