Válasz 9 etikai kérdésre a mesterséges intelligenciával kapcsolatban

Elveszi a munkánkat? Felülkerekedik az emberen önálló döntéseivel? Veszélyes lehet a személyes terünkre? Összegyűjtöttük a válaszokat a legsürgetőbb kérdésekre, amelyeket a MI elterjedése generált a társadalomban.

Néhány évtizeddel ezelőtt a mesterséges intelligencia még csak egy sci-fi kifejezés volt, mára azonban ott tartunk, hogy az egyre fejlettebb technológia révén az élet minden területén megjelenik. Az MI segítségével egyre több munkafolyamatot, szakmát és az élet egyéb területeit is könnyebbé, gyorsabbá, kifinomultabbá lehet varázsolni. Az intelligens gépek és rendszerek egyértelműen jobbá teszik életünket. Ahogy ezek egyre inkább tökéletesednek, úgy válik világunk is egyre hatékonyabbá és ennek következtében gazdagabbá.

Ha szeretnél többet megtudni a mesterséges intelligenciáról, töltsd ki az MI Kihívást, és nyerj akár egy PS5 játékkonzolt!

Ezt a folyamatot pedig elősegíti az olyan tech-óriások állhatatos munkája, mint az Alphabet, az Amazon, a Facebook, az IBM és a Microsoft, hogy csak néhányat említsünk. Viszont akadnak olyan személyek, mint a 2018-ban elhunyt Stephen Hawking vagy az állandóan újító Elon Musk, akik úgy vélték, illetve vélik, hogy bár a mesterséges intelligencia szinte korlátlan lehetőségeket rejt magában, mégsem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy milyen kockázatokkal járhat, ha valóban határtalan szintre fejlődik az MI. Nézzük mely kérdésköröket kellene maradéktalanul megválaszolni ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a jövőről és esetleg megnyugvást találjunk abban, hogy a mesterséges intelligencia mindenképpen a javunkat szolgálja!

1. Munkanélküliség. Mi történik az egyes szakmákkal?

Ez már egy régebbre visszavezethető, mondhatni örök kérdés. Ha visszapörgetjük az idő kerekét, akkor pontosan látható, hogy már az ipari forradalom kapcsán is előkerült ez a téma, mégis úgy alakult, hogy a gépek megjelenése az egyes szakmákban nem elvették, hanem inkább kibővítették a munkalehetőségeket. Persze ez a válasz ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen egyes munkakörök a masinák beiktatásával – például mezőgazdaság – valóban megszűntek vagy átalakultak. Ami pedig még fontosabb, hogy így az emberek egyre komplexebb feladatokat is el tudtak végezni, valamint a társadalomra is nagy hatással voltak az ilyesfajta újítások. Elég csak a gőzgépekre gondolni, melyeket például a nyomtatás ipari folyamataiban is hasznosítottak, így segítve nagy mértékben az újságok és könyvek terjesztését, ami a műveltség növekedését és a tömegek politikai részvételét erősítette.

Ha azonban visszatérünk a jelenbe, akkor az is jól észrevehető, hogy a teherszállítás jelenleg csak az Egyesült Államokban több millió embert foglalkoztat. Viszont mi lesz ezekkel az emberekkel, ha esetleg a Tesla (Elon Musk cége) által ígért önvezető teherautók széles körben elérhetővé válnak a következő évtizedben? Azt sem árt figyelembe venni, hogy az ilyen járművek jóval kisebb balesetveszélyt jelentenének a társadalomra nézve – ideális működési körülmények között –, így az önvezető teherautók megjelenése aligha akadályozható meg. Ugyanez a forgatókönyv történhet az irodai dolgozókkal, valamint a fejlett országokban található munkaerők többségével. Ezen a linken megnézheted, hogy a te munkakörödet átvehetik-e a robotok.

El is érkezünk ahhoz a kérdéshez, hogy ilyen esetben mivel fogjuk tölteni az időnket? A legtöbb ember teljes mértékben arra támaszkodik, illetve hozzá is szokott, hogy eladja idejét, ezáltal szert téve elegendő bevételre, melyből el tudja tartani saját magát és családját. Egyelőre tehát csak remélni tudjuk, hogy a jövő ilyesfajta alakulása lehetővé tenné az emberek számára, hogy még több értelmet találjanak a nem munkával kapcsolatos tevékenységekben is, például a családjukkal való törődésben, a közösségekben való szorosabb részvételben és a társadalomhoz való hozzájárulás új módjainak elsajátításában. Ha sikerül az átállás, egy nap talán furcsán gondolunk majd vissza ezekre az időkre, hogy az embereknek el kellett adniuk a szabadidejük nagy részét, hogy élni tudjanak.

