A játék, amely túltesz a filmeken – Avatar: Frontiers of Pandora tesz

Azt már tudjuk, hogy az Avatar-filmek végtelen mennyiségű pénzt tudnak termelni, lássuk, hogy vajon képes-e a legújabb videójáték, az Avatar: Frontiers of Pandora.

Én álmodtam már egy világot magamnak, ráadásul még tinédzser koromban egy könyvet is elkezdtem hozzá megírni, azonban az első tíz oldalt követően rájöttem, hogy az elmémben megformálódó történet, karakterek, a környezet és az egyéb hozzávalók jó helyen vannak ott, ahol. Nem én leszek ugyanis az, aki képes úgy papírra vetni ezeket a gondolatokat, hogy az varázslatos formában mások lelki szemei előtt is megelevenedjenek. Mások sokkal jobban értenek ehhez, nekik köszönhetjük a Gyűrűk ura sztorikat, a Star Wars történeteket, a Trónok harcát, az MCU-t stb. Hosszasan lehetne sorolni a listát, amin persze ott van James Cameron és az Avatar is! A 2009-ben debütált Avatar és annak komplett világa az azóta eltelt majdnem másfél évtized alatt meghódította a világot. Az első film minden idők legtöbb pénzét termelő mozis produkciója, amit egyedül a Bosszúállók: Végjáték tudott megközelíteni, de megelőzni nem.

2022-ben aztán A víz útja révén kaptunk egy újabb fenomenális alkotást, látványban legalábbis mindenképpen maga mögé utasította elődjét a második rész. Milyen érdekes azonban, hogy ami működött a nagyvásznon, az a számítógépes közegben csúnyán elhasalt, vagy mondjuk azt, nem volt senki annyira rátermett, hogy úgy mutassa be Pandorát, ahogyan azt tette Cameron a mozikban. A 2009-es Avatar: The Game című próbálkozást én gyorsan elfelejteném, a holnap megjelenő Frontiers of Pandora azonban már megér egy misét. Sőt, nem csak a 2009-es játékot, de magát a filmeket is überelni tudja az új játék!

Ezeket olvastad már?

Komplett egészségközpont a karunkon – leteszteltük a Huawei Watch GT 5 okosóráit

Schwarzenegger Terminátora a Cyberpunk 2077 fővárosában is rendet tesz

Régóta várt újítással ránt a mélybe a Subnautica 2

Egy dolog ugyanis hiányzott a filmekből, valahogy sosem sikerült elérnie (nálam legalábbis biztosan nem), hogy kiváltsa azt az érzést: milyen is lehet a Na'vi – szigorúan kis vével, mert különben még e-sportolóvá válunk és CS-nek képzeljük a játékot – faj tagjaként élni?

Földön túli élet

Szerencsére a játékban erre választ kapunk, hiszen rögtön az elején tudatosul bennünk, hogy egyek vagyunk a 'kék lények' közül, de nem úgy, ahogyan azt remélnénk. Kezdjük ott, hogy egy fiatal Na'vi felett vehetjük át az irányítást és a hódítani érkező emberek egy bázisán indul kalandunk, hiszen részesei vagyunk az RDA által vezetett The Ambassador Programnak. Ennek az lenne a lényege, hogy a fiatal 'idegeneket' az emberi kultúra és ismeretek alapján igyekeznek felnevelni. De persze itt sem minden fenékig tejfel és gyorsan megváltoznak az események, miután egy lázadás keretein belül az emberi kolónia vezetője, John Mercer a helyi lakosság kiirtását tűzi ki célul. Az emberek által megépített komplexum már önmagában hangulatos és a menekülést is remekül oldották meg, hiába érzékeled ugyanis azt, hogy fizikailag nagyobb vagy az embereknél, az erőfölény nincs nálad.

Természetesen sikerül meglógnunk, a legmegdöbbentőbb pedig az egészben az, amikor először csodálhatjuk meg a bolygó felszínét, magát az élő és lélegző flórát és faunát. Káprázatos ugyanis a táj, ami elénk tárul. Egy az egyben visszaköszön a filmekben látott környezet, sőt, még gazdagabb az egész. Már a puszta felfedezés, a nézelődés, a részletekben való elveszés is egyszerűen fantasztikus. Ez pedig csak fokozódik majd, amikor a napszakok, illetve a térkép különböző pontjain a környezet is változik. Szerintem rajtam kívül is lesznek sokan, akik képesek lesznek csak bambán bámulni ki a fejükből és átadni magukat a természet lágy ölének. Az utazás, a pálya megismerése, a különböző varázslatos helyek feltérképezése szerintem a játék egyik legerősebb pontja. Ha valami, akkor a barangolás mindig örömmel töltött el. Időnként bizony nyakunkba is kell venni a természetet és hosszabb túrákra indulni gyalog, de ez élmény számba megy, cseppet sem unalmas, én legalábbis nagyon elvoltam vele.

