Esport1 - Ez a hajó régen elment – Skull and Bones teszt

Február 16-án megjelent a Skull and Bones, az Ubisoft régóta várt kalózos multiplayer játéka. Az Assassin's Creed IV: Black Flagből kinőtt cím tesztjében arra kerestük a választ, hogy ha már itt van, akkor megéri-e belevágni.

A kalózkodás aranykora. Megannyi lehengerlő regényt, filmet, sorozatot és videójátékot megihletett már ez a korszak. Nem véletlenül, hiszen olyan erős romantikája van annak ma, hogy felszállsz a hajódra, majd szabadon szeled a végtelen tengereket a gazdagság és más örömök reményében. Az Assassin's Creed IV: Black Flag remek munkát végzett ennek az érzésnek az átadásában. Sőt, sokaknak az volt az egyetlen kritikája a játék kapcsán, hogy a rendkívül szórakoztató kalózkodást megszakító „AC-zás” – például a jelenbeli, sétálgatós küldetések – feleslegesek, immerziórombolóak voltak. Az Ubisoft pedig meghallgatta, hogy mire vágynak a gamerek, ezért már 2013-ban elindult egy spin-off fejlesztése az igények kielégítésére. Ez a játék végül 2024 februárjában jelent meg Skull and Bones néven.

A fejlesztői pokol bugyraiban

Ahhoz, hogy a Skull and Bonesról érdemben tudjunk értekezni, érdemes röviden felidézni, hogy mégis mi tartott ezen 11 évig a világ egyik legnagyobb kiadójának. Nos, az eredetileg még önálló kiegészítőként bejelentett játékot a Black Flag népszerűsége miatt kész MMO-vá akarta felfújni az Ubisoft. A Black Flag Infinite-ből azonban hamarosan egy, az Assassin's Creed franchise-tól különálló játék lett. Ezidő alatt folyamatosan változtak a tervek, a helyszínek és a játékmenet. Mígnem végül a 2017-es E3-on bemutatkozott a Skull and Bones. A problémák és a kreatív nézeteltérések azonban nem mentek sehová, még ezután is többször újrakezdték a fejlesztést. Így az eredeti, 2018-ra ígért premiertől HAT csúsztatás után jutottunk el odáig, hogy 2024 februárjában végre megvásárolható, letölthető, játszható lett.

A Skull and Bonesnak a rendkívül hosszú és zavaros fejlesztése miatt – paradox módon – egyszerre kell megküzdenie ma rendkívül alacsony és magas elvárásokkal. Alacsony elvárásokkal azért, mert akik követték ennek a játéknak az alakulását, mára jó eséllyel lemorzsolódtak, tehát megfeledkeztek a létezéséről is. Magas elvárásokkal pedig azért, mert akik kitartottak mellette, azok minimum egy Black Flaget vártak, de sokkal inkább egy olyan Black Flaget, amin még 11 évig dolgoztak az eredetihez képest. És az a helyzet, hogy ha az utóbbi kívánalmat nem tudja kielégíteni az Ubisoft, akkor az előbbit sem fogja sohasem. Ugyanis a Skull and Bonesnak akkor lenne a legjobb esélye a felszínen maradni a történetét ismerve, ha az a kevés bátor ember, aki hajlandó volt az első napon kihajózni, azt mondaná, hogy ez egy remek játék. De mint azt a teszt során tapasztaltam, ettől távolabb sem állhatna a Skull and Bones.

Szárazföldi patkányok

A Skull and Bones egy intenzív hajócsatával indul, aminek a végén a maréknyi túlélő egyikeként Sainte-Anne felé vesszük az irányt. Itt néhány kezdő küldetés segítségével kitárul elénk a hatalmas, Afrika keleti partjától mai India nyugati partjáig tartó világ. Ekkor akár még azt is érezhetnénk, hogy rengeteg lehetőség vár ránk ránk és miénk az egész óceán. Bár garantálom, hogy amikor először kell egy quick time eventtel, partraszállás nélkül fát vágni ahhoz, hogy megépítsd az első hajódat, akkor ez az érzés gyorsan elillan majd. De nem szabad bedőlni a mennyiségnek sem! Mert bizton merem állítani, hogy minden egyes extra sziget, minden egyes extra kincs valami szórakoztató és változatos küldetés, történet, játékmenetbeli funkció árán került bele a Skull and Bonesba. Ugyanis a most megjelent végtermékben a nézőponttól függően két, esetleg három dolgot lehet csinálni összesen: sétálgatni a parton és hajózni. Utóbbit pedig szétbonthatjuk még arra, hogy hajókkal csatázunk és postást játszunk.