2. Egyenlőtlenség. Hogyan osztjuk el a gépek által létrehozott vagyont?

Gazdasági rendszerünk a gyarapodáshoz való hozzájárulás kompenzációján alapul, amelyet gyakran órabérrel állapítanak meg. A vállalatok többsége még mindig az órabérre szorítkozik, amikor a termékek és szolgáltatások előállításáról és felhasználásáról van szó. De a mesterséges intelligencia használatba állításával egy vállalat drasztikusan csökkentheti az emberi munkaerőre való támaszkodását, amit azt jelenti, hogy a bevételeket már kevesebb ember között osztanák el. Következésképpen azok az egyének, akik a mesterséges intelligencia által vezérelt vállalatokban rendelkeznek tulajdonjoggal, még több pénzt kereshetnek majd.

Már most azt lehet látni, hogy a vagyonosodás terén a szakadék egyre nő, hiszen az induló vállalkozások alapítói az általuk megtermelt többlet nagy részét lefölözik vagy szimplán visszaforgatják. Némi érdekesség, hogy már 2014-ben is megfigyelhető volt ez a jelenség: a három legnagyobb detroiti és legnagyobb Szilícium-völgyi vállalat nagyjából ugyanakkora bevételt könyvelhetett el azzal a különbséggel, hogy az utóbbi multiknál körülbelül tízszer kevesebb alkalmazottat tartottak számon.

Ha valóban egy „munka utáni" társadalmat képzelünk el magunknak, akkor mégis hogyan építsünk fel egy tisztességes gazdaságot, ahol az emberek nagy része képes ugyanazon az életszínvonalon élni? Egyelőre ez egy fogós kérdés, amelyet alighanem az idő képes majd megválaszolni.

3. Emberség. Hogyan hatnak a gépek viselkedésünkre és emberi interakciókra?

A mesterséges intelligenciával felvértezett robotok egyre jobban képesek lemodellezni az emberi párbeszédeket és kapcsolatokat. 2015-ben egy Eugene Goostman nevű robot először ment át a Turing-teszten. Ebben a kihívásban a résztvevők csak szövegesen kommunikálhattak egy ismeretlennel, majd ki kellett találniuk, hogy emberrel vagy géppel csevegtek. Eugene Goostman a közreműködők több, mint felét képes volt becsapni és elhitetni, hogy ő maga is egy ember.

Ez a mérföldkő csak a kezdete annak a kornak, ahol gyakran fogunk úgy kommunikálni a gépekkel, mintha emberek lennének. Gondolhatunk egyből ilyenkor az ügyfélszolgálati vagy akár az értékesítésben végbemenő kommunikációra is. Míg az emberekben bizonyos esetekben korlátozott formában van csak jelen a figyelmesség és a kedvesség, amit egy másik személyre fordíthatnak, addig az MI által vezérelt robotok gyakorlatilag korlátlan erőforrást tudnak a kapcsolatok kiépítésére fordítani. Ha pedig egyszer képes volt becsapni, akkor mi a garancia arra, hogy máskor ezt nem tenné meg, akár önmagától vezérelve is?

Annak ellenére, hogy ezzel kevesen vagyunk tisztában, már most tanúi lehetünk annak, hogy a gépek miként hatnak az emberi agyra. Egyrészt ott van példának a Deep Fake nevű MI vezérelt alkalmazás, amelyet meggyőző megtévesztésre használnak képek, hang és videó formájában. A különböző algoritmusok optimalizációja is már az MI segítségével történik sok esetben, ezáltal igyekeznek megragadni az emberek figyelmét a különböző közösségi média oldalain, de akkor a videó és mobiljátékokról még nem is ejtettünk szót, melyek szintén elképesztő módon vonzzák a társadalom bizonyos rétegeit. Ezt nevezik technológiai függőségnek. Másrészt talán másfajta felhasználásra is gondolhatunk a szoftvereknél, amelyek már hatékonyakká váltak az emberi figyelem irányítására és bizonyos cselekvések kiváltására. Ha helyesen használjuk, ez egy lehetőséggé válhat, hogy a társadalmat előnyösebb magatartás felé terelje. Rossz kezekben azonban károsnak bizonyulhat.

A CIKK A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK!

4. "Mesterséges hülyeség." Hogyan védekezhetünk a hibák ellen?

Vezető nélküli busz Észtországban

Az intelligencia tanulásból fakad, legyen szó emberről vagy gépről. A rendszereknek általában van egy betanítási fázisa, amelyben „megtanulják” felismerni a megfelelő mintákat, és ezt követően ezekhez igazodva igyekeznek megfelelően cselekedni. Ha egy rendszernél sikeres a teljes betanítás, akkor következik a tesztfázis, ahol további példákkal találkozik és kiderül hogyan teljesít.