A játékos útja

Kiszabadulásunkat követően kapunk lehetőséget, hogy testreszabjuk karakterünket, itt azonban nem kell túllihegni a dolgot. Limitált keretek közé szorít a játék és a meglévő opciók sincsenek túlbonyolítva. Valamivel másabb lehet az arcunk, a mintázatunk, ilyesmire kell gondolni, na és persze a hangunkat is módosíthatjuk. Ez egyébként a játék egészére igaz, egész sok mechanikával operál, de mindegyik a lehető legegyszerűbb formában működik, ezért nem lesz idegesíti, hogy a legapróbb részletekkel foglalkozzunk. Természetesen egy erősen sztoriközpontú játékként ez a cím is erre épít: vegyük fel a küldetéseket és oldjuk meg azokat. Eközben egy csomó új szereplőt megismerhetünk (Teylan, Nor, Alma Cortez, So'lek) és jó néhány trükkre is rájöhetünk, többek között például arra, hogyan lehet a legjobb minőségű cuccokat beszerezni a természetben. Nagyon tetszett, hogy bizonyos gyümölcsöket és alapanyagokat nem lehet csak úgy leszaggatni a fáról vagy egyéb helyekről. Rá kell érezni, hogy milyen irányból és erővel tudjuk megfosztani a növényt a termésétől. És higyjétek el megéri, mert jobb minőségű cuccokból gazdálkodhattok majd, ami jobb kajákhoz és felszerelésekhez vezet.

A fő történet egyébként remekül terelget előre és sok hasznos kérdésre választ ad a világgal kapcsolatban – egyetlen esztendővel járunk egyébként A víz útja eseményei előtt. A játékban létező 3 klán (Aranahe, Zeswa és Kame'Tire) mindegyikét magunk mellé kell állítanunk, ha végül szembe akarunk szállni Mercerékkel és a zsoldosaival – ami talán számomra kissé csalódás, hogy a Na'vik is sok esetben teljes mértékben úgy viselkednek, mint az emberek, csak valamivel közelebb állnak a természethez, de egyébként a reakciójuk szinte mindig borítékolható. Ehhez pedig számtalan feladatot kell teljesítenünk, a mellékküldetésekről és egyéb szívességekről nem is beszélve – ilyen módon tudjuk húzni egyébként a Clan Favor szintet is, ugyanis a Na'vik annak fejében adnak nekünk oda bármit is, hogy milyen jó viszonyt ápolunk az adott törzzsel. Egész változatos a küldetések felhozatala, a különleges recepthez való gyűjtögetésen át, valakinek az előkerítésén keresztül, az emberek táborainak a megfékezéséig van itt minden, ami gondoskodik arról, hogy mindig legyen valami dolgod a világban.

Néhány dologra azért érdemes odafigyelni utunk során. 2023-ban már aligha újdonság az életérő csík és az energia mutatónk, azok összekapcsolása viszont annál inkább! Mindkettőt visszalehet állítani különböző ételek elfogyasztásával (nyers kaják, megfőzött menük, HP pakkok segítenek ebben), viszont a kapocs közöttük az, hogy minél több energiánk van, annál jobban regenerálódunk. Ha elfogy az utóbbi, akkor sincs semmi baj, azonban életerőveszteség esetén nem fogunk tudni meggyógyulni magunktól. A másik fontos tényező, amire érdemes kitérni, hogy az emberek különböző bányákkal és kitermelő létesítményekkel szennyezik Pandorát, ezeknek a lebontása pedig szép lassan visszaállítja a bolygó egészségét is. Azt pedig külön öröm látni, hogyha egy ilyen tábort lenullázunk, később hogyan foglalja vissza a természet azt, ami egykoron az övé volt. Egyszerűen fantasztikusan néz ki az egész.

