Air kritika: Michael Jordan megkapta újabb filmjét, de igazából mégsem

A kosárlabda legnagyobb ikonjáról újabb film készült, ezúttal azonban egy teljesen más megközelítésben.

1998-at írtunk, amikor az Oscar-díjat teljesen megérdemelten átvette két "zöldfülű" srác, akik életükben először írtak forgatókönyvet. Ben Affleck és Matt Damon ezzel a nem mindennapi teljesítményével beírta magát a történelemkönyvekbe, a Good Will Hunting meg egy valódi klasszikussá vált. Most ismét ez a két, immár tripla A-s kategóriás sztár hozza el nekünk azt a filmet, amelyben benne is van Michael Jordan, de igazából mégsem. A kosárlabdázás valaha volt legnagyobb és legjobb játékosáról úgy rendezett filmet Affleck, hogy nem magának a G.O.A.T.-nak a karaktera volt fontos, hanem az a kultusz, ami már egyetemi éveiben kialakult körülötte.

Egy jó dobás, ami megváltoztatta a sportmarketing világát

Az amerikai major sportok egy olyan területei a szórakoztatóiparnak, amelyben irgalmatlan összegek vándorolnak egyik zsebből a másikba. Millió dolláros fizetéseket keresnek még a padmelegítők is, a közvetítési jogokból egy-egy szegényebb ország teljes GDP-jét fedezni lehetne és akkor még nem említettük a sportszergyártókat, akik mindent megmozgatnak egy-egy sztár megszerzéséért. Az Air az utóbbi világába kalauzolja el a nézőt, aki megismerheti hogyan jött létre az a szerződés a Nike és Jordan között. Ennek az egyetlen dokumentumnak a létrejötte, majd aláírása annyira megihlette Afflecket és Alex Converyt, hogy együttesen egy közel 2 órás drámát kanyarítottak köré.

Kevés színész, kevés helyszín, de végig pörgős cselekmény

Sonny Vaccaro vezetésével sikerült megkötni azt a megállapodást, amely csillagászati összegeket hoz még a mai napig is Jordan konyhájára. Mivel egy irodai dráma-vígjátékról van szó, ezért nagyon kevés külső helyszínt használt Affleck, ennek köszönhetően a budget jelentős részét arra fordíthatta, hogy minél jobban megválassza az egyes szereplők megformálóit. Matt Damon kifejezetten erős alakítást nyújt a főszerepben, 45 éves játékosmegfigyelőként minden pillanatban érezni a feszültséget, amikor valamilyen döntési kényszerben kell helytállnia. Affleck önmagát a Nike vezérigazgatói székébe ültette (Phil H. Knight), Jason Bateman Rob Strasserként bukkan fel, Chris Tucker Howard White-ként próbálkozik nem elszúrni a cég legnagyobb dobását. Egyetlen igazán fontos női szereplő van az egész filmben, ő nem más, mint Deloris Jordan (Viola Davis), aki egy igazi hidegvérű üzletasszonyként szorongatja meg mindenkinek a testrészeit, ha a fia anyagi biztonságáról van szó.

Nem véletlen az R-kategória

Szókimondó stílusa miatt a magyar szinkron szövegkönyvének írásakor jó szolgálatot tett a szinonima szótár, ugyanis ami angolban az f-betűs vagy s-betűs káromkodás, azt a végletekig lehet cifrázni ékes anyanyelvünkön. A társadalomnak viszonylag kis szelete érdeklődik a hétköznapokban a kosárlabdacipőkért, ugyancsak kevesen vannak azok, akik a sportmarketing világáról szeretnének nézni egy valós eseményeken alapuló hollywoodi drámát. Ennek ellenére mégis működik a film, mivel remekül pakolja egymásra az egyes elemeket, nem fél néha átcsapni vígjátékba, miközben továbbra is megmarad a korábban felhúzott keretek között. A legnagyobb probléma az egésszel, hogy ez nem moziba való. Mivel sem a látvány, sem a zene nem kap fókuszt, ezért nyugodtan lehetett volna csak a streamingplatformokon terjeszteni. 

Ha élvezted a Moneyballt, ha szereted az NBA-t, ha érdekel a marketing világa, még többet akarsz tudni a nagy sportszergyártók versengéséről, akkor Affleck és Damon tárt karokkal várnak. Csak ne felejtsd el kifizetni a csokit és a kávét, kivéve ha már záróra után vagy ott!