Nyilvánvaló, hogy a képzési szakasz nem fedheti le az összes lehetséges példát, amellyel egy rendszer a való világban szembesülni fog. Ezeket a rendszereket másfajta módon lehet becsapni, illetve bizonyos esetekben olyan helyzet miatt adódik probléma, melyet egy ember képes lenne kezelni. Például a véletlenszerű mintázatok arra késztethetik a gépet, hogy olyasmit érzékeljen vagy „lásson”, amelyek nincsenek is ott. Ha az MI-re támaszkodunk a munka, a biztonság és a hatékonyság terén, amivel egy új szintre emelhetné az emberiséget, akkor biztosítanunk kell, hogy a gépek a terveknek megfelelően működjenek és az emberek ne tudják egy könnyen legyőzni őket, hogy a saját céljaikra használják. Persze, mindig adódik egy újabb kérdés: mi történne akkor, ha a gép öntudatra ébredne és már nem lenne egyetlen embernek sem kontrollja felette?

5. Rasszista robotok? Hogyan küszöböljük ki az MI ítélkezését?

Bár a mesterséges intelligencia olyan sebességre és feldolgozási kapacitásra képes, amely messze meghaladja az emberét, nem mondható mindig tisztességesnek és semlegesnek, hiszen parancsra cselekszik sok esetben. A Google és anyavállalata, az Alphabet számít az egyik vezető cégnek a mesterséges intelligencia kutatásában. Ők építették be az MI-t a Google Photos szolgáltatásába, amely az emberek, tárgyak és különböző jelenetek azonosítására szolgál. De előfordulhat, hogy rosszul sül el a dolog és nem működik megfelelően, mint például amikor egy bűnözők előrejelzésére használt szoftver elfogultságot mutatott a feketékkel szemben.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az MI-rendszereket emberek hozzák létre, akik már alapból elfogultak lehetnek. Tehát, ha helyesen vagy ha a társadalmi fejlődésre használják, a mesterséges intelligencia a pozitív változás katalizátorává válhat.

6. Biztonság. Hogyan védhetjük meg a mesterséges intelligenciát?

Minél erősebb és fejlettebb egy technológia, annál inkább lehet jóra, valamint aljas dolgokra is használni. Ez nem csak az emberi katonák helyettesítésére gyártott robotokra vagy az autonóm fegyverekre vonatkozik, hanem az olyan MI-rendszerekre is, amelyek rosszindulatú használat esetén komoly károkat okozhatnak. Mivel ezeket a harcokat már nem csak a hagyományos csatatéren vívják, a kiberbiztonság még fontosabbá válik. Hiszen egy nálunk nagyságrendekkel gyorsabb és hatékonyabb, ezáltal kíméletlenebb rendszerrel van dolgunk.

7. Gonosz MI. Hogyan védekezzünk a nem kívánt következmények ellen?

Nem csak az emberi gonoszság miatt kell aggódnunk. Mi van, ha maga a mesterséges intelligencia fordul ellenünk? Ez nem azt jelenti, hogy olyasfajta gonoszságra kell gondolni, mint az ember esetében vagy ahogyan a mesterséges intelligencia ámokfutásait ábrázolják a hollywoodi filmekben. Inkább képzeljünk el egy amolyan fejlett mesterséges intelligencia rendszert, ami egy dzsinn a palackban. Képes lenne teljesíteni a kívánságokat és nem válogatna a kérések között, ezáltal szörnyű, előre nem látható következményekkel járhatna.

Egy gép esetében nem valószínű, hogy a rosszindulat közrejátszana a cselekedetében, inkább csak a teljes kontextus megértésének hiánya lenne jellemző, amelyben a kívánság megfogalmazódott. Képzeljünk el egy mesterséges intelligencia rendszert, amely felszámolná a rákot a világon. Sok számolás után arra a megoldásra jut, amely ugyan valóban megszünteti a rákot, de ezt azzal érné el, hogy mindenkit megöl a bolygón. Ez valóban hatékony módszer lenne, hiszen nem lenne többé ez a szörnyű betegség, csak ezt valószínűleg senki sem szeretné az emberiség részéről. Meg kell tehát szűrni és végül is folyamatos kontroll alatt kell tartani az összes ilyen rendszert, valamint nem árt, ha mindig van egy olyan vészmegoldás, amellyel egyszer s mindenkorra azonnal kikapcsolható az adott szoftver egy meghibásodás vagy hibás működés esetén.

