Három mozifilm, amitől a falra másztunk 2024-ben

Az ízéssel nem lehet vitába szállni, de...

A 2024-es év elég erős esztendő volt mozis fronton, több igazán jól összerakott produkció is befutott a nagyvászonra, de a sok jó film között akadtak persze kevésbé jól sikerült alkotások is, amelyektől finoman szólva is a falat vakartuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez lenne az általános igazság, és az általunk három legrosszabbnak mondott film senki számára nem lehet bűnös élvezet. Illetve azt is tegyük hozzá, hogy az alábbi három alkotás messze nem biztos, hogy a három legrosszabb, ami idén a mozikba került, számunkra azonban ezek okozták a legnagyobb csalódást, különösen azért, mert megvolt bennük a potenciál.

Csábító leckék

Napjaink egyik legfelkapottabb színésznője, Jenna Ortega és a Sherlock-sorozat Watsonja, Martin Freeman a főszereplője a Jade Bartlett rendezte erotikus thrillernek, ami sok szempontból egy kihagyott ziccer lett, ráadásul az üzenete is kissé problémásra sikeredett. A történet egy 18 éves, Cairo Sweet nevű diáklányt követ, aki korához képest meglepően olvasott, remek fogalmazásaival pedig magára vonja a nála jóval idősebb irodalomtanára figyelmét. A férfi korábban író szeretett volna lenni, így különösen imponálnak neki a lány szövegei, hamarosan pedig olyan viszony alakul ki kettejük között, ami jóval túlmutat a normális tanár-diák kapcsolaton. Bár az izgalmas alapanyagból és a dark academia szerű atmoszférából valami jó is kisülhetett volna, a film egy olcsó és közhelyes soft pornó lett, aminek ráadásul még az üzenetét is sok kiritka érte, a Csábító leckék ugyanis úgy mutatja be a tanár-diák viszonyt, hogy annak előidézőjeként szinte egy az egyben a lányt teszi meg, és figyelmen kívül hagyja a nála jóval idősebb és több tapasztalattal rendelkező férfi felelősségét a történetben.

Madame Web

A képregényekben Madame Web (magyarul Madame Necc) egy idősebb, súlyos izomgyengeségben szenvedő hölgy, aki hatalmas erővel bíró, telepatikus képességeit egy hálóra emlékeztető rendszerből nyeri. A Sony filmje teljesen más eredettörténettel rukkolt elő a főszereplő Cassandra Web számára, ez azonban önmagában még nem lett volna akkora baj, az pedig különösen izgalmasan hangzott, hogy három másik Póknőt is behoztak a képbe. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy kifejezetten ismert színésznőket válogattak be a szerepekre: A szürke ötven árnyalata-filmekkel befutott Dakota Johnson alakította a címszereplőt, de Sydney Sweeney, Emma Roberts, Isabella Merced és Tahar Rahim is szerepet kapott a S.J. Clarkson rendezte filmben. Egyszóval minden adott volt egy jó képregényes mozihoz, épp ezért is annyira bosszantó, hogy a film első harmadát követően (ami még egészen tűrhetően sikerült) gyakorlatilag teljesen szétesett a sztori, a főgonoszt megtestesítő Ezekiel Sims pedig olyan szinten egysíkúra sikeredett, amilyet még képregényfilmekben is csak ritkán látni.

A holló

A holló remake-jét már az előzetesek megjelenésekor is sok vita érte, de mi még ekkor is bizalmat szavaztunk neki, az ütős alapanyag és a főszereplő (Bill Skarsgård) személye ugyanis kétségkívül bizakodásra adott okot. Sajnos azonban nem csak a trailerek, de a kész film is félrement, és nem feltétlen azért, mert egy sokkal akciódúsabb és az eredetitől eltérő atmoszférát kaptunk, hanem mert ilyen rossz dinamikájú filmet már régen láttunk a nagyvásznon. Ráadásul a nagy l'amour bemutatása is felszínesre és üresre sikeredett: a két főszereplő kapcsolatát nagyjából nulla kontextus nélkül, drogmámorban úszó szexjeleneteken keresztül „ismertük meg", amit egy ennyire kultikus bosszú-szerelmi történet esetében kifejezetten fájó hibának éltük meg.