Esport1 - Top 5 videójáték hős

Nektek ki kerülne a top 5-be?

Ha visszatekintünk a videojátékok történelmére, akkor elmondhatjuk, hogy a legjobb darabok vagy sorozatok, mindig egy-egy érdekes valaki vagy valami köré épültek. Kedvenc olasz vízvezetékszerelőnk nevét a fél világ ismeri. Sőt, ha felhangzik a zene, akkor mindenkinek egyből Mario ugrik elő az emlékezetéből. Link nélkül, a Zelda sem lehetne az ami és persze Sonic is egy olyan ikon, ami összeköti a játékosokat a világ minden tájáról. Persze, ahogy fejlődtek a játékok és minél komplexebbek lettek a dolgok, a karakterek is úgy változtak. Lara Croft, egy baltával faragott régészből átváltozott egy bonyolult, motivációkkal, félelmekkel és emberi vonásokkal felruházott karakterré. Ahogy egyre haladt előre a sztori, úgy változott az Assasin’s Creed főszereplője is. Az első epizódokban még nem a karakter, sokkal inkább a mechanikák kapták a szerepet. De Ezio, Bayek sőt már Eivor esetében is, a személyiség bőven megkapta azt figyelmet és mélységet, amit megérdemelt. Talán egyedül Mr. Doomguy az az egyedüli eset, akinél ugyan a külcsín erősebb lett, de a célja, a humora és persze a hangulata még mindig ugyanaz, mint 30 éve.

Ebben a cikkünkben megpróbálunk összerakni egy olyan top 5 listát, ahol a legérdekesebb, legjobban eltalált karaktereket próbáljuk megtalálni. Elsőként az alapvetően pozitív hősök közül válogattunk.

5. BJ Blazkowicz (Wolfenstein)

Az öreg BJ már akkor sem volt fiatal, amikor a kilencvenes években belevetette magát a pixelháborúba, hogy 8 bites náci katonákat, kutyákat, robotokat és mutánsokat vadásszon le. A játék sikere az akkori érában nagyon erős volt és a Return to Castle Wolfenstein pont akkor kapta el az új grafikai lehetőségeket és a nosztalgia vonatot, amikor kellett. Ha pedig az első reboot nem lett volna elég, akkor New Order és a New Colossus egy olyan irányba vitte az egészet, amire talán senki nem számított. A New Order második részében a történetnek vége kéne legyen. A nácik nyertek, övék a világ és már senki nem mer ellenük szegülni. Gyakorlatilag nincs már miért harcolni. Blazkowicz mégis minden félelme, minden reménytelensége ellenére felkel és belekezd az egyszemélyes hadjáratába. A helyzet pedig rossz. Játékosként mindig volt egy olyan érzésem, hogy az általam irányított karakternél mindjárt átbillen a mérleg és beleőrül a megpróbáltatásokba. Amikor pedig már nekem volt túl sok az egész, akkor BJ volt az, aki egy rövid monológgal visszarántott. Ha pedig ezt el tudták érni a készítők, akkor ott valamit sikerült nagyon eltalálni.

4. Aloy (Horizon Zero Dawn)

Alapvetően benne van a természetünkben, hogy szeretünk szurkolni annak, akinek nincs sok esélye a győzelemre. Erre példaként több száz történetet lehet találni a klasszikus irodalomtól a legjobb anime sorozatokig. A Horizon Zero Dawn pedig ugyanezt a húrt pendíti meg. Aloy már gyerekként kitaszított lett. Nem volt családja, nem volt törzse és csak egy ember volt, akire szülőként tekinthetett. Ez pedig egy nagyon keserű élet egy gyerek számára. De Aloy nem tört meg. Rájött az igazságra és amikor ott volt a szakadék szélén, akkor rájött, hogy nincs egyedül. A kalandjai során találkozott olyan emberekkel, akik elfogadták. Olyanokkal, akiknek segédkezet nyújtott. A végén pedig megtanulta azt a leckét, amit a mentora meg akart tanítani neki. Miszerint ebben a világban is van még sok értékes dolog, amiért és akikért érdemes harcolni. Ezt pedig gyönyörűen keretbe foglalja az a jelenet, ami a végső csata előtt zajlik Rost sírjánál.

3. Ellie (Last of us)

Magában a Last of Us világa nem olyan borzalmasan forradalmi. Egy disztópikus jövő, ahol az emberek minden nap harcolnak az életben maradásért. Ahol nagyon gyorsan, minden rosszra fordult. Ahol sokan a legsötétebb oldalt hozzák ki magukból és olyan bűnöket követnek el, ami mai szemmel megbocsáthatatlan. Ebben a környezetben pedig ott van Ellie. Egy fiatal lány, csordultig kíváncsisággal, őszinteséggel, ártatlansággal és talán egy kicsit erős nyelvezettel, de mindenképpen tele reménnyel és jósággal. A közte és Joel között kialakuló kapocs egy olyan apa-lánya viszony, amit még a férfi sem ismer fel egyből, de később rájön, hogy ez számára is talán az egyik legfontosabb dolog a világon. Persze ebben a jövőben az ártatlanság nem marad meg sokáig. Ahogy halad a történet, Ellie egyre több traumatikus élményen megy keresztül. Amit egy tizenx éves gyereknek nem hogy átélnie, látnia sem lenne szabad. Amikor rátámad a katonákra, akik el akarják fogni őket és a többiek pár másodperc alatt végeznek velük, akkor nagyon gyorsan rájön, hogy ebben a világban mit jelent a veszély és a tettek ereje. Amikor pedig David kerül a képbe, aki nem éppen jó szándékkal közelít felé, és Ellienek meg kell ölnie, akkor valami elszakad. Onnantól jönnek a sötét fellegek és azt láthatjuk, ahogy megküzd a démonaival. Ezzel együtt Ellie mégsem adja fel, de már soha nem lesz az az ártatlan gyermek, mint aki előtte volt.