A CIKK A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK!

8. Szingularitás. Megmaradhat-e az irányítás egy összetett intelligens rendszer felett?

Az ok, amiért az ember a tápláléklánc csúcsán van, az nem az éles fogak vagy az erős izmok. Az emberi dominancia szinte teljes mértékben a találékonyságunknak és intelligenciánknak köszönhető. A nagyobb, gyorsabb és erősebb állatokat képesek vagyunk az irányításunk alá vonni akár fizikailag (ketrecekkel és fegyverekkel) akár kognitív eszközökkel, mint például kiképzést és tréningezés.

Ez komoly kérdést vet fel a mesterséges intelligenciával kapcsolatban: vajon egy napon ugyanolyan előnye lesz velünk szemben? Nem hagyatkozhatunk pusztán a „dugó kihúzására” sem, mert egy kellően fejlett gép ezt a lépést előre látja és megvédheti magát. Ezt nevezik egyesek „szingularitásnak”: az az időpont, amikor az emberek már nem a legintelligensebb lények a Földön.

9. Robot jogok. Kezelhető-e az MI emberként?

Miközben a tudósok még mindig azon fáradoznak, hogy feltárják az elme legbelsőbb titkait, egyre többet tudunk meg az ember mechanizmusairól. Ennek az egyik része az úgy nevezett tudatos tapasztalás, melybe beletartozik a jutalomszerzés és az irtózás/utálat folyamata is. Ezt pedig az ember még az állatokkal kapcsolatban is alkalmazza. Nem véletlen tehát, hogy bizonyos értelemben hasonló jutalmazási mechanizmusokat építünk ki a mesterséges intelligencia rendszereiben is. Például a tanulásban a megerősítés hasonló lehet a kutya kiképzéséhez: a jobb teljesítményt virtuális jutalom erősíti meg.

Jelenleg ezek a rendszerek meglehetősen felületesek, de egyre összetettebbek és életszerűbbek. A kérdés viszont rögtön felvetődik: tekinthetünk-e egy rendszert szenvedő félnek, ha negatív módon „jutalmazzák” őket? Sőt, az úgy nevezett genetikai algoritmusok úgy működnek, hogy egy rendszerből egyszerre több példányt hoznak létre, amelyek közül csak a legsikeresebbek „élik túl”, és ezek egyesülve alkotják a példányok következő generációját. Ez sok generáción keresztül zajlik le, ezáltal ez a rendszer javításának egyik módja. A sikertelen példányok törlődnek. Lehetséges-e a genetikai algoritmusok törlését a tömeggyilkosság egyik formájának nevezni?

Ha a gépeket olyan entitásoknak tekintjük, amelyek képesek érzékelni, érezni és cselekedni, lassan a jogi státuszukon gondolkodni sem felesleges dolog, bár tény, hogy nagy ugrás lenne az emberiség életében. Már több évtizede foglalkoztatja ez a tudósokat. 2000 szeptemberében dr. Manber összehozott egy konferenciát a Carnegie Mellon egyetemen. Az eredmény egy hosszú távú kutatás lett: egyszerű módszert keresnek az emberi felhasználók és a számítógépes programok megkülönböztetésére. A világ történelem könyveibe Szaúd-Arábia vonult be elsőként ezen a téren, miután náluk kapott állampolgárságot kapott Sophia, a robotnő. A humanoid robot megköszönte a megtisztelő, történelmi jelentőségű címet és mosolyogva közölte, büszke arra, hogy ő lehet az első robot, aki ilyen elismerésben részesült. Természetesen Sophia állampolgársága kiszámított reklámfogás volt, hogy hírverést generáljon, és Szaúd-Arábia jusson eszébe az embereknek, amikor az innovációra gondolnak, különösen az olaj utáni korszak idejére vált ez fontossá. Sőt, az EU-bizottság is tett már javaslatot arra, hogy hozzanak létre egy külön személyiségi jogot a robotoknak.

Egyes etikai kérdések a szenvedés mérséklésére, mások a negatív következmények kockázatára vonatkoznak. Miközben figyelembe vesszük ezeket a kockázatokat, azt is szem előtt kell tartanunk, hogy összességében ez a technológiai fejlődés jobb életet jelent mindenkinek. A mesterséges intelligenciában hatalmas lehetőségek rejlenek, felelősségteljes megvalósítása pedig rajtunk múlik.

A K&H MNEB kiemelt támogatója a Digitális Jólét Program és az MI Kihívás.

Végezd el Te is az MI Kihívás ingyenes kurzusát és nyerj PlayStation 5-öt!

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!