Öt igaz történet alapján készült film, amelyek hazudtak nekünk

Nem minden igaz, amit bemutatnak a képernyőn, bár ezektől eltekintve még lehet egy film jó, mert nem teljesen fedi a valóságot.

Néha az ember belefut olyan filmekbe, amelyeknél jól látható módon azzal akarják felcsigázni a nézőket, hogy igaz történet alapján készült. Természetesen a képernyőn nem teljesen ugyanaz játszódik le olyankor, mint ami a való életben is történt, de azért nem árt, ha többnyire pontos és hiteles egy ilyen alkotás. Előfordul azonban, hogy több ízben is sarkítanak vagy éppen totál más dolgokkal egészítik ki a sztorit a nagyobb izgalom kedvéért. Épp egy ilyen dráma ütötte most fel a fejét, kiderült ugyanis, hogy a 2009-es Szív bajnokai (The Blind Side) kapcsán nem minden az, aminek tűnik. A film egy olyan fekete amerikai focistáról szól, aki nagyon mélyről jutott fel a csúcsra. Michael Oher élete merőben megváltozott, mikor egy fehér házaspár, Tuohyék a szárnyuk alá vették. Oher viszont a hetekben azzal állt elő, hogy a film egy hazugság és csak a Tuohy-család szerette volna megszedni magát belőle. Nem egy szimpla szenzációhajhász nyilatkozat volt ez tőle, mivel egy 14 oldalas beadványt nyújtott be a Tennessee államban élő Sean és Leigh Anne Tuohy ellen. Az ő elmondása alapján ugyanis a házaspár soha nem fogadta örökbe.

Ha egy film tehát igaz történeten alapul, akkor a közönség számára egyedülálló értékkel bírhat. Ilyenkor tágra nyílt szemmel nézzük, mert tudjuk, hogy egy valódi személy volt ott, aki átélte az eseményeket. Bár ez a marketingstratégia bevált módszer arra, hogy meggyőzzék az embereket, hogy nézzenek meg egy filmet, a mozilátogatók nem hülyék. Az alábbiakban felsoroljuk azokat az eseteket, amikor a filmkészítők azt állították, hogy egy film igaz történeten alapul, miközben a filmben szereplő dolgok egy része kitaláció volt:

Az Argo-akció (Argo, 2012)

Ez a produkció arról szól, hogy Tony Mendez CIA-ügynök egy sci-fi forgatásnak álcázott projekt alatt hat fogva tartott honfitársát mentette meg Teheránban (Irán) az 1979-es amerikai túszdráma idején.

Azonban ez nem igazán így történt. Bár a filmben például Kanada részvétele szinte semmitmondó volt, a valóságban az észak-amerikai ország szerves része volt a mentőakciónak. A hat amerikait Ken Taylor kanadai nagykövet és John Sheardown kanadai diplomata teheráni rezidenciáján szállásolták el, utóbbi viszont nem tűnik fel a képernyőn. A filmmel ellentétben a kanadaiak nem csak szállásadók voltak, akik biztonságos helyet biztosítottak az amerikaiaknak. Ők szerezték be a vízummásolatokat, embereket juttattak ki és be Iránból vagy Iránba, illetve felkészítették a hat amerikait a kanadai akcentusra, miközben Taylor felesége személyesen vásárolt nekik három repülőjegyet. Ezzel együtt a film izgalmas repülőtéri jelenete, amelyben a csoport a jegyeket akarja engedélyeztetni, miközben a személyazonosságuk kiderítésével kapcsolatos utolsó pillanatban felmerülő bonyodalmakkal is szembe kell nézniük, mind kitalált. A valódi Mendez szerint az utazás sima ügy volt és a csapat nem ütközött nagyobb nehézségekbe. A filmmel kapcsolatos egyéb pontatlanságokra a CIA egy sor tweetben hívta fel a figyelmet. Például rossz fényben tüntették fel a brit és az új-zélandi nagykövetségeket, amelyek mindketten jelentős kockázatot vállaltak a küldetés sikere érdekében. A filmből az sem derült ki, hogy az iráni kabinet tagjai bizony kiálltak az amerikai túszok kiszabadítása mellett.

Sully - Csoda a Hudson folyón (Sully, 2016)

A Sully című film a US Airways 1549-es járatának 2009. januári, Chesley Sullenberger (Tom Hanks) pilóta által a Hudson folyón végrehajtott kényszerleszállása és az azt követő nyomozása körül forog. Bár a film jól sikerült, vitát váltott ki, mert nem megfelelően ábrázolták a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Bizottságot (NTSB). A megjelenéskor több nagy légitársaság sem játszotta le a fedélzeten a Sully-t, hogy elkerüljék az ebből fakadó utasdrámákat.

