Esport1 - Most vagy soha! kritika - Reng és üvölt a magyar tenger, hánykódnak a labancok

Egy, csak egy Petőfi van talpon a vidéken.

Bár Toldi Miklósról Arany János írt elbeszélő költeményt, de Petőfi Sándor alakja legalább annyira nagy hősnek számít, hogy az esernyőjével bárkinek megmutatja, a Pilvaxon kívül bizony tágasabb. Ezzel a képzavarral tökéletesen fel lehet vezetni azt a káoszt, ami eluralkodott Rákay Kálmán Philip és Szente Vajk fejében, akik kreatív producerként, valamint forgatókönyvíróként papírra vetették az 1848-as forradalom és szabadságharc első szikrájának belobbanását. A valaha volt legnagyobb költségvetésből (több, mint 6 milliár forint) készülő magyar film nem akart sokat markolni, ugyanis egy olyan jól ismert témát mutat be a közönségnek, amit minden iskolás már fejből fúj. Ez a Most vagy soha!

A kellően akciófilmesre összevágott előzetes alapján rögtön morajlásnak indultak a filmrajongók hadai, hogy ez bizony egy Sherlock Holmes-kópia lesz Buda-Pesti kiadásban. Ennél azért jóval földhözragadtabb a Lóth Balázs rendezésében megelevenedő cselekmény, valamint technikai megoldások hada, de azt nem lehet kijelenteni, hogy a szakembereket ne inspirálta volna a modern világban méltán népszerűvé vált kalandfilmek (Indiana Jones, Sherlock Holmes, Karib-tenger kalózai stb.) sora. A március 14-én induló, majd Táncsics kiszabadításával végződő történet két óránál is több ideig mozog a vásznon. Van itt akcióhőssé cseperedő Szendrey Júlia, minden szoknyára, valamint annak tulajdonosára szemet vető Vasvári Pál, valamint egy olyan Jókai Mór, aki a legfontosabb pillanatban változtatja meg az y-t i-re.

Ezeket olvastad már?

A színészek közül pont a két főbb szereplő nem igazán tud mit kezdeni azzal, amit Lóth dirigált nekik. Berettyán Nándor bár lehet, hogy döbbenetesen hasonlít Petőfi Sándorra, de nem izzik, nem forr a levegő, amikor az igazán jelentős események középpontjába kerül. Szendrey kénytelen-kelletlen belekényszerül egy olyan szerepbe, ami egy fiatal terhes asszonynak a lehető leginkább távol van attól, amit elképzel az ember. Sem magát, sem a gyermekét nem kímélve tör a fantázia szülte Farkasch verőember/főinspektor/maga az Ördög életére, aki annyira alattomos és annyira erőszakos, mintha egy James Bond-filmből mászott volna elő. Fehér Tibor (Vasvári), Szerernyey Béla (Landerer) és Koltai-Nagy Balázs (Jókai) mellett Lukács Sándort (Lederer Ignác tábornok) érdemes kiemelni a színészek és statiszták hatalmas tömegéből, talán ők tudták igazán jól megragadni azt, hogy mit kéne kezdeni a karakterükkel.

Aki a Dűne második része után igazi moziélményt keres, annak semmiképp sem egy Most vagy soha!-féle kalandra kell beülnie, mindezektől függetlenül egy kellemesen szórakoztató, bár a valóságot csak nyomokban bemutató műről van szó. Az apró gageket nem vitték túlzásba, az akciójelenetekből szerencsére nincs annyira sok, mint azt a trailer alapján vélni lehet. A grandiózus taktusok jól alátámasztják a szentimentálisabb pillanatokat, azonban a hangkeverésnél valami nagyon félre csúszhatott, mert többször lehetett azt érezni, hogy a karakterek úgy beszéltek, mintha egy vödör lett volna a fejükön. Hogy miért kellett pont ez, pont most és miért nem csak a 'soha' került oda a projekt címe mellé? Ezt mindenki szűrje le magának a forrásokból. Az biztos, hogy a Most vagy soha! egy elég egyszerű és tömör cselekményt mutat be úgy, hogy a képzeletből odapakolászott extra szereplőkkel további műfajokat szeretne bevonni egy olyan drámai alap mellé, ami a magyar történelem egyik legdicsőségesebb és legtragikusabb eseménysorozatát indítja útjára.