Esport1 - Top 5 videojáték gonosz

Nektek ki fér még fel a listára?

Ahhoz, hogy működjön egy történet, szükség van egyensúlyra. Ha nincs konfliktus, akkor megoldás sincs. Ha valaki csak jó döntéseket hoz és a rosszat mindig elkerüli, akkor az rettentő gyorsan unalmassá válik. Ha pedig a hősünknek nincs ellenfele és mindenkit félkézzel legyőz, akkor felmerül a kérdés, hogy mi is az érdekes ebben a sztoriban? Sőt vannak olyan esetek, amikor az antihős szerepe majdnem olyan fontos vagy akár még fontosabb is, mint a miénk. Lássuk szerintünk melyik az az 5 videojáték gonosz, akik a hátukon vitték a világukat.

Joker (Batman Arkham City)

A sötét lovag ellenfele mindig is ikonikus alakja volt az antihősök panteonjának és ez bizony az Arkham Cityben sincs máshogy. Lehet, hogy bohócunk egy őrült pszichopata, de soha semmit nem tett felindulásból, mindig volt egy terve. A játék központi eleme, a lassan ölő méreg számára túl nagy falat volt. De tudta, hogy a világ legjobb detektívje megoldja majd a rejtélyt, csak kell neki egy kis motiváció. Ez a terve egyszerre, hihetetlenül kegyetlen és logikus egyszerre. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy zöld haj és eltúlzott mennyiségű púder mögött ismét Mark Hamill volt, aki egyszerűen nem tud melléfogni ebben a szerepben, akkor az egész még komolyabb.

Frank Tenpenny (GTA San Andreas)

Az egy dolog, hogy a biztos úr hangját nem más kölcsönözte, mint Samuel L. Jackson. Nem kis dolog, de erre a listára nem emiatt került fel. A San Andreas a sorozat talán legjobb darabja volt és ez nagyban köszönhető annak, hogy az írók olyan sztorit pattintottak össze, amit addig nem igazán láttunk videójátékokban. Tenpenny a rendőri hatalmát arra használta, hogy egymásnak ugrassza bandákat, hogy CJ-t használja arra, hogy elvégezze a piszkos munkát és a háttérből manipulálja a dolgokat. Persze sokan felkaphatnák a fejüket, hogy sztoriban márpedig Big Smoke volt az igazi gonosz. Ami félig igaz, hiszen sok borzalmas dologban ő is benne volt. De ki miatt is lett kapzsi Smoke? Frank mindig ott volt a háttérben és kegyetlenül építette ki a bűn birodalmát.

Andrew Ryan (Bioshock)

Ebben a disztópikus világban az emberek sokszor elfordítják a fejüket, amikor a szenvedés vagy a fájdalom kerül előtérbe. Inkább hittek a teljesen blődnek tűnő ígéreteknek és az egyértelmű hazugságoknak, mert ez volt kényelmes. Aki pedig az egész mögött volt, az Andrew Ryan. Az iparmágnás, akinek a kreativitását és hihetetlen tehetségét csak a saját egója és félrement világnézete múlta felül. A játék során sokszor halljuk a monológjait és egy idő után belegondol az ember, hogy amit mond, annak bizony van logikája. Ez a logika nagyon hideg és sokszor embertelen, de ott van. Ez pedig talán még ijesztőbbé teszi a karaktert.

Handsome Jack (Borderlands)

Karizmából jócskán kapott, a szarkazmus nála bőven az alapjárat és az egocentrikusság mértéke gyakorlatilag a kiszakítja a plafont. Ezekkel a jellemzőkkel, akár még egy Vasember is rejtőzhetne a maszk mögött. De persze a kegyetlenségek, az elnyomás a Pandorán, nem segítenek abban, hogy ő kerüljön a jófiú szerepébe. Még akkor sem, ha Jack teljesen meg van győződve arról, hogy az amit csinál az rendben van. Hogy ebben a történetben ő a hős. Ergo, amit csinál, teljesen mindegy, hogy miről is legyen szó, az a helyes Egy pillanatra sem jut eszébe, hogy valamit is rosszul csinál.

Sarah Kerrigan (StarCraft)

Listánk első helyére a Terran sereg elvesztett harcosát raktuk, nem véletlenül. Sarah a jó oldalról indult. Tehetséges mesterlövész volt, Raynor és közte már alakult valami, amikor az a ominózus küldetés során Arcturus megparancsolta, hogy hagyják hátra a bolygón, ahol körbevették a Zergek. Mindenki azt hitte, hogy meghalt, de pár mutáció és néhány hónap elteltével kiderült, hogy nem ez a helyzet. Sarah Kerrigan meghalt, de megszületett a Pengék Királynője. Most talán többen is megkérdőjelezik, hogy miért is ő kerül az első helyre, hiszen többször is vannak pontok a sztoriban, amikor visszatér. Nem lehet azt mondani, hogy teljesen rossz lenne. Ha Raynor kéri, akkor ott hagyja a rajt és megpróbál visszatérni a helyes útra. De mindig elárulják, újra jön a szituáció, megint jön egy Mengsk és Kerrrigan megint elveszik. Ez a vívódás teszi érdekessé a karaktert, folyamatosan látszik, hogy a rossz és a jó oldal küzd benne. Ez a csata pedig megunhatatlan.