53 éves az internet, amelyet az atomfenyegetés ellen fejlesztették ki

Ugye nem gondoltátok, hogy a trash videók, az online chat és a World of Warcraft miatt született meg az internet.

Belegondoltál már valaha, hogy milyen lenne az életed, ha egyik napról a másikra világméretű gond adódna az internettel és az emberiség elveszítené egyik legjobb barátját? Fizetések, vásárlás, szórakozás, ismerkedés, egyszerűen mindent online intézünk manapság, vagy legalábbis intézhetünk, ha szeretnénk. A ma ismert gaming és e-sport sem létezne internet nélkül, pedig a '60-as évek végén közel sem a szórakozás volt annak a rendszernek a célja, ami a mai internet elődjének tekinthető.

Az Advanced Research Projects Agency Network (ARPANET), kísérleti számítógépes hálózat, amely az internet előfutára volt. Az Advanced Research Projects Agency (ARPA),az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának egyik ága, az 1960-as évek végén finanszírozta az ARPANET fejlesztését. Kezdeti célja a Pentagon által finanszírozott kutatóintézetek számítógépeinek telefonvonalon keresztüli összekapcsolása volt.

A hidegháború tetőpontján a katonai parancsnokok egy központi mag nélküli számítógépes kommunikációs rendszert kerestek, amelynek nem volt parancsnoksága vagy hadműveleti bázisa, amelyet az ellenség megtámadhat és megsemmisíthet, így egy csapásra elsötétítve az egész hálózatot. Az ARPANET célja mindig is inkább tudományos, mint katonai volt, de mivel több akadémiai létesítmény csatlakozott hozzá, a hálózat átvette azt a csápszerű szerkezetet, amelyet a katonai tisztviselők elképzeltek. Az internet lényegében megtartja ezt a formát, bár sokkal nagyobb léptékben.

Az ARPANET térképe a '70-es évekből

Az ARPANET egy évtizedes számítógépes kommunikációs fejlesztések végterméke volt, amelyet azon katonai aggodalmak váltottak ki, hogy a szovjetek sugárhajtású bombázóikkal meglepetésszerű nukleáris támadásokat indíthatnak az Egyesült Államok ellen. Az 1960-as évekre egy rendszert, a SAGE-t (Semi-Automatic Ground Environment) már megépítették, számítógépeket használtak a beérkező ellenséges repülőgépek nyomon követésére és a katonai reakció koordinálására. A rendszer 23 „irányközpontot” tartalmazott, amelyek mindegyike egy hatalmas nagyszámítógéppel rendelkezett, egyenként 400 repülőgépet tudott követni, megkülönböztetve a barátságos repülőgépeket az ellenséges bombázóktól. A rendszer bevezetéséhez hat évre és 61 milliárd dollárra volt szükség.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!