2. Geralt (Witcher)

A Vaják sorozat hőse egy kicsit kilóg erről a listáról, leginkább talán azért mert előbb papíron kelt életre, nem egy számítógépes játékban. Talán még az antihős bélyeget is rá lehet sütni, pont azért mert, amit csinál azt leginkább önös érdekből teszi, főleg a történet elején. Amikor először találkoztam vele, leginkább az volt a benyomásom, hogy itt van egy iszonyatosan menő harcos karakter, aki a mágia segítségével lenyomja a legerősebb szörnyetegeket is. Majd, mint aki jól végezte a dolgát elballag a legközelebbi kocsmába, hogy igyon valamit. De, ahogy haladt előre a történet, az egész megváltozott. A kapcsolat közte és Vesemir között. A szerelem, ami Yenneferhez köti. A barátság Jaskierrel. Illetve talán a legfontosabb Ciri, aki belekényszeríti az apaszerepbe. Geralt alapból nem akar semmit túlbonyolítani, nem akarja, hogy az élete még jobban a feje tetejére álljon. De, amikor a történések elsodorják, akkor a szíve miatt nem tud hátrahagyni semmit és ez az a pont, amikor az olvasó/játékos/néző tudja, hogy ez a Witcher is emberből van.

1. Lara Croft (Tomb Raider)

Lara utazása nem volt egyszerű. A kezdetekkor csak annyit tudtunk róla, hogy szereti a kalandokat, hihetetlen akrobatikus képességei vannak, elég jól bánik a fegyverekkel, érdeklik a régiségek, gazdag és rövid ruhardarabokat visel, függetlenül attól, hogy hol is van a világban. Bizony az első iterációjában bőven túltolták a szexualitást, azzal a felkiáltással, hogy így könnyebben elérik a célközönséget. Azonban nemvárt eredmény volt, hogy Mrs. Croft miatt megmozdult a női közönség és a következő részekben egyre többet tudtunk meg róla és az életéről. A Tomb Raider főszereplője olyan, mintha egybegyúrnánk Batmant és Indiana Jonest. Megvan benne Bruce Wayne nyugodtsága és persze szarkazmusa, ami kiegészül egy kis fatalitással. Ezt pedig tökéletesen megtámogatja Indy pimaszsága, tudása és kalandvágya. Ha pedig az utolsó epizódokat nézzük, akkor megérkezett a sebezhetőség, az emberség is. A legújabb részekben Lara már nem az sebezhetetlen kincskereső, sokkal inkább egy hús-vér ember félelmekkel, fájdalommal és néhol depresszív elemekkel. De az ebből fakadó akadályokat le lehet győzni és Lara minden esély ellenére megküzd a démonaival és közben nem veszíti el a önmagát és a jóságát. Ez pedig egy olyan üzenet, amit talán minden tinédzsernek érdemes megtanulnia.

+1 Guybrush Threepwood (The Curse of Monkey Island)

A Curse of Monkey Island mindig is egy hatalmas kivétel volt a klasszikus játékok között. Ugyan megvannak az alapvető point and click alapok, de ennél a játéknál még akkor is működött, amikor már elkezdett kimenni a divatból a stílus. Erre pedig egyszerű válaszolni, hogy miért, a humor egyszerűen zseniális volt. A játék és persze a poénok középpontjában pedig egy ember állt. Guybrush Threepwood a világ egyik legügyetlenebb, szerencsétlenebb és szerethetőbb karaktere. Egyetlen álma van csak, hogy kalóz váljon belőle és mindent megtesz azért, hogy el is érje ezt. Persze a kalandos utazása során számtalan érdekes és persze vicces dolog történik vele. Szerelmes lesz egy kalózvezér lányába. A legnagyobb meglepetés, hogy a lány is beleszeret. Lesz saját hajója és legénysége. Beutazza a tengert, elveszett szigeteket és kincseket talál. Leírva ugyan ez egyszerűnek tűnik, de Guybrush személyiség és persze szerencsétlenkedése miatt minden célt csak hatalmas vargabetűvel sikerül elérni. Ha hasonlíthatjuk az egészet valamihez, az olyan, mintha el kéne jutni a Budapestről Debrecenbe. De csak a vita kedvéért Győrön keresztül megyünk. Viszont a botlások teszik a kis kalóz aspiránst igazán szerethetővé. A körülmények és Threepwood sem arról híres, hogy mindent komolyan vennének. Mégis vannak pillanatok, amikor azon veszi észre magát az ember, hogy nem azért mosolyog, mert vicces a sztori, hanem mert a jelenet szívmelengető. Ezt pedig nem sok játék tudta elérni.