Kék Rambo

A legfontosabb bajtársaink a játékban a fegyvereink lesznek. Ebből pedig számtalan akad, a helyiek többféle nyilaitól kezdve a botparittyán át a dárdalövőn túl még az emberek által használt géppisztolyokra, shotgunokra és rakétavetőkre is lecsaphatunk. Normál fokozaton igazából egy egyszemélyes hadsereg vagyunk, még a szintünktől 1 vagy 2-vel erősebb ellenfeleket és táborokat is el tudunk törölni Pandora felszínéről, ha ügyesek vagyunk. Ha tehát valaki kihívásra vágyik, akkor én javaslom a nehézségi fokozat feljebb állítását, én ugyanis gond nélkül birkóztam meg szinte mindegyik feladattal. Ez a repertoár ugyanis bőven elegendő, ráadásul mivel a karakterünk és a tárgyaink is erősödnek a fejlesztéseknek hála, ezért irdatlan csapást mérhetünk azokra, akik az utunkba állnak. A 'gunplay' egyébként teljesen rendben van, szinte mindegyik fegyver használható, bár összességében a 3 féle nyílnak én nem láttam különösebb értelmét, de legalább színesíti a palettát a változatos arzenál.

Van még egy fontos elem, aminek révén ténylegesen egy megállíthatatlan harcossá válhatunk. A különböző skill-fák (túlélő, harcos, vadász, lovas, ezermester) révén olyan dolgokat is feloldhatunk, hogy nagyobb legyen a sebzésünk, gyorsabban és halkabban mozogjunk, több tárgyat cipelhessünk egyszerre, tovább tartsanak az egyes ételek hatásai, vagy vissszakaphassuk a kilőtt nyilvesszőinket. Itt sem kell tehát semmi összetett dologra gondolni, ezt a részét sem akarták túlbonyolítani a fejlesztők, de azért annyival megspékelték a dolgot, hogy ezeken túlmenően vannak Ősi és Apex skillek is. Egy skill-fa összes tálentumának a megszerzését követően lehet feloldani az Apex képességet, míg az Ősi tulajdonságokra a vadonban tehetünk szert, ha találunk egy Tarsyu virágot és csatlakozunk rajta keresztül az Eywahoz. Ezek között rálelhetünk olyan jó kis bónuszokra, mint a dupla ugrás, a kisebb sebződés, ha magasból ugrunk le vagy egy bénítás után az embereket is kiszedhetjük az AMP-ből. Nem tartalmaz mélyenszántó RPG-vel dúsított elemeket, de kellően megfűszerezik a játékot, ezért érdemes szem előtt tartani ezeknek a begyűjtését is.

Kapunk még egy külön eszközt is, melyet csak SID néven emlegetünk majd. Ez gyakorlatilag egy bitang jó kódfeltörő 'pisztoly', aminek a segítségével a különböző rendszerek áramellátását állíthatjuk helyre vagy éppenséggel nyithatjuk ki az ígéretesebb, ámbár lezárt ládákat egy minijáték megoldását követően.

Fellegekben járunk

A játék egyik fénypontja, mikor végre megszelidíthetünk egy Ikrant és a hátán szelhetjük át a fellegeket. Itt is egészen fantaszikus körülmények között kötünk barátságot egy ilyen repülő fenevaddal, aki utána hű társunk lesz mindvégig, és persze még őt is testreszabhatjuk a kaland során. Az irányítása rém egyszerű, azonban az élmény felbecsülhetetlen. A játék másik legjobb része a grafikán kívül, hogy az ő segítségükkel gyakorlatilag a felhőket is meghódíthatjuk, a hab a tortán pedig a légi csata. Amilyen bárgyún mutat néhány nyílvesszővel leszedni egy choppert, annál nagyobb élvezet újra és újra tüzelni és minél többet megismertetni a gravitáció kevésbé barátságos oldalával.

Végezetül leginkább az tetszett az Avatar: Frontiers of Pandorában, hogy nincs túlbonyolítva, egyszerű mechanikákat tartalmaz, egyszerű lehetőségeink vannak a terület felfedezésére, a karakterünk fejlesztésére, az eszközeink bővítésére, a lootolás szintén gyors és könnyed, miközben egy mélyebb kapcsolatot is kialakítunk a bolygóval és sokkal jobban megismerhetjük a Na'vikat, mint azt a filmekből valaha is lehetőségünk lett volna. A Ubisoft alkotása mindenképpen az év egyik meglepetése, és ezt a lehető legjobb értelemben gondolom, mert számomra ez a játék túltesz a filmeken és nagyobb élménnyel ajándékozott meg. Ha szeretitek a zsánert, tegyetek vele egy próbát, mert Pandora még sosem került ilyen közel hozzánk, mint most.