Náci jelképeket rejtettek a Life is Strange-be, és ez még csak a jéghegy csúcsa

A Life is Strange-szérián dolgozó Deck Nine-nál régi és jelenlegi dolgozók beszámolói alapján a náci jelképektől kezdve a melegellenességen át a szexuális zaklatásig minden volt már a munkahelyen.

Nem minden videójáték-fejlesztő stúdiónál fenékig tejfel az élet mostanában. A régóta késlekedő XDefianton dolgozó Ubisoft San Francisco gárdájánál például egy tucatnyi ember zsarnokoskodása keserítheti meg a mindennapokat. Ennek köszönhetően volt, hogy az emberek „sírva fakadtak, mentálisan összeomlottak, vagy egész egyszerűen nem foglalkoztak már a jólétükkel”, mert annyira toxikussá vált a munkakörnyezetet.

Nem gondoltuk, hogy arra a sztorira néhány héten belül rátesz még egy lapáttal Rebekah Valentine az amerikai IGN-től. Erre most mégis itt vagyunk: az újságíró a Life is Strange-szérián dolgozó Deck Nine-nál folyó háttéreseményekről, régi és jelenlegi dolgozók beszámolói alapján írt egy hosszú cikket, amiben a náci jelképektől kezdve a melegellenességen át a szexuális zaklatásig minden előkerül. Ami pedig különösen aggasztó, hogy egyes problémák még csak nem is a stúdión belül születtek, hanem egyenesen a Life is Strage-et kiadó Square Enixtől szivárogtak le hozzájuk.

Minden egyes részleten nem fogunk végigmenni most, de összefoglaljuk a legfontosabbakat. Tehát, Valentine kutakodása alapján a Deck Nine-nál volt példa szinte mindenre. Gyakoriak voltak a túlórák, és a menedzsment a homokba dugta a fejét, ha szóbeli és szexuális zaklatásokra, illetve egyéb toxikus magatartási formákra hívták fel a figyelmüket. A stúdió vezetősége állítólag „hónapokon át figyelmen kívül hagyta ezeket”.

A rengeteg történet közül még a kisebbek közé tartozik az, hogy volt olyan férfi programozó, aki a nőkkel kiabált egyfolytában. Igaz őt, egy idő után kitették. De csak azután, hogy egy ponton már arrébb tolta az asztalát az illető, hogy ne hallják a többi részlegről őt kiabálni. Az, hogy hogyan fajulhatott idáig a viselkedése, remek kérdés, bár nem egészen elszigetelt az eset.

Ezeket olvastad már?

Ennél jóval részletesebb kifejtést kapott az, hogy a történetírásért felelős csapatot állítólag a Deck Nine egykori kreatív vezetője nem hagyta dolgozni. Zak Garrisszel szemben olyan vádakat fogalmaztak meg, miszerint a stúdiónál dolgozó nők „személyes határait átlépte”, hogy „kikelt magából azokkal szemben, akik nem értettek vele egyet a munkában”, különös tekintettel azokra, akik „a diverz karakterek átgondoltabb, autentikusabb vagy érzékenyebb ábrázolásáért harcoltak”. Volt egy transznemű karakter, akit például a fejlesztés késői szakaszában vettek ki a Life is Strange: True Colorsból, és amikor a Deck Nine munkatársai e döntés hátteréről kérdezősködtek, akkor szemrehányás volt a jutalmuk Garrisstől. Ugyanígy jártak azok is, akik egyéb problémákat jeleztek a True Colors forgatókönyvével kapcsolatban. Így egy ponton Garriss és a többi író egymástól eltávolodva dolgoztak. A valódi döntéseket azonban Garriss és egy társa hozhatták meg, a többieknek esélye sem volt ezekre visszajelzéseket adni az elmondásaik szerint.

Az IGN cikkében Garrisst is megszólaltatták, aki nagyon részletes válaszokat adott az őt érintő vádak kapcsán. Ezek alapján pedig jóval szürkébb volt ez az egész, mint gondolnánk. Bár abban látszólag mindenki egyetért, hogy toxikus volt a munkakörnyezet. „A karrierem során még sohasem dolgoztam olyan írókkal, akikből ennyire hiányzott volna a kreatív rugalmasság, akik ennyire ellenségesek lettek volna, ha összekülönböztünk, vagy akik nem akartak meghallgatni, vagy nem akartak kompromisszumot kötni egy csoport tagjaival” – mondta egykori kollégáiról. Majd úgy folytatta, hogy szerinte az írók munkája „annyira gyenge volt, hogy valós veszély lett a játék elkaszálása”.

Garriss azt állítja, hogy azért kezdte csökkenteni bizonyos munkatársainak befolyását, mert „a viselkedésük nem volt professzionális, ellenségesek lettek, és azzal a toxicitással vádoltak meg engem, ami a stúdiónál dolgozó többi ember szemében pont hogy az ő viselkedésük eredménye volt.” Garriss végül önszántából távozott a stúdiótól, de ez nem lett osztatlan siker. Többen jeleztek vele kapcsolatos problémákat a vezetőségnek a lemondása előtt, ám a menedzserek későn reagáltak, sőt, egy ponton még vissza is akarták hozni őt, ami miatt írók egy csoportja inkább felmondott.

A Garriss körüli eseményeken túl voltak más furcsaságok is a Deck Nine-nál. Például azt állítják Valentine forrásai, hogy tavaly alig akart reagálni a stúdió vezetősége, miután kiderült, hogy valaki náci szlogeneket, jelképeket, mémeket tesz titokban egy jelenleg is készülő Life is Strange-játékba. Állítólag hónapokig benne voltak ezek a programban, mire sikerült kikényszeríteni egy vizsgálatot a menedzsmentből. Ennek az eredménye az lett, hogy a megvádolt kolléga tevékenységét „nem szándékosnak” minősítették. Ami akárhogyan is nézzük, elég hihetetlennek tűnik. Tényleg az volt, mert később Mark Lyons, a stúdió CEO-ja egy újabb vizsgálatot rendelt el, ezúttal felkérve egy ügyvédi irodát a feladatra. Továbbá gyűlöletbeszéd-ellenes szabályokat, ehhez kapcsolódó tréninget vezetett be, hogy elkerüljék a hasonló incidenseket – igaz, a tréningre egyelőre nem került sor.

A Deck Nine mellett a Square Enix is megkapta a magáét a cikkben. A stúdió a kiadó londoni irodájával dolgozik együtt a Life is Strange-en. De állítólag olyan toxikus módon viselkedtek a Deck Nine embereivel a Square Enix munkatársai, hogy az begyűrűzött a stúdióba is. Továbbá sokáig akadályozták, hogy a Deck Nine arról beszélhessen a nyilvánosság előtt, hogy a True Colors főszereplője biszexuális. Csakis azután gondolták meg magukat ebben a kérdésben a kiadónál, hogy a sajtó előzeteseiben pozitívan értékelték ezt a részét a játéknak. „Különösen vonakodónak vagy egyszerűen ellenségesnek tűntek a Life is Strage rajongói által kedvelt diverz témákkal, ötletekkel szemben” a fejlesztés során, mondta az egyik Deck Nine-os a Square Enixről, majd úgy folytattta, hogy a kiadó több fejlesztőnek is kijelentette, hogy nem szeretnék, ha úgy gondolnának a játékosok a franchise-ra, mint a „meleg játék”.

Ha érdekelnek a részletek, akkor érdemes elolvasni Rebekah Valentine eredeti, angol nyelvű cikkét. Nem rövid, ellenben nagyon tanulságos.