Christopher Nolan Peloton oktatója edzés közben szidta a rendező filmjét

„Pár óra az életemből, amit már soha többé nem kapok vissza" – fogalmazott a rendező edzője.

Christopher Nolant a minap hatalmas megtiszteltetés érte, ugyanis a New York-i Filmkritikusok köre neki ítélte meg a legjobb rendezőnek járó díjat az Oppenheimer miatt. A szóban forgó film egyébként az év egyik legnagyobb sikere, és Nolan eddig legjobban értékelt alkotása – Rotten Tomatoes-on 93%-ot kapott, Metacriticen pedig 89 pontot ért el. Továbbá a maga 954 milliós bevételével minden idők legnagyobb bevételt hozó életrajzi drámája lett.

A legendás rendező, beszédében megerősítette a filmkritika iránti elismerését, mely állítása szerint az elmúlt években tovább mélyült. Ez annak köszönhető, hogy a közösségi médiák és más csatornák térnyerése, minden mozilátogatót kritikussá tett, akiknek lehetősége van arra, hogy korlátlanul kifejtsék véleményüket – mely közel sem mondható objektívnek. Ezt lezárva elmesélt egy történetet arról, hogy Peleton edzője miként beszélt az egyik filmjéről a virtuális óra keretében.

„Pelotonon voltam. Haldokoltam. Az oktató pedig az egyik filmemről kezdett beszélni, és azt kérdezte: „Látta ezt valaki? Ez pár óra az életemből, amit soha többé nem kapok vissza!” – mondta Nolan, majd folytatta. „A mai világban, ahol a vélemények mindenütt jelen vannak, van egyfajta elképzelés, hogy a filmkritika demokratizálódik, de én személy szerint úgy gondolom, hogy a filmek kritikai értékelése nem ösztön, hanem hivatás kell, hogy legyen.”

Nolan nem árulta el, hogy pontosan melyik filmjéről van szó, de végezetül a filmkritikusokhoz fordulva, örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ezen az estén az objektivitásra törekedő szakemberek veszik körbe. „Nyilvánvalóan paradoxon a moziról objektíven írni, de az objektivitásra való törekvés az, ami a kritikát létfontosságúvá, időtlenné és hasznossá teszi a filmesek és a filmkészítő közösség számára.” – taglalta.

Mára valóban összemosódtak a határok a filmkritikákat illetően, de az egyértelműen elkerülhetetlen – és nem is feltétlenül probléma –, hogy a bizonyos közösségek kiemelt alakjai kifejtik a véleményüket, és megosztják tapasztalataikat a többi taggal. Viszont pont ezért fontos a másik – szakmai – oldal is, akik az objektivitásra törekednek, és pillanatnyi érzelmek helyett, valós szakmai szempontok alapján értékelik az alkotásokat. Azt az érzést pedig nem szívesen tapasztalnám meg, amit a Peleton oktató, miután megtudja, hogy Nolan pont ott volt ezen az online edzésén, ahol a filmjét savazta.