Under the Waves teszt - Védd a teknősöket, egyél műanyagot?!

Nem ezeket a búvárokat keressük.

Hatalmas izgatottság fogott el, amikor megláttam, hogy a Quantic Dream (Heavy Rain, Beyond: Two Souls, Detroit: Become Human) bábáskodása mellett készül egy újabb kaland, ami a víz alá kalauzolja el a játékost. A Subnautica és a Subnautica: Below Zero óta nem igazán tud semmi megrettenteni, ami a végeláthatatlan sötétségből egyszer csak előtör, hogy megszorongassa a feszülő búvárruhába bugyolált testem. A Paralell Studio egyáltalán nem szerette volna, hogy mindenféle szörnyek és magvaváló földönkívüli tuják gyümölcseitől elrontott gyomrok akadályozzák meg a lelkes kalandorokat abban, hogy szó szerint alámerüljenek a játékukban. Az Under the Waves (továbbiakban csak UtW) egy olyan történetközpontú sci-fiként vonulhat be a történelembe, aminek egyetlen valódi célja, hogy felnyissa a gamerek szemét, avagy a tengerek és óceánok szennyezése rossz, a hatalmas volumenű olajkitermelés következményei károsak!  

Ezeket olvastad már?

Letartóztatták a papot, aki Candy Crushra költötte a templom pénzét

Fél évvel a megjelenése után is új területeket hódít meg az Assassin's Creed Mirage

Éppen csak bemutatkozott az F1 24, máris mindenki utálja a játékot

„Ezeket a cégeket, sponzoroknak hívjuk gyerekek”

Bizony az UtW mögé beállt az a Surfrider Foundation, aki mindent megtesz azért, hogy az óceánok ökoszisztémája fennmaradhasson az emberi beavatkozások ellenére. Ez egy nemes misszió, ami tényleg hatalmas erőforrásokat emészt fel, ezért nem árt még több mecénást szerezni. Az UtW tulajdonképpen úgy meséli el Stan tragikus (?) történetét, hogy közben folyamatosan az orrod alá dörgöli azt, hogy a természetet igenis óvni kell. A műanyagtól megfulladó teknősök, valamint olajban fürdőző fókák képe kirajzolódhat a játékos előtt, aki csak szeretné megtudni, hogy valójában mi is történt Pearllel.

Van, ami tényleg jól működik

Ha eltekintesz attól, hogy a főszereplő meganimálására a lehető legkevesebb időt fordították a programozók, akkor kifejezetten pozitívan csalódhatsz az UtW-ben. Az atmoszféra, a víz alatti flóra és fauna, az 1979-hez képest túlágosan is modern technológia ábrázolása mind-mind remekül működnek. Néha élvezet Moon volánjánál csak róni a köröket az egyébként nem túl nagy bejárható térben, felfedezni egy-két roncsot, miközben üvölt a fülekbe a hangulathoz jól passzoló aláfestő muzsika.

De van, amit nagyon nem találtak el

Nagyon kevés szereplőt mozgat a játék, de egyikkel sem tudsz igazán azonosulni. Talán Tim az egyetlen, aki logikusan gondolkodik a nagyjából 7 órás játékidő alatt. Sem Stan, sem Emma nem igazán magyarázza meg a motivációit, erre magától kell rájönnie a playernek. A küldetések többnyire egy kaptafára épülnek, a feladványok többsége inkább időrabló, mint kreatív. A Moonnal történő furikázás elsőre szórakoztató, de a szűkebb helyeken kifejezetten frusztrálónak érződik. Repetitív, lassú és nem igazán tesz meg mindent azért, hogy érdekeljen a végkifejlet. Az utolsó 15 percre mindent beleadtak a kreatív munkatársak, azonban ez sem menti meg az UtW-t.

Lehet bennem van a hiba, de összességében egyáltalán nem élveztem a játékot. Nincs bajom azzal, ha a narratíva lassan építkezik, de a valódi katarzis hiánya miatt úgy éreztem, hogy időpocsékolás volt minden perc, amit az Under the Wavesszel töltöttem. Aki sétaszimulátort keres, annak sokkal jobb alternatívák érhetőek el potom pénzért a piacon (Firewatch, What Remains of Edith Finch, de még a Life is Strange is idesorolható). kinek azonban van felesleges 29,99 eurója, Aazaz több mint 10 000 forintja, valamint rajong a víz alatti világért, plusz elég sok kávéval készült fel, annak talán megéri teljes áron a francia csapat alkotása. Mindenki másnak egy jelentősebb akciózást javaslok, vagy azt, hogy inkább kezdjen el játszani a Starfielddel.