Olcsó, amatőr és röhejes, mégis imádják a finn Gyűrűk Urát

A három és fél órás produkció a közelébe nem érhet az amerikainak, de ettől még nagyon sokan szeretik.

Ha meghallod azt, hogy A Gyűrűk Ura, akkor biztosan azonnal a Peter Jackson féle trilógia jut az eszedbe, vagy esetleg J. R. R. Tolkien könyvei, de lehet a Daedalic Entertainment 2023-as alkotása, a The Lord of the Rings: Gollum által okozott traumát igyekszel elfelejteni. Egy biztos, valamilyen élménye mindenkinek van ezzel a fantasztikus franchise-zal. El sem hisszük hányféle feldolgozást kapott már ez a mű, néhány évvel ezelőtt például a szovjet tévéfilm hódította meg a világot, de most egy újabb nemzeti kincs került elő az internet bugyraiból.

Ezeket olvastad már?

Már a szovjetek által készített verzió is egy rettentően gagyi, nevetséges díszletekkel és alacsony költségvetéssel megáldott projekt volt, de még ez is csak a jéghegy csúcsa, mert kiderült, hogy a finnek is lecsaptak rá és elkészítették a saját Gyűrűk Urájukat. Nem egy filmet, hanem egy kilenc epizódból álló tévésorzatot hoztak tető alá még 1993-ban. A szériát az a Timo Torikka rendezte, akit inkább színészként ismertek a hazájában, és nem feltétlenül a kamera mögött végzett munkájával vált híressé. Egyes filmjeit (amelyben főszereplő volt) egyébként még hazánkban is levetítették a csatornák – A remény másik oldala, Három bölcs barát.

A produkció érdekessége, hogy a készítők rendkívül hűek maradtak az eredeti történethez, legalábbis a völgyzugolyi tanácskozásig mindenképpen. Innentől kezdve viszont úgy látták jónak, ha inkább Frodó és Samu barátságára, viszontagságaira és külön útjukra fokuszálnak. Előbbit Taneli Mäkelä, míg utóbbit Pertti Sveholm alakította. Egy kis érdekes adalék még, hogy 13:09-nél Zsákos Bilbót az a Martti Suosalo keltette életre, akit a játékosok csak Ahti-ként ismerhetnek a Control és az Alan Wake című videójátékokban.

Emiatt történhetett meg az is, hogy megváltoztatták a címet és végezetül Hobitit címen jelent meg. Ez a szovjet alkotással ellentétben nagyszerű fogadtatásra lelt Finnországban, több dícséretet is kapott, a helyi Tolkien-társaság pedig el is volt ragadtatva tőle, mert szerintük a kis költségvetés ellenére sikerült pazarul ábrázolni és átadni a könyv szellemiségét, illetve hangulatát.