9 gyötrelmes év után végre megjelent a Dead Island 2! – Dead Island 2 teszt

Csaknem 10 esztendőbe telt mire elkészült és bár így sem kaptunk egy világmegváltó folytatást, még mindig piszok jó érzés ledarálni a csúnya élőhalottakat.

Először úgy tűnt, hogy nem várat magára olyan sokat a Dead Island folytatása, a 2011-es első epizód után ugyanis már 2014-ben jött a hír a második felvonásról. Aztán teltek múltak az évek és bár lankadt a rajongók lelkesedése, mégis kitartóan várták a zombis kaland folytatását, amely csak nem akart megérkezni. Olyannyira nem sikerült jól a fejlesztési időszak, hogy időközben három csapat váltotta egymást, míg végül a Deep Silver Dambuster Studiosnál landolt a projekt, akiknek sikerült összetákolniuk a játékot.

Gyorsan feltűnik egyébként a második rész elindítása után, hogy azért bár vannak eltérések az első epizódhoz képest, sok mindent megtartottak a fejlesztők (lootolas, mozgás, craftolas). De nézzük inkább azokat, amikben fejlődött a játék, amiktől Dead Island 2 a Dead Island 2!

A helyszín például teljesen más, hiszen már nem is egy valódi szigeten akciózhatunk, hanem Los Angeles egy napfényes oldalát ismerhetjük meg és betekintést kapunk a celebek fényűző életébe. Legalábbis, ami maradt belőle, bár az tény, hogy az egyes villák pazarul festenek, de a környezet zsúfolt, és egyébként sem olyan nagy, na meg amolyan újrahasznosított és ismétlődő hangulata van, emiatt elég hamar egyhangúvá válhat ez a városrész egyeseknek. Sok esetben egyébként olyan érzést kelt Beverly Hills és Venice Beach ezen szelete, mintha egy labirintusba szorult patkányt irányítanánk, aki eszeveszett módon igyekszik elhagyni ezt a poklot.

Mindenesetre a történet egy repülőgépkatasztrófával kezdődik, zuhanás közben adódik lehetőségünk kiválasztani karakterünket, aki a baleset egyetlen túlélője is lesz egyben – kivéve, ha co-op módban vágunk neki. Első ránézésre úgy tűnik nagy eltérés van a karakterek között: van nekünk itt egy rocksztár beütésű Jacob, a hazatérés álmát kergető Ryan, egy főállású kaszkadőr, Carla, az utcán nevelkedett Bruno, az ír vágású Dani, és a futást főállásban űző Amy-nk is. Mindenkinek más erősségei és gyengeségei vannak, de 1-2 óra játékidőt követően rájön az ember, hogy a sztorit tekintve mindegyikük ugyanazt az utat járja be és a kártyás mechanika révén gyakorlatilag nincs igazán kézzelfogható eltérés a főszereplők között, egyedül a személyiségük az, ami megkülönbözteti őket egymástól. A nagyjából 15 órát felölelő fő történeten kívül egyébként akadnak még apróbb mellékküldetések is, melyekből többet is megtudhatunk a környékről és a világról, így összességében egyébként remekül illeszkednek a kalandunkba, ráadásul ezek alapján tényleg minden egyes szegletét bejárhatjuk a „hírességek sétányának”.

A Dead Island 2-ben ismét szerepet kapnak az RPG-elemek, van XP, vannak szintek, vannak képességek, de ezen a téren sem nyújt semmi kiemelkedőt a játék. Az viszont tény, hogy legalább próbálkoztak. Nem egy hagyományos képességfa áll a rendelkezésünkre, hanem egy több kategóriára osztott kártyás megoldással rukkoltak elő a fejlesztők. Az elején még csak egynéhány közül választhatunk, de ezt folyamatosan és szépen adagolja számunkra a játék, miközben mi dönthetünk róla mely lapokat használjuk fel, hogy extra sebzéshez, élethez, regenerációhoz, állóképességhez (stamina), illetve különleges mozdulatokhoz jussunk. Alapvetően elég sok kártya közül válogathatunk egy idő után, és az egyes kategóriákat is jó párat fel lehet tölteni, azonban még így is elég hamar kifullad ez a rész, és kiderül, hogy mégsem olyan mély és szerteágazó ez a repertoár, mint amire gondoltunk az elején. Emiatt is írtam korábban azt, hogy a Slayerek között ezen a téren sincs igazából nagy különbség, már csak azért sem, mert mindenki ugyanazokat a tárgyakat használja útja során.

Ez viszont abszolút az erőssége a játéknak, hiszen szinte minden eszközt halálos fegyverként lehet használni. Találunk keresgéléseink során konyhakéstől kezdve, olajos kannákon át, gereblyéket, gumibotokat, golfütőket, egyszerű vasrudakat és a sort hosszabb ideig lehetne folytatni, miközben a lőfegyverekről még nem is igazán esett szó. Bár nem is ezeken van a hangsúly, hiszen elsődleges zombitrancsírozó eszközeink a közelharci fegyverek lesznek majd. Rengeteg tárgy áll tehát rendelkezésünkre, melynek egyre jobb tulajdonságaik lesznek és a ritkaságukhoz mérten lesznek majd hű társaink a szeletelésben. Ezeket a fegyvereket szinte egytől-egyig fejleszteni is lehet – fel lehet őket vértezni akár elementális (tűz, méreg, elektromos vagy ütés miatti egyensúlyvesztés) sebzéssel is –, és a legjobb, hogy ordenáré sok alapanyagot bocsájt a rendelkezésünkre a játék, szinte nincs olyan szemetes, udvar vagy szoba, ami ne rejtene ebből a szempontból kincseket számunkra. Ezek pedig sokat segítenek abban, hogy a megfelelő módon tudjuk szintezni, javítani és bővíteni az eszközeinket.

A játék legerősebb része pedig, amire nagyjából megszületett a koncepció is, a zombi hentelés. Pokoli élvezetes szétcsapni közöttük és nagyon részletesen lemodellezték az ütések nyomán cafatokban szétszakadó élőhalottakat. Normál ütések mellett extra erővel is lesújthatunk, bár ez már staminát emészt, illetve tökéletes kitérés esetén egy rövid ideig a támadó zombi védtelen marad és ilyenkor végrehajthatunk rajta egy kivégzést is. Persze egy idő után az állandó ütlegelés monotonitásba csap át, de összességében ennyire szórakoztató számomra még egy játék sem volt a zombi hordák ledarálását illetően. Azért, ha sokan vannak nem árt trükkhöz vagy különböző csapdákhoz folyamodni – mint például a földre kiöntött olaj meggyújtása –, illetve a piros koponyával ellátott ellenfelek baromi erősek, azokat érdemes elkerülni addig, amíg kellően meg nem erősödünk.

Összességében tehát a zsáner kedvelői el tudnak majd merülni a zombi belsőségekben és megtalálják majd benne azokat az apró, ámbár annál szórakoztatóbb dolgokat, melyek arra sarkalnak, hogy a végére járjanak a történetnek. Emellett egyébként bárkinek érdemes lehet egy próbát tenni a játékkal, de talán nem árt megvárni egy leárazást, mert tényleg gyorsan unalomba fulladhat azok számára, akik nem feltétlenül rajonganak ezért a műfajért és esetleg egy RPG-elemekkel dúsított nyílt világú kalandot várnak.