„Nem adom fel, amíg nem nyerek egy ki***szott Majort!”

Mindenki leírta Zeust, miután kirakták őt a NAVI-ból 2016 nyarán. Aztán egy év múlva összehozta a máig legmeglepőbb Major bajnoki címet a Gambittel.

A címben szereplő idézetet 2016. júius 8-án, a NAVI ESL One Köln Majorön történt kiesését követően írta ki a Twitterére Zeus. Ekkor még valószínűleg nem is sejthette, hogy mi vár rá a következő egy évben. Az őket akkor kiejtő Liquid ugyanis a döntőbe jutott pár nap múlva – erről ebben a nemrég készült visszatekintő cikkünkben bővebben is olvashattok. A finálé után pedig nem is kellett sokat várni rá, hogy a NAVI kivesse hálóját a Liquidnél nem túl boldog s1mple-re. Igen ám, de a cseréhez valakinek mennie kellett. Ez a valaki pedig Zeus lett, aki korábban irányítóként, ekkoriban már csak gyengén fragelő, mezei riflerként járult hozzá a csapat játékához. S1mple felemelkedésével úgy tűnt, hogy Zeus csillaga végleg leáldozott.

Mai történetünk főszereplője azonban képes volt ebből a lehetetlen helyzetből egy év leforgása alatt elérni a Major bajnoki címmel kapcsolatos célját és ezzel befogni minden kritikusa száját. Mindezt ráadásul azzzal az akkoriban lesajnált Gambit-felállással hozta össze, amiről Zeus érkezésekor mindenki azt gondolta, hogy legfeljebb nyugdíjasotthonnak lesz alkalmas. Persze mint mindenhez, ennek megcáfolásához is kellett egy jó adag szerencse.

Ezeket olvastad már?

Pontosabban balszerencse. Mert az egyik kezdőlökést Zeus felemelkedéséhez a Valve adta meg, amikor a NAVI-s kirúgását követő napokban megtiltották, hogy az edzők irányíthassanak játék közben. Ekkoriban sok csapat, így a NAVI vagy a NIP is arra alapozott, hogyha úgyis az edző irányít, akkor minek gyengén fragelő IGL a csapatba? Hozzunk inkább egy sztárt és megnyerünk mindent! Mellékszál, de a Zeus nélküli NAVI egyedül a 2016-os ESL One New York-ot tudta megnyerni, azt is csak kisebb meglepetést okozva az egyébként jobbnak tartott Virtus.pro ellenében. Ezt leszámítva többnyire csak szenvedett a csapat, mert GuardiaN egyéni játéka a sérülése óta sokat romlott, s1mple pedig hiába szerette volna kivenni a kezéből az AWP-t, nem tehette.

Viszlát NAVI, Hello Gambit!

A NAVI október eleji New York-i győzelmét Zeus a partvonalról, a csapat kispadján várakozva nézte végig. Egy hét múlva azonban befutott a hír, miszerint a legendás ukrán hooch helyét veheti át a Gambitben, akik ezen alkalomból még egy akkor friss és üde Hobbitot is kölcsönvettek a tier 2-3-as Tengritől, hogy összeálljon az ötfős keretük. Talán mondanunk sem kell, hogy a legtöbben vagy legyintettek, vagy nevettek a gambites hírek hallatán. Bár a csapat elég jól teljesített a Majorökön és Kölnben a legjobb nyolc közé is bejutottak, sajnos a felállásuk igen instabil volt és sokan arra számítottak, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Zeust pedig kifejezetten alulértékelték ekkortájt az emberek. 2015-től fogva starix irányította a NAVI-t a játékon kívül és belül is, miközben Zeus nem igazán fragelt a szerveren. Ezért sokan nem láttak fantáziát abban, hogy egy flamie vagy egy GuardiaN nélkül bármire képes lehet, ha még velük sem tudott Majorököt nyerni.