Kezdjük a szárazfölddel, ez a rövidebb. Azon túl, hogy lényegében egy gyengén gamifikált menüben rohangálunk, semmit sem tudunk csinálni a szigeteken. Nincsenek olyan erődharcok, mint a Black Flagben, sőt, a hajót leszámítva egyáltalán nem lehet harcolni. És ha ez sem lenne elég nyugtalanító, akkor gyakran még a rohangálást sem kell túlzásba vinni. Mert hiába vannak a szigeteken szép romok, házak, fák, táborok párszáz méterre tőlünk, ha a legtöbb küldetés esetében a fejlesztők által kiszállásra alkalmasnak minősített part mentén megyünk pár métert, ásunk vagy beszélgetünk, majd rögtön vissza is térünk a hajóra egy töltőképernyővel. Ez utóbbi részlet külön sajnálatos, ugyanis nem lehet csak úgy felszállni, járni-kelni a hajónk fedélzetén, mint annak idején.

Ezeket olvastad már?

Hajóra szállni (sem) élvezet

Egyébként van valami narratív kerete annak, amit csinálunk a Skull and Bonesban, hiszen a főküldetések során kalózurak hadoválnak nekünk arról, hogy mennyire jó munkát végeztünk, amiért öt percen át néztük, ahogy a hajónk szeli a vizet. Ezekben azonban mélységet, jelentést nem kell keresni. Hiába hallunk az átvezetőkben mindenféle ellenséges flottákról, kikötőkről, nagyhatalmi játszmákról és cselszövésekről, ha a legtöbb esetben a következőt fogjuk csinálni: elmegyünk valahová a hajóval, majd addig lőjük az elénk kerülő NPC-ket, amíg le nem megy az életerőcsíkjuk, és ha ez bekövetkezik, akkor felkapjuk a lootot és megyünk leadni a küldetést. Egyébként ez még a jobbik eset, mert van, amikor csak simán postást játszunk, szóval leveleket, csomagokat, árukat szállítunk A-ból B-be, majd vissza A-ba. Ilyenkor pedig a többi játékos miatt sem kell aggódni, mert nagyon barátságos mindenki, gyakran még segítenek is a küldetésekben. Az ilyen helyzeteket a teszt során még kikapcsolt chat miatt koordinálni nem lehetett, de annyira nem is bonyolultak a feladatok, hogy erre szükség lett volna.

Míg a Black Flagben lehetőségünk nyílt megcsáklyázni a hajókat, átszállni rájuk és a fedélzeten folytatni a harcokat kardokkal, pisztolyokkal, addig itt a csáklya egy frusztráló ügyességi játék csupán. Ez általában némi extra loottal jár, de sohasem egy újabb dimenziót nyit meg. A hajócsaták pedig gyorsan unalomba fulladnak így. Ugyanis valahogyan sikerült összehoznia az Ubisoft szingapúri csapatának, hogy rosszabb a harc és az AI itt és most, mint a Black Flagben volt 11 évvel ezelőtt. Továbbá a hajónk iránt sem fogunk túl nagy kötödést érezni, mert az elérhető tizet úgy találták ki, hogy mindegyik egy-egy kasztba tartozik. Tehát egy igen hamar elérkező ponton túl nem is az a lényeg, hogy hogyan fejlesztgetjük, hanem az, hogy melyik milyen helyzetben optimális vagy elvárt – úgy váltogatjuk majd őket, mint a ruhákat.

Van a játékban kooperatív mód is, ami elméletben segíthet egy kicsit lefaragni az éleket azáltal, hogy egy haverokkal közös kikapcsolódást varázsol a Skull and Bonesból. Azonban így sem fogunk annál többet csinálni, mint hogy felveszünk küldetéseket, szintet lépünk, panaszkodunk. A 620 négyzetkilométeres térkép sajnos ettől sem lesz több élettel megtöltve. Bár olykor felcsillanhat a szemünk, ha a kötelesség egy új régióba hív minket. Viszont a szórakoztató rész ilyenkor is az lesz, hogy végigbeszéljük a küldetés eléréséig a hajókázást. Mert utána garantáltan ugyanazzal fogunk találkozni, amit eddig is csináltunk. Amivel nem lenne gond, ha a grind 10-20 órán át tartana. De még co-opban is ennek a többszörösét kell belefektetni a játékba, mire elérünk az endgame-hez. Itt annyival bővül a játék, hogy az NPC-kalózurak helyett a saját szakállunkra dolgozhatunk. Ez nyilván a többi játékosnak nem fog annyira tetszeni, szóval egyre gyakoribbá válik a PvP. De garantálom, hogy a legtöbb játékos ennél jóval hamarabb fel fogja adni. Ezen pedig az sem fog segíteni, ha a haverokkal toljuk a Skull and Bonest.

