Esport1 - Példaképünk, Beckham - Interjú David Beckhammel

A négy epizódból álló doku-sorozat november 9-én debütált világszerte a Disney+-on.

David Beckham új sorozata már elérhető a Disney+-on. A Példaképünk, Beckhamben a világ egyik legismertebb focistája visszatér kelet-londoni gyökereihez, hogy mentorálja a Westward Boys-t, egy kezdő, helyi ifjúsági csapatot, amely a tabella alján és a kiesés szélén áll. Disney+-on ezen a héten debütált sorozat kapcsán beszélgettünk David Beckhammel a sorozat által közvetített értékekről, a kelet-londoni gyermekkorról és a forgatás legszebb pillanatairól.

A forgatás és a meccsek nagy része Kelet-Londonban zajlott, ahol születtél, fociztál és ahonnan indultál. Sok személyes emléket idézett fel a visszatérés?

„A Kelet-Londonba való visszatérés mindig különleges számomra. Újra látni a fiúkat, visszatérni ebbe a ligába, számomra ez egy különleges pillanat volt. Az, hogy ezt a sorozatot ott forgattuk, ahol gyerekként felnőttem, ahol edzősködtem, olyan érzés volt, mintha minden a helyére került volna."

Kik voltak a mentoraid, amikor felnőttél?

„Kétségtelenül édesapám, Steve Kirby és Stuart Underwood. Manchesterben pedig Eric Harrison."

Van olyan pillanat, ami kiemelkedő számodra a fiúk fejlődésének szempontjából? Láttad rajtuk a változást?

„Nehéz egy pillanatot kiemelni. Ez olyan, mintha azt kérdeznéd tőlem, van-e kedvenc srácom a csapatban. Rengeteg olyan mozzanat van ebben a sorozatban, amelyek még ma is hihetetlenek számomra és elképesztő büszkeséggel töltenek el. De azt hiszem, a legnagyobb dolog számomra az volt, hogy láttam, ahogy a fiúk személyisége megváltozik, ahogy elkezdtek akarni, tanulni és figyelni rám. Az első napon nem igazán volt ez jellemző, de aztán a 10. nap teljesen más volt, a 20. nap pedig… A fiúk egyszerűen imádtak focizni, és ez nyilvánvaló volt, csak egy kis segítségre volt szükségük. Remélem, ezt megadtam nekik."

Könnyen megtaláltad velük a közös hangot?

„A srácokkal öröm volt együtt dolgozni. Amikor az első napon megjelentem, nem igazán akartak rám figyelni, néha csak hülyéskedtek, de ez hamar megváltozott. Legtöbbjük Kelet-Londonban született, ott is él. Én is ott nőttem fel, így nagyon gyorsan és jól kijöttünk egymással, ami számomra különleges volt."

Van olyan pontja a forgatásnak, amit kiemelnél?

„Fantasztikus pillanat volt, amikor elvittem őket a Wembley Stadionba. Nagyon izgatottak voltak, hogy a pályán lehetnek. Aztán bevittem őket az öltözőbe, és mindegyikük meze úgy volt felakasztva, ahogy általában a meccsek előtt a játékosoké. Leírhatatlan volt a reakciójuk, és ezt ott a helyszínen átélni felbecsülhetetlen volt. Ahogy besétáltak az öltözőbe káosz és izgalom lett úrrá mindenkin, és mi pontosan ezt szerettük volna elérni."

Láthatjuk majd a srácokat egy nap akár a Miamiban focizni?

„Jó néhány fiú elég pimasz, és már most megkérdezték, hogy átviszem-e őket Miamiba egy kis próbajáték erejéig, szóval ki tudja."

A szezon során voltak hullámvölgyek. Hogyan öntöttél lelket a srácokba a nehéz pillanatokban?

„Azt hittem, hogy több lesz a hullámvölgy, de egyáltalán nem így volt. Igen, voltak nehéz pillanataink, igen, a fiúknak is voltak nehéz pillanatai, de ők egy jó csapat, és ez a legfontosabb. Abban reménykedtem, hogy sikeresek lesznek a pályán, de még sikeresebbek lesznek a pályán kívül. Olyasmit szerettem volna létrehozni, ami nem csak a futballról és arról szól, hogy mit csinálnak a pályán, hanem arról is, hogy mit csinálnak a pályán kívül, hogy jó emberek-e, és milyenek a családjukkal. Szerintem sikerült."

Főleg ebben a bajnokságban van személyes kapcsolatod a helyi labdarúgással. Hogy kerültél az Echo League-be?

„Emlékszem, hét éves koromban még csak a parkban játszottam, de már akkor is arra vágytam, hogy egy nap majd csapatban focizzak. Apám segítségével rátaláltam egy újságcikkre, amiben az állt, hogy Stuart Underwood és Steve Kirby csapatot alapít. Apám csatlakozott hozzájuk, ebből lett később a Ridgeway Rovers. Így kezdődött számomra az egész az Echo League-ben. Elég sikeresek voltunk, és jó párszor megnyertük a bajnokságot."