Akik pedig nem azzal foglalkoztak, hogy hová igazolt Zeus, azok egyszerűen csak temették őt, mondván, hogy a NAVI-s távozása a karrierje végét is jelenti egyben. Zeus ugyanis alapítótagja volt az ukrán szervezetnek 2009-ben és 1.6-ban négy (ekkor még nem Valve által szponzorált) Majort nyert velük. Miután CS:GO-ra váltottak, szintén a legjobbak között voltak éveken át és jópár bajnoki címet szereztek kisebb vagy nagyobb tornákon. Továbbá a Majorökön is elég jól szerepeltek, hiszen két döntőt is játszottak és elég közel jártak ahhoz, hogy nyerjenek. A neve tehát egybeforrt a csapattal és mindenki azt gondolta, hogy értelmetlen folytatnia, ha nem ott játszik. A Gambitről pedig senki sem gondolta volna, hogy a NAVI sikereinek a töredékére képesek lehetnek. Szóval Zeus kapcsán inkább visszavonulás előtti levezetésként látták az átigazolását az emberek, mintsem a következő nagy lehetőségként.

Egy hónap után már bajnokok

Az első nagy meglepetés akkor jött, amikor Zeusék megnyerték a novemberi DreamHack Open Wintert. Bár a mezőny első ránézésre nem volt valami acélos, valójában több érdekes, a Gambitnél papíron erősebb, de mindenképpen érettebb csapat kapott itt lehetőséget. A Cloud9 nemrég nyerte meg a világ legjobbjaként számontartott SK ellen az ESL Pro League döntőjét, ezért ők voltak a favoritok a DH Winteren is. A később North néven játszó Team Dignitas kemény, taktikus ellenfélnek számított, míg a nagy svéd forgatást papíron megnyerő GODSENT tűzerőben a legjobb volt a résztvevők közül – még KRIMZ elvesztése után is. Az OpTic Gaming és a Renegades szintén felívelőben voltak ekkoriban. Előbbi ötösben akkora potenciál volt, hogy alig egy hét múlva már az ELEAGUE második szezonjának győzteseként vonulhatnak majd be a történelembe. Innen nézve egyedül a Kinguin lógott ki a sorból, de ők csak az utolsó pillanatban kaptak esélyt az indulásra Jönköpingben, mert a karrigant ekkortájt leigazoló FaZe visszamondta a versenyt.

A DH Winter csoportkörében a Gambit egy szép, OpTic elleni Bo1-es győzelemmel és egy kissé elkeserítő, Renegades elleni vereséggel nyitott. Tehát már a torna első napján egyetlen meccsre voltak a kieséstől, miközben az ausztrálok továbbjutottak a rájátszásba. A Gambitnek a bajnoki álmokat dédelgető Cloud9 ellen kellett játszania az életbenmaradásért. Mirage-on a favoritok egyértelműen magasabb színvonalat képviseltek, 16:6-ra nyertek úgy, hogy a T-oldalon kezdték a játékot. Cobblestone-on viszont fordult a kocka és mindössze két körre voltak jók az amerikaiak. Dust II-n pedig folytatódott a verés az első félidőben: 11 sikeres támadást vitt be Zeus kompániája! Innen pedig már nem volt visszaút a Cloud9-nak, végül csak szépíteni tudtak az eredményen, változtatni nem. Ezzel a Gambit összehozta a torna talán legnagyobb meglepetését.

A másik csoportban a szintén bajnoki címre esélyes Dignitas vérzett el – helyettük a Kinguin jutott tovább. Ezzel egy egészen érdekes rájátszás jött össze, mert a három leggyengébbnek tartott ötös jutott be, ami a GODSENTet helyezte némi nyomás alá, hiszen a Major bajnoki címek reményében összerakott ötösnek ebből a mezőnyből ki kellett tűnnie, ha komoly kihívónak akartak tűnni Atlanta előtt. De nem tudták megcsinálni. Zeusék ugyanis őket is megverték egy hárompályás, meggyőző szériában. Szóval a hazai pályán játszó svédek csomagolhattak, miközben a Gambit ünnepelt. A másik ágon eközben a Renegades került ki győztesen a Kinguin elleni adok-kapokból, igaz, csak hajszálhíján.

