Idén 35. alkalommal került megrendezésre a Nemzetközi Informatikai Diákolimpia

Reméljük még 35 évig legalább velünk marad.

Múlt héten véget ért a hazánkban rendezett Informatikai Diákolimpia. A dobogó legfelső fokára a kínai csapat álhatott, de szorosan mögöttük Japán és az Egyesült Államok is szép eredményt ért el. Nekünk sem kell szégyenkeznünk, hiszen a magyar különítmény behúzott egy ezüst érmet és öt bronzérmet is. De honnan is indult az egész bajnokság és mi a célja?

Az első International Olympiad in Informatics, vagy csak röviden IOI, 1989-ben volt Bulgáriában. A versenyen a résztvevők egyénileg és csapatban is vetélkednek egymással. A nevezési feltétel csupán annyi, hogy az indulóknak éppen valamilyen középiskolában kell tanulniuk és a felső korhatár a 20 év. Minden csapatban négy versenyző van, akik mellé kerül egy csapatvezető, egy helyettes-vezető és persze a diákok elhozhatják a szülőket is.

Persze a tusára nem könnyű kvalifikálni. A selejtezők folyamatosan pörögnek minden országban és általában egy hosszú folyamat után kerülnek kiválasztásra a legügyesebbek. A viadal presztízsét az is mutatja, hogy olyan támogatók vannak mögötte, mint az UNESCO vagy az IFIP (Nemzetközi Információfeldolgozási Szövetség). Az alap feladatok első pillantásra nem túlságosan bonyolultak. Életet kell lehelni egy C++ nyelven íródott programba, amit több helyen szándékosan rontottak el. 2010 óta a tusát részekre szabdalták. A versenyzők csak akkor mehetnek tovább, ha befejezték az éppen aktuális részfeladatot és a tesztek minden szempontból helyes eredményt mutatnak.

Az IOI nem számít hagyományos versenynek, nem csak az első három legeredményesebb résztvevő kerül díjazásra. A pontszámok alapján mindig tizenketten kapnak érmet. Így lehet az, hogy minden évben harminchatan mennek haza elismeréssel a zsebükben. Ha pedig valaki már meg tud oldani legalább egy részfeladatot, akkor azért jár a dicséret.