Körbe fociztad már a világot, most egy saját klubod van, ami teljesen új szerep lehet számodra. Hogy érzed, ezen keresztül vissza tudsz adni valamennyit?

„Mindig is szerettem volna visszaadni valamit a helyi focinak, mert a helyi foci is nagyon sokat adott nekem. Tudom, milyen fontos ez a srácoknak, milyen fontos a családoknak és a szülőknek, a gyerekek számára pedig lehetőség a profi labdarúgás felé. Ha mégsem, akkor közösséget épít, összehozza a játékosokat és a szülőket is. Az egyik legfontosabb dolog számomra Miamiban az volt, hogy beindítsam az Akadémiát, mert tudom, mennyire fontos lehetőséget adni a gyerekeknek és a fiatal fiúknak és lányoknak, hogy egyrészt, biztonságos helyen játsszanak, másrészt, hogy nagyszerű edzők dolgozzanak velük, valamint, harmadrészt, hogy jól érezzék magukat, és hogy egy közösség tagjai lehessenek. Számomra ez a legfontosabb."

A helyi labdarúgás nagyon különleges és fontos Angliában. Mennyire segített ez téged a fiúkkal való kapcsolattartásban, és láttál-e valamit magadból a srácokban?

„Azt hiszem, maga a foci volt a kapocs köztem és a fiúk között. Amint megtudták, hogy ebben a ligában játszottam, amint megtudták, hogy kelet-londoni vagyok – mert nyilvánvalóan David Beckhamként láttak engem, a Manchester United játékosát, a válogatott játékost, a Real Madrid játékosát és az összes többi csapatot, amelyben játszottam – de amint leültem velük, és beszélgettünk és elmondtam nekik: "Így kezdtem, ahogy ti, ebben a ligában és ugyanazokkal a problémákkal szembesültem, mint ti”, azonnal megvolt az összhang. Azt hiszem, ez volt a különleges abban, hogy én is ugyanolyan voltam, mint ők, a helyi csapatban kezdtem és az Echo League-ban játszottam."

Mit jelent a két edző, Ade és Edwin a Westward és a közösség számára?

„Ők maguk a közösség, ők jelentenek mindent ennek a csapatnak, a szülőknek, ennek a ligának. Pontosan olyanok, amit egy edzőtől elvár az ember. Nem csak abban, amit csinálnak, hanem ahogy csinálják, ők tényleg törődnek a fiúkkal, ha győznek, ha kikapnak. Ők ketten igazán különleges emberek). Nekem is volt ilyen, Stuart Underwood, Steve Kirby és Ted Beckham, akik mindannyian törődtek a fiúkkal, és pontosan ezt kapták meg a fiúk Ade és Edwin személyében. A Westward nélkülük teljesen más csapat lenne, ebben biztos vagyok."

Milyen volt velük a közös munka?

„Amikor először odakerültem a csapathoz, és elkezdtük a közös munkát, rögtön tudtam, hogy Edwin és Ade mennyire különlegesek. Nagyszerű edzők, akik törődnek a fiúkkal. Pontosan ezt akartam látni, és minden szülő ezt szeretné, ha a gyermeke olyan csapatban játszana, ahol az edzők nem csak a vasárnapi edzésen vannak ott, hanem más módon is törődnek velük. És Ade és Edwin pont ilyenek."

Mennyire különlegesek a szülők ebben a csapatban?

„Szülőként csak most jöttem rá, mennyi mindent feladtak értem. Minden kedden, minden csütörtökön, amikor edzésre mentem, minden szombaton vagy vasárnap, amikor ezeket a meccseket játszottuk. Ezek a szülők pontosan ugyanazt teszik, mindannyian dolgoznak, mindannyian elfoglaltak, de eljönnek a fiaikért, hogy megnézzék őket, elhozzák a testvéreiket. Ez családi ügy, ez egy közösség, és ez az, amiről a helyi futball mindig is szólt, a közösségről. Ezek a szülők különlegesek, és ezt a sorozatban meg is fogjátok látni."

Miért gondolod, hogy ez a sorozat az egész családnak szól?

„A családommal gyakran keresünk olyan filmeket és sorozatokat, amit együtt nézhetünk a kanapén. Victoria nem mindig szereti focis, vagy sportműsorokat, de erről sokat meséltem neki és tudtam, hogy ez olyasmi lesz, amin este együtt nevetünk vagy sírunk majd. Inspiráló a Westward csapata és közössége, az Echo League is, mert igazán különleges."

Mit remélsz, mit kapnak a nézők a sorozattól?

„Inspirációt, nevetést, ugyanakkor, megható pillanatokat. A sorozatot nézve egyértelmű, a szülőkben, az edzőkben és a srácokban rengeteg szenvedély van, ami rendkívül jól tükrözi a helyi futball fontosságát. Remélem, hogy mindez inspirálja majd a nézőket."

Neked melyik a kedvenc Disney-figurád?