Utólag visszatekintve egyértelműnek tűnhet, hogy ezt a finálét a Gambit nyerte meg. De valójában a Renegadesnek minden esélye megvolt rá, hogy történelmet írjanak és ők legyenek az első keleti csapat, ami nyer valamit Európában. Sőt, akkoriban őket tartották a favoritnak a döntő előtt, mégha a régiójuk miatt kicsit le is nézte őket több elemző. A DreamHack Winter ezért mindennel együtt egy gyenge, nem releváns tornaként lett elkönyvelve. A Gambit Jönköpingben szerzett bajnoki címét pedig csak azzal sikerült felértékelni később, hogy néhány hónap múlva megnyerték a Majort is ezzel a felállással. Addig viszont jóformán a kutya nem foglalkozott azzal, hogy Zeus alig egy hónappal az irányítói visszatérését követően egy új ötöst máris győzelemre vitt.

Az út Krakkóig

Jönköping után az ELEAGUE Atlanta Major volt a Gambit következő nagy megállója 2017 elején. Itt a csapat elég könnyen továbbjutott a csoportkörből, egyedül a később döntőt játszó Virtus.pro tudta megverni őket. A rájátszásba érve azonban a Fnatic túl nagy falatnak bizonyult, így az 5-8. helyen búcsúztak innen. Hozzá kell tenni, ha nyertek is volna, akkor a következő fordulóban az Astralis már biztosan elveri őket. Ezért ekkor még korai lett volna Zeus ígéretének beteljesüléséről fantáziálni. De az ukrán játékos bizonyára eljátszott a gondolattal. A vereség például azt is jelenthette a számára, hogy az ekkor még mindig csak két-három hónapja együtt játszó csapat már most a világ legjobb nyolca közé tartozik, ezért Krakkóban még esélyük is lehet.

A jó eredmények miatt az őszi szezonhoz képest több és jobb versenyen vehetett részt a Gambit tavasszal. Bár az eredmények igen felemásak voltak eleinte. Az ádáz Las Vegas-i mezőnyben a legjobb nyolc közé jutottak ismét, folytatva ezzel az eddigi formát. De a kijevi StarLadder i-LEAGUE StarSeries 3. szezonjában már a csoportkörben kiejtette őket egy CLG, ami nem festett valami jól. Az első cs_summiton viszont sikerült felállniuk ebből, egyedül az SK Gaming tudta megverni őket a felső ágon, majd a fináléban is, cserében már olyan csapatok ellen is ütősek voltak, mint egy Liquid vagy egy OpTic.

Innentől kezdve a világ azonban inkább azokra az eseményekre koncentrált, amelyeken az Astralis, az SK Gaming vagy az időközben NiKoval erősödő FaZe vett részt. A cs_summittal együtt a brazilok négy tier 1 tornát húztak be Krakkóig zsinórban, ezért mindenki az ő harmadik Major bajnoki címükről beszélt már májusban, két hónappal Krakkó előtt.

Eközben a Gambit két kisebb DreamHack Openen játszott. Az austini igen jó mezőnnyel állt össze. Volt itt Cloud9, francia G2, Immortals, Team Liquid, de még a DeadFoxszal játszó HellRaisers is tiszteletét tette. A fináléról pedig nem is sejthettük, hogy a jövő egyik fontos eseményének főpróbáját láthattuk, hiszen Zeusék a brazil Immortals ellen játszottak, akiket két szoros pályán megvertek ahhoz, hogy újabb bajnoki címet zsebeljenek be.