Ez a hajó régen elment

A Skull and Bonesnak két hatalmas problémája van. Egyrészt, nem ér fel a Black Flaghez vagy annak emlékéhez. Másrészt, egy évtizeddel elkésett. Az előbbi pontot úgy érzem, sokat fejtegettük már, nyilvánvaló. Az utóbbit viszont még érdemes boncolgatni. Honnan indult a játék története? Egy Black Flaget kiegészítő, multiplayer, kalózos-hajócsatás játék lett volna. Ha ez az eredeti terv összejön 2016-ig, akkor valószínűleg lett volna piaca még úgy is, hogy olyan, amilyen. Ha másért nem is, mert nagy volt a hype körülötte. És most sem a látvánnyal van a gond, nem ettől elavult. Hanem a játékmenet, a legnagyobb vetélytárs és a piac állapota szégyenítik meg.

A Sea of Thieves egy nagyságrendekkel kisebb projekt volt, kevesebbe is került lefejleszteni, mint a Skull and Bonest. A megjelenésekor közel sem volt hibátlan a Rare játéka, mégis az az igazság, hogy már az eredeti formájában köröket vert volna a játékmenet terén az Ubisoft próbálkozására. Mostanra pedig a tartalomban is jóval előrébb jár az a játék, miközben 39,99 eurót kérnek érte. Van benne co-op, odamegyünk, ahová akarunk, változatos a harc, részletes a hajózás kidolgozottsága, irányítása. Haverokkal játszva már-már partijáték, mégha olykor akadnak is benne frusztrálóan nehéz küldetések. Csak egy dolgot nem lehet benne csinálni: unatkozni.

Szintén szerencsétlen a Skull and Bones megjelenésének csúszása azért, mert megváltozott a játékpiac. Egyre több az ingyenes, mikrotranzakciókkal teletűzdelt játék, ami hasonlót minőséget nyújt. Az Ubisoftnak annyiból jár az elismerés, hogy az elképesztően magas, 70 eurós árcédula miatt/mellett csak kozmetikai dolgokat vehetünk a játékban jelenleg. Viszont az az indoklás az árszabás mögött egy vicc, hogy ez már nem is AAA, hanem AAAA-kategóriás. Ilyet mondani akkor, amikor kijön két olyan, jelen állás szerint új korszakot indító játék, mint a Palworld és a Helldivers 2? Ilyet mondani akkor, amikor már ott tart a technológia, hogy mobilokon fogunk ennél jóval komplexebb játékokkal, például Assassin's Creed Mirage-zsal, Resident Evillel és Death Strandinggel játszani? Nevetséges.

Mindezek fényében az a verdiktünk, hogy hallgatnia kellett volna az Ubisoft vezetőségének az elemzőkre, akik ingyenes modellt javasoltak a Skull and Boneshoz. Ez az ár egy ennyire középszerű végtermékért azt fogja eredményezni, hogy sokan esélyt sem adnak majd a Skull and Bonesnak. Ez pedig a jövőben sem biztos, hogy megváltozhat, mert a kiválasztott modell miatt a battle passok tovább fogják emelni a belépési küszöböt. Az pedig nem valószínű, hogy változik, hogy olykor egy 2015-ös mobiljátékkal vetekszik a játékmenet (lásd favágás vagy a szárazföldön bármi). Szóval csakis abban bízhat a kiadó, hogy egy nagy leárazás hátán, ha a már említett Sea of Thieves, Palworld és Helldivers 2 árkategóriájában versenyez a Skull and Bones, akkor talán páran lecsapnak rá. Esetleg a Ubisoft+ előfizetőket lehet még unszolni. De ennél valószínűbb, hogy ez a hajó egyszerűen elment.