Mutatunk négy játékot, amik nem feltétlenül Switch exkluzívak, mégis kötelező darabok a konzol tulajdonosainak.
A sajtó és maguk a játékosok is szeretnek arról a konzolháborúról beszélni időről időre, ami évek, talán évtizedek óta húzódik és aminek valódi győztese talán sosem lesz. Azaz, ha jobban belegondolunk egy nagy győztese már akár most is lehet, ez pedig az a Nintendo, ami mindig a saját útját járta, ami mindig is kimaradt a PlayStation és az Xbox harcából és ez mindig tökéletesen működött is neki. Hiába játszanak ugyanazon a piacon a japánok, mint a többiek, teljesen független entitásként léteznek, nincs rájuk hatással nem a PS sem az Xbox stratégiája, semmi másra nem kell figyelniük csak saját magukra, meg persze a játékosok igényeire és visszajelzéseire. Ez immár évtizedek óta működik a Nintendónak és valószínűleg sokáig fog is!
Hiszen bár hivatalosan még mindig nincs bejelentve a cég következő konzolja (legyen az a Switch 2 vagy bármi más), de gyakorlatilag nyílt titok annak létezése és közeledte. Egyelőre viszont ne tekintsünk még a jövőbe, maradjunk a jelen kor talaján és nézzük meg, hogy mely játékok azok, amikre igazán érdemes lecsapni Nintendo Switchen. Előre szólunk, hogy a listánkon lesznek Switch exkluzív és nem exkluzív programok is. Célunk a lista összeállításakor nem az exkluzivítás hype-olása volt, hanem, hogy olyan játékokat gyűjtsünk össze, amik igazán élvezetesek Switchen, érkezzen az bármilyen fejlesztőtől.
Legacy of Kain: Soul Reaver 1+2 Remastered
Ha van játék, aminek felújított változatára évtizedek óta vártunk, akkor az a Legacy of Kain: Soul Reaver. Megoszlanak a vélemények, hogy melyik rész a széria legjobbja, van aki az eredeti Blood Omenre esküszik, van aki az első Soul Reaverre, van aki a folytatásra. Én abba a táborba tartozom, aki az 1999-es Legacy of Kain: Soul Reavert isteníti, gyerekkorom egyik kedvenc játéka, ami néhány hete végre megkapta a megérdemelt felújítását, még ha az nem is egy remake "csak" egy remastered. A játék így megőrizte eredeti báját, eredeti erősségeit, viszont szebb látványt, barátságosabb irányítást kapott és tökéletesen fut Switchen is! Ez a játék bizony kihagyhatatlan darab a kézikonzol minden tulajának.
The Legend Of Zelda: Echoes of Wisdom
Mióta is létezik a The Legend of Zelda-széria? 1986 óta? Megszámlálhatatlanul sok Zelda-játékot kaptunk már az évtizedek alatt, ám most, 2024-ben érkezett meg az első olyan, amiben végre nem Link, hanem a címszereplő Zelda a főszereplőnk! Már csak önmagában emiatt is érdemes kipróbálni a The Legend Of Zelda: Echoes of Wisdomot, de ha valakit ennyi még nem győzött meg, akkor elárulom, hogy a játék elképesztően szép, őrülten kreatív, üdítően friss az "új" főhős miatt, ötletes a harcrendszere és magával ragadó a szabad felfedezésre építő játékmenete. A játék gyakorlatilag a Switch kapacitásának a határait feszegeti és ez bizony meg is látszik néha a teljesítményen (egy-két helyen hajlamos beszaggatni), ezt leszámítva viszont nehéz fogást találni a játékon, ami egyszerre tudja elvarázsolni a veterán gamereket és azokat is, akik gyerekfejjel most ismerkednek a videójátékokkal.
Prince of Persia: The Lost Crown
Ha van játék, amiért megszakad a szívünk, akkor az a Prince of Persia: The Lost Crown. A 2024 elején megjelent PoP-epizód a széria egyik legkiválóbb játéka volt, ami bár szakított a TPS-nézettel, de így is tökéletesen hozta azt a hamisítatlan PoP-élményt, amire más játék a szériában már hosszú évek óta nem volt képes. Mikor is volt az utolsó igazán jó PoP-játék? 2005-ben a The Two Thrones? A The Lost Crown közelebb áll a régi sikerhez mint 2005 óta bármi, a gond csak az, hogy a 2D-s platformer irány nem nyerte el a játékosok tetszését. A kritikusok imádták a programot, sőt azok is, akik játszottak vele. A gond az, hogy utóbbi kategóriában nem sokan vannak és a kasszáknál elhasalt a program, folytatásra aligha számíthat. Pedig a széria szerelmeseinek kötelező darab, Nintendo Switchen is, hiszen ott is remek fut a játék.
Mario & Luigi Brothership
Ahogy Zelda-, úgy Mario-játékokkal is Dunát lehetne rekeszteni. Évtizedek óta, megállás nélkül kapjuk Mario és Luigi hol közös, hol egyedüli kalandjait. Ezernyi stílusban, ezerféle tálalásban láttuk már a hősöket és most az idén ősszel megjelent Mario & Luigi Brothership is valami újat próbált mutatni. Nem árulunk zsákbamacskát, csak felemás módon sikerült sikerre vinnie a játéknak a rajzfilmes felütést és a játékmenetbe is bele lehet kötni. Kicsit vontatott, kicsit túlzsúfolt az összefüggéstelen ötletekkel, összességében viszont dicséretes, hogy mennyi minden próbáltak a fejlesztők belezsúfolni egyetlen játékba. Az tény és való, hogy rengeteg új ötlettel töltötték fel a Mario & Luigi Brothershipet, a gond csak az, hogy ezen ötletek nehezen állnak össze, főleg a játék első óráiban. 2-3 óra után sokkal jobb a helyzet és sokkal élvezetesebb a játék, csak hát előtte ott a játék harmada amit félmosollyal kell kibírnunk.