A nyári DH Open viszont közel sem alakult ilyen jól a Gambit számára. Ugyanis itt a relatíve gyenge csoportjuk ellenére (CLG, fnatic, Cloud9 vs az A-csoportban Immortals, SK, MOUZ, Singularity) korán búcsúztak. A CLG ismét erősebb volt náluk egy pályán, de a Cloud9-t képesek voltak elverni Bo3-ban. Végül a fnatic ellen játszhattak az életbenmaradásért, de az egyoldalú Train, majd a hosszabbításban eladott Inferno megpecsételte Zeusék sorsát a versenyen. Így a jönköpingi torna nem éppen az a fajta felkészülés, önbizalomépítő gyakorlat volt, amire a csapat számított. Bár az ukrán irányítónak lehet extra motivációt jelentett, hogy egy év alatt több serleget gyűjtött be a Gambittel a Majorig, mint a nélküle játszó NAVI.

A „ki***szott Major”

A fenti kifejezéssel természetesen még mindig Zeus próféciájára utalunk. Bár magát a versenyt is lehetne így jellemezni, hiszen a PGL által rendezett esemény a mai napig az egyik legrosszabb Majornek számít. Krakkóban ugyanis számtalan technikai probléma és csúszás volt az első napokban, ami rosszul mutatott az előző, olajozottan futó ELEAGUE Majorhöz képest. De a Bo1-ekből álló svájci formátumú csoportkör, valamint a sorsolás hibái is csúnyán kijöttek itt, ami miatt a két bajnok esélyes csapat már a negyeddöntőben találkozott egymással. Ha pedig ez sem lett volna elég, itt robbant ki a BIG-nek köszönhetően a BUG Clan dráma, amelyet csak a játékosok összefogásával sikerült megoldani, mert a Valve nem volt hajlandó kijavítani a hibát a Major alatt – más idők voltak ezek.

Rátérve a meccsekre, a csoportkörben a fentiek miatt több váratlan fordulat is volt. Először is, a már említett bugot használó BIG három Bo1-es Inferno győzelem miatt az elsők között jutott tovább. Másodszor, a Gambit szintén veretlenül ért a rájátszásba, miután megverték a NiKo nélküli mousesportsot, a nem igazán szuperáló francia szupercsapat G2-t, valamint a Virtus.pro-t. Harmadszor, az utolsó helyeken esett ki a rájátszásba várt FaZe, a már említett G2, de még a NAVI is. Helyettük pedig bejutott például az Immortals, akik a verseny előtt cserélték ki fnx-et az akkor még teljesen ismeretlen kNgV-re. Vagyis a negyeddöntős párosítások úgy alakultak, hogy számtalan gyenge vagy annak vélt csapat játszhatott egymás ellen az elődöntőkért, miközben a kor két nagyja, az SK és az Astralis egymást kapták meg. Valahol ott veszítették el az emberek az érdeklődésüket a Major iránt, amikor a tavasszal remekelő brazilok kikaptak a dánoktól. De a java még csak ezután jött.

Az elődöntők ugyanis érdekesek voltak, mégha nem is tűntek annak elsőre. Az előző Major alapján ugyanis mindenki arra számított, hogy az Astralis megveri a Gambitet, a VP pedig az Immortalst és így megkapjuk a nagy visszavágót. (Igaz, volt már köztük visszavágó pár héttel korábban az ELEAGUE Clash for Cash formájában, elég nagy pofon volt ez a lengyeleknek.) De nem ez történt. A dánok ugyanis nem bírtak el Zeusékkal a szériában, hiába számítottak akkoriban jobbnak mindhárom, a vétóban előkerült pályán (Overpass, Inferno, Train). A lengyelek pedig még ennél is csúnyábban leszerepeltek, mert hazai pályán és jó formában vágtak neki a meccsnek. De a Bo3 során ez mindössze 16 körre volt elég egy olyan brazil csapat ellen, amiben az egyik játékos most játszott életében először a tier 1-ben.