Az NTSB-nek nem igazán tetszett az, ahogyan megjelentek a filmben, mondván, hogy nem akartak senkit sem lejáratni, és aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a nagyközönség a kormány inkompetenciájaként tekinti a filmet. Benzon vezető nyomozó a következőket mondta:

„Nem tudom, hogy az író és a rendező miért döntött úgy, hogy az NTSB szerepét ilyen pontatlanul ábrázololja. Az bizottsággal szembeni bánásmódjuk nagyon messze túlmutatott a filmes szabadságon, és egyszerűen aljas becstelenségbe torkollott. A film valójában káros lehet a repülésbiztonságra nézve. A balesetekben érintett pilóták mostantól kemény, igazságtalan bánásmódra számíthatnak a nyomozók részéről.”

Az NTSB repülésszimulációi a filmben azt mutatták be, hogy a repülőgép gyakorlatilag leszállhatott volna egy repülőtéren. A sikeres visszatérés vagy elterelés a valóságban viszont nem volt biztosított.

A visszatérő (The Revenant, 2015)

A Hugh Glass 1823-as élményei alapján készült film számos elismerésben részesült, köztük meghozta Leonardo DiCaprionak az első Oscar-díjat is. A forgatási körülmények köztudottan nehezek voltak. Az ilyen távoli helyszínekre való utazgatás pedig azt jelentette, hogy a stáb ezzel már majdnem egy napjának a felét elhasználta és még érdemi munkát nem végzett. DiCaprionak különösen megerőltető volt a feladat, hiszen fagyos vizekben kellett gázolnia, állati tetemekben aludt és nyers húst evett.

Kérdések merülnek fel azonban Glass szerelméről egy pawnee-i nő iránt. Arra pedig végképp nincs bizonyíték, hogy gyermeke született volna tőle, így pedig eléggé értelmetlennek tűnik a Fitzgeralddal szembeni bosszúvágya, mivel pont ezért vette üldözőbe elkövetőket, akik meggyilkolták a fiát. Mindeközben a grizzly medve valóban szétmarcangolta Glass-t, akit Bridger és Fitzgerald holtnak hitt és magára hagyott. Tehát az életéért folytatott küzdelme legalább valódi volt, de jó néhány más dolog sajnos meg sem történt.

Amerikai mesterlövész (American Sniper, 2014)

Chris Kyle az amerikai hadtörténelem leghalálosabb mesterlövészének mondhatja magát, miután négy iraki útja során 255 ellenfelet szedett le. Az Amerikai mesterlövész című film igyekezett megörökíteni Kyle életrajzi útjait. Illetve azt is bemutatták, hogy a katonai sikerek milyen hatással vannak a magánéletére, és úgy tűnik jól sikerült, mert ez lett Clint Eastwood legnagyobb bevételt hozó filmje. A Warner Bros 2012-ben szerezte meg a (Kyle memoárjain alapuló) film jogait, és Bradley Coopert szerződtette a főszerepre.

És hogy mi nem stimmelt?

Mustafa, az ellenséges mesterlövész, bár a film egyik meghatározó szereplője, Kyle memoárjának csak egy kis szeletében tűnik fel. Nem ő volt Kyle mára legendássá vált 2100 yardos lövésének igazi áldozata. Ez a 'kitüntetés' egy rakétavetővel hadonászó felkelőt illet, aki egy Sadr City melletti épület tetején tartózkodott és tüzelni készült. A film továbbá eltúlozta a fejére kitűzött 180 000 dolláros vérdíjat is. Az igazság az, hogy bármelyik amerikai mesterlövész megöléséért jutalom járt. További pontatlanságok közé tartozik a nyitókép, ahol Kyle-t egy fiatal fiúval lövöldözve mutatják be egy nő mellett. És az a jelenet, ahol a "Mészáros" látható, amint kivégez egy fiút és az apját. Kyle az emlékirataiban csak az elején mesél egy nőről, a második jelenet szereplői eközben teljesen hiányoznak, valamint egyik legjobb barátja, Ryan Job még évekig életben maradt a lövés után, ahelyett, hogy belehalt volna a műtét utáni komplikációkba.

A boldogság nyomában (The Pursuit of Happyness, 2006)

Will Smith alakítja Chris Gardnert ebben a lebilincselő életrajzi drámában, amely egy hajléktalan kereskedő túlélésért folytatott küzdelméről szól. A film, amelyben társproducerként is tevékenyen részt vett Chris Gardner – illetve egy cameo erejég a végén még be is köszön –, az önéletrajzában szereplő eseményeken alapul.

Ez azonban nem tántorította el a készítőket attól, hogy letérjenek az útról, és elrejtsék, hogy Gardner elsődleges bevételi forrása nem csak a csontsűrűség-szkennerekből származott. Egy ideig kábítószerrel is kereskedett, ráadásul családon belüli erőszak miatt is letartóztatták. A filmben van egy nagyon furcsa jelenet, amelyben Gardner megmutatja különleges képességeit Witternek, miközben egy taxifuvaron osztoznak. Ez szintén hamis és nem történt meg. Bár sok nehézséggel kellett szembenéznie, a film nem világít rá a saját viselkedésére, ami súlyosbíthatta volna a helyzetét.