Ennyi patkányt ezer év alatt nem látsz – A Plague Tale: Requiem teszt

Sokan nem hittek benne, hogy az Asobo Studio folytatni fogja a Plague Tale történetét, de szerencsére megkaptuk a második epizódot, ami nem csak több patkányt hozott, de egy sokkal szívbemarkolóbb történetet is.

Három éve annak, hogy a Makula által a világon megjelenő pestis, melyet a patkányok terjesztettek el, majdnem elpusztított mindent. Akkor a De Rune családból megismert Amicia és Hugo testvérpár kalandját követhettük figyelemmel és amellett, hogy igyekeztek elkerülni a rágcsálókat és a gyilkos kórt az Anglia és Franciaország között zajló százéves háborúban, a francia inkvizíció katonái elől is menedéket kellett találniuk. Lucas ekkor tudtunkra adta, hogy Hugo vére egy Prima Macula nevű természetfeletti gonoszt hordoz, amely a Justinianus pestisjárvány óta szunnyad bizonyos nemesi vérvonalakban.

A kisebbik gyermek állapota pedig folyamatosan romlott, végül szemben találtuk magunkat a Grand Inquisitorral, Vitalis Bénéventével, legyőzése után pedig látszólag elmúltak Hugo tünetei és a béke is visszatért a világba. Nagyjából innen vesszük fel a fonalat az A Plague Tale: Requiemben is. A testvérpár nyugodt és boldog életet él és kalandozásai során eljut a vörös városba, azonban hiába idilli minden, egy csapásra megváltozik a helyzet, mikor Hugo állapota egyszer csak válságossá válik. Hiába akartak letelepedni Provence-ba, ahol az Order nevű alkimista rend megígérte, hogy menedéket nyújt a de Rune családnak, nincs maradásuk és tovább kell állniuk. Előtte azonban még a rend helyi képviselőjének, Magister Vaudinnak a segítségét kérik, de Hugo makulája újra fellángol, így Amicia és Lucas gyorsan rájönnek, hogy a patkányok és a pestis átterjedt Provence-ba is. Béatrice és Vaudin Hugo kezelésére tett kísérletei csak rontják állapotát. A Provence-i helyzet romlását látva Vaudin megszervezi, hogy a kis csapat hajóval elindulhasson a Rend marseille-i főhadiszállására, de egy hatalmas patkányraj hirtelen támadását követően az egész város pokollá változik. Vaudint megölik a káoszban, miközben a de Rune család és Lucas épp csak megmenekül.

Amicia szkeptikus a Rend indítékaival kapcsolatban, és nem akarja, hogy Hugót ismét elzárják és tesztalanyként kezeljék, ezért úgy dönt, hogy elválnak Béatrice-től és Lucastól. Hugo állandóan visszatérő álmaiban szerepel egy sziget, a kisfiú pedig úgy hiszi, hogy ez a gyógyulásához vezető egyetlen út. Útközben a francia hadsereg csapatai, valamint szélhámos zsoldosok is üldözik őket, akiket a kegyvesztett Arnaud lovag vezet. Útjuk során még beszerveznek egy csempészt, Sophiát is, akinek a segítségével nekivágnak a sziget megkeresésének.

Ez lenne nagyjából az alapkoncepció és azt kell mondjam, hogy remekül működik. Több ízben is elválunk Amiciával Hugótól, de szinte sosem maradunk magunkra az idősebb testvérrel. Segítőtársaink a játék folyamán szuper módon segítenek ki, a legjobb pedig az egészben, hogy egy pillanatig sem éreztem azt, hogy zavarnának vagy útban lennének. Mindenkinek meg lesz a maga feladata és extra képessége, amivel megkönnyíthetik az előrehaladásunkat. A látványvilág egyébként szenzációs, régen láttam ennyire pazarul festő tájakat egy játékban. Az Asobo Studio saját fejlesztésű motorja remekül teszi a dolgát, bár azt meg kell hagyni, hogy a félelmetes mennyiségű patkány ábrázolása közben azért képes eldobálni a frameket és a processzorhasználat is komolyabban megugrik. Hozzá kell tenni, tényleg nem fukarkodtak a rágcsálókkal, elképesztő mennyiségű patkánnyal találkozunk utunk során. Amicia egyébként vagányabb lett az előző részhez képest, ráadásul most már annak függvényében fejlődik, hogy milyen stílusban tolja valaki a játékot. Ha tehát többet lopakodsz, akkor ezért kapsz xp-t, amit egyébként nem manuálisan kell elkölteni, hanem automatikusan megadja a rendszer a következő szintért járó képességet. Emellett jutalmazza még a harci kedvet, illetve a minél több kraftolás is egy külön ágat kapott, így tehát 3 féle módon fejlődhetünk utunk során. Fő fegyverünk megint a parittya lesz, de az alkímiát is erőteljesen lehet majd használni, többek között figyelemelterelés, kábítás vagy gyilkosságok eszköze lehet. Ezen kívül kapunk majd még egy nyílpuskát is, illetve eltárolhatunk magunknál egy kést meg egy tűzijátékot is. Nyílvesszőből sem ad sokat a játék, de késből alaposan be kell osztanunk a készletünket, mert csak elvétve juthatunk hozzá egy-egy új vágóeszközhöz. A petárda pedig arra jó, hogy a patkányok lerohanásánál a játék megengedi ennek használatát, így pedig túlélhetjük a necces helyzetetek is. Hugo egyébként jóval hasznosabb lesz ebben a részben, mint az előzőben. Időnként képesek leszünk irányítani vele a patkányhordát, ezáltal gyakorlatilag letarolhatjuk a pályán lévő őröket, bár ilyenkor mindig érdemes kiiktatni minden olyan tüzet, ami az utunkba állhat.

A játéktér egyébként nőtt és bár nem lett nyílt világú cím a Requiem, sok esetben mégis remekül érzékeltették a fejlesztők a szabadságot és azt, hogy jó néhány szegletét bejárhatjuk az aktuális pályának. Ennek ellenére azért jóval többször érezhető majd az, hogy igazából egy csőben mozgunk és csak egyetlen lehetőségünk van a megoldásra vagy a továbbhaladásra. A történetből nem igazán szeretnék további részeket megosztani veletek, hiszen így is lehet túl sok információ került a felvezetőbe, mindenesetre azt mindenképp érdemes leszögezni, hogy Amicia és Hugo is elképesztő utat jár be lelkileg. Kettejük kapcsolata, illetve a saját magukban dúló harc a helyzet révén nagyon közel tudja őket hozni a játékoshoz.

A stáblista utáni jelenetet pedig a teaser miatt mindenképp érdemes megvárni.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!