Hogyan lázadjuk az elnyomás ellen: The Mageseeker: A League of Legends Story teszt

A Riot Forge legújabb játéka, a The Mageseeker tovább emeli a külsős League of Legends játékok színvonalát.

Április 18-án jelent meg a The Mageseeker: A League of Legends Story, a Digital Sun által fejlesztett, és a Riot Forge által kiadott hack-n-slash akciójáték, amelyben Sylas történetét ismerhetjük meg közelebbről. Alig vártam, hogy megjelenjen a retro grafikájú játék, ugyanis bár eddig elkerültem az ilyen típusú, valahol a souls-like és a rogue-like határán álló játékokat, mivel a League of Legends égisze alól került ki a Mageseeker, rögtön felkeltette a figyelmemet - és egyáltalán nem csalódtam.

A játék egy kis sztorival kezdődik: nagyjából bemutatja hol vagyunk, ki az a Sylas, és hogy miért zárták börtönbe, viszont előzetes ismeretek nélkül azért hagy némi kívánni valót maga után a bemutatkozás. Ezt követően egy nagyot ugrunk a sztoriban (amit a játék szép lassan csepegtet majd, tehát gyakorlatilag teljesen képbe kerülünk, ettől függetlenül az elején belefért volna kicsit több történet), rögtön Sylas szabadulásáig Lux varázserejének segítségével, majd indul is a játék. Az első küldetésben persze elmagyarázzák az irányítást, alapszinten bemutatják a mechanikákat, és egy picit a harcba is belekóstolhatunk, természetesen csak a legalapabb ellenfelekkel szemben. Az első küldetés végén találkozunk Garennel, aki igazi, Dark Soulsos módon hülyére ver minket, hogy megmutassa, mennyit kell fejlődjünk. Szerencsére el tudunk menekülni, a Demacia körüli erdőben pedig egy csapat lázadóval találkozunk, akikhez csatlakozunk is, miután egy picit kéretjük magunkat - és ekkor indul el igazán a The Mageseeker.

A játékmenet

A sztoriba nem szeretnék mélyebben belemenni, az első 15 perc bőven elég ahhoz, hogy valakit berántson a játék, főleg akkor, ha szeretik a League of Legends-t. A The Mageseeker egyik legfontosabb része a játékmenet, vagyis a mozgás és a harcrendszer, amire a Riot Forge is különösen felhívta a figyelmet a teaser trailerek során. Örömömre szolgál az, hogy kijelenthetem, hogy a The Mageseeker pontosan azt hozza ezen a téren, mint amit mutattak az előzetesek során: Sylasszel a mozgás és a harc rendkívül folyékony és élvezetes, az Outlaw-jaink által adott extra kombók remekül egészítik ki a játékstílusunkat, valamint ahhoz képest, hogy a játék egész rövid idő alatt befejezhető, egész sok különböző varázslatot kapunk. Külön ki kell emelni azt a mechanikát, ami Sylas E képességét csempészi a játékba, tehát oda tudjuk húzni magunkat az ellenfelekhez és egyes tereptárgyakhoz.

A Light és Heavy Attackok kombinálása mellett persze varázslatok is kiemelt szerepet kapnak a játékban. Egyrészt a karakter LoL-os ultijához hasonlóan el tudjuk lopni más varázshasználók képességeit, másrészt manáért cserébe tudunk használni olyan spelleket, amiket már megtanultunk a Rejtekhelyünkön. A The Mageseekerben 6 féle varázslat érhető el: jég, tűz, szél, természet, villám, és misztikus. Az egyes ellenfelek a saját mágiájukkal szemben ellenállóak, de a velük "szemben álló" fajtájúak hatalmas sebzést okoznak, tehát ha tüzet jéggel, vagy misztikust villámmal lövünk, sokkal hamarabb győzhetjük le az ellent. Ezzel a rendszerrel szemben van egy kis kritikám, ugyanis az, hogy A üti B-t, C pedig D-t, lehetett volna kicsit részletesebb, és mondjuk a tűz a jég és a természet ellen is hasznos, így nem csak kettes párokra kell figyelnünk.

A világ és a pályák

A játékban három féle küldetés érhető el: olyan gerilla akciók, amire az Outlaw-kat, vagyis a kis segítőinket küldhetjük el, és ha sikerrel járnak, akkor újoncokat vagy készleteket hoznak nekünk - cserébe azonban nem vihetjünk magunkkal őket a következő küldetésre; mellékküldetések, amelyek során szintén pénzt gyűjthetünk, valamint a sztoriból is kapunk kis morzsákat (valamint ide kerültek be a játék rogue-like elemei is); valamint a sztori előrevitelére szolgáló főküldetések.

Az első és az utolsó elég magától értetődő, a második viszont nagyon ötletes, ugyanis a több szintes kazamatákban instabil varázslatokat tanulhatunk, amelyek egy igazi, rogue-like-hoz hasonlóan extra képességekkel ruháznak fel minket - de csak a küldetés végéig. Ezek az akciók viszont nagyon frissen tartják a játékot, azonban tényleg opcionálisak, szóval aki csak a sztorival szeretne foglalkozni, megteheti.

Bár az egyes pályák próbálnak szerteágazók lenni, ez nem mindig sikerül: általában az egyik a jó irány, a másik pedig az az út, ahol extra pénzt, vagy gyűjthető Silverwingeket találunk, és mivel a pályák elejétől elérhető a teljes térkép, így nem akkora kihívás felfedezni a világot - bár a The Mageseeker szerintem sosem akart erre épülni, inkább a harcrendszer a fontos.

Összességében a The Mageseeker: A League of Legends Story egy nagyon szórakoztató, olykor-olykor igen nehéz, de fair játék, amelynek egyedi kinézete és folyékony játékmenete bőven megéri azt a pénzt, amit a Riot Forge elkér érte. 100-ból 81 pontot adnék neki, mert tényleg egy kiemelkedő cím, egy-két kritikát leszámítva az a legnagyobb bajom vele, hogy ennyire rövid - bőven bírtam volna még pár órát a Mageseekerek henteléséből!