Tehát immáron másodjára is összedőlt a krakkói narratíva arról, hogy milyen lenne egy jó döntő, kiknek kellene játszania azt ahhoz, hogy nézzék is. Ugyanis hiába az ezen cikkben elmesélt eredmények a Gambittől, az emberek többségét akkor és ott egyszerűen nem igazán érdekelte a csapat. Az Immortals pedig még rosszabb volt ilyen szempontból, mert egészen eddig a pontig sokan azt sem tudták, hogy léteznek. Ezért kevesen nézték a meccseiket, ami ahhoz vezetett, hogy szintén kevesen látták a rájátszásban, hogy pillanatnyilag rendkívüli egyéni formában vannak a játékosok mindkét oldalon, illetve azt, hogy a Gambit egészen összeszedett csapatjátékot játszik. Így nagyon nehéz volt egy vonzó történettel előállni az elemzőasztalon, a cikkekben, a közösségi médiában. De aztán az emberek újra felfedezték Zeus híres tweetjét:

„Nem adom fel, amíg nem nyerek egy kibaszott Majort!”

Ennek, valamint az ezzel szembehelyezkedő, túlnyomóan brazil érdeklődésnek köszönhetően sikerült valamennyi figyelmet generálni a meccs körül. Így ha nem is döntött nézettségi rekordot a PGL, legalább az akkor kötelezőnek számító milliós csúcs környékét sikerült elérniük. A mérkőzés maga pedig egészen érdekesen alakult ahhoz képest, hogy senki sem várt semmit tőle. A brazilok ugyanis 16:4-re nyertek Cobblestone-on, ezzel behúzva az első pályát. Azonban az egyértelműnek tűnő eredmény mögött rengeteg szoros kör, clutchok, multifragek bújnak meg és nem csak egy-két játékostól, hanem mindenkitől. Az a négy kör a Gambittől hősiesebb küzdelem volt, mint manapság sok 16:14.

Ezért sem volt meglepő, hogy Trainre érve Zeusék képesek voltak mentálisan felállni a papíron nagy verésből, így egy 16:11-gyel egyenlítve a szériát. Infernóra érve pedig nehéz volt elképzelni, hogy meg lehet állítani még ezt a Gambitet. kNgV, HEN1 és steel azért próbálkozott, több jó körük is volt. Azonban a 4:11-es félidő után már csak szépíteni tudtak az eredményen, miközben Dosiáék egyre közelebb és közelebb kerültek a hőn áhított trófeához. Végül 16:10-nél sikerült lezárniuk a pályát és a szériát egy nagyon gyenge brazil vásárlás ellen.

A következő pillanatokban egy örömittas Gambit csapatot láthattunk, az élen Zeusszal. Az ukrán IGL pedig azzal kezdte a meccs utáni interjút, hogy „olofmeister, szeretlek”, ezzel utalva egy másik ígéretére, miszerint ha megnyeri a Majort, akkor ezt kell kiabálnia. Majd ezután jöhetett a nagyobb próféciára tett utalás. A bajnoki címét ugyanis Istennek köszönte meg, ezzel valamelyest elismerve, hogy őt is meglepte az eredmény és a hirtelen jött siker. De a tweettel együtt érezhető volt, hogy még hálásabb azért, hogy megtörtént.

A trófea felemelése és a fent látható ikonikus fotó elsütése után pedig az egész arénát körbesétálták a játékosok, hogy kezet foghassanak a nézőkkel. Ekkor még nem is sejtve, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor ez az öt játékos együtt játszik. Ugyanis a történelmi sikernek köszönhetően a NAVI nem tehetett mást, minthogy bocsánatot kért az egy évvel ezelőtti döntésért és visszahívta Zeust a távozó GuardiaN helyére. Az ukrán játékos így még további két évvel hosszabbította meg a 2016 nyarán kvázi halálra ítélt karrierjét. Végül 2019 szeptemberében, a Berlin Major után tette le az egeret.

Borítókép: HLTV