Amikor nincs lejjebb: egy influenszer hajléktalanokkal alkotta újra a Squid Game beszervezős játékát

Amikor azt hiszed, hogy ennél lejjebb már nincs, aztán kiderül, hogy de igen, van. 

A Squid Game első évada szó szerint letarolta az internetet, és a Netflix legnézettebb sorozata lett, olyan címeket utasítva maga mögé, mint a Stranger Things, a Wednesday vagy épp A Bridgerton család. Azóta pedig már a második évadot is megkaptuk, ami szintén felkerült a streamingszolgáltató legnézettebb műsorai közé, igaz az új etap már „csak" a harmadik helyre fért fel a Wednesday és a Stranger Things közé. De mégis miért nézi mindenki ezt a dél-koreai vérgőzös drámát? 

A Squid Game, ami a magyarul szörnyen hangzó Nyerd meg az életed címet kapta, alapfelállása önmagában nem túl eredeti, adott ugyanis egy csapat eladósott felnőtt ember, akiket összeterelnek, hogy a nagy pénznyeremény reményében egy bugyuta gyerekjátékokra épülő, ám életre-halálra szóló versenyen vegyenek részt. Az ilyen és ehhez hasonló történetek már évtizedek óta velünk vannak, gondoljunk csak Takami Kósun több országban is betiltott Battle Royale-jára, amelyben egy csapat középiskolást kényszerítenek egy lakatlan szigetre, hogy életre-halálra megvívjanak egymással - a konyhai villán át a sarlón keresztül a géppisztolyig, minden lehetséges fegyver a diákok rendelkezésére áll ehhez. De ott vannak Az Éhezők Viadala-könyvek, amelyek szintén hasonló felállással operálnak, igaz, jóval kevésbé brutális módon, mint Takami 1999-ben megjelent regénye. A műfaj abszolút kiindulópontja persze mégis csak William Golding 1954-es regénye, A Legyek Ura, amelyben iskolás fiúk egy lakatlan szigeten kénytelen létrehozni saját társadalmukat, a megváltozott körülmények közepette pedig már nem sok helye marad az erkölcsi tartásnak és az emberségnek.  

Bár a körítés más, a történet kiindulópontja minden esetben ugyanaz - összezárt emberek a túlélésért küzdenek -, mondandójukat tekintve pedig szintén azonosak: mik vagyunk mi, emberek vagy állatok, ha az életünk a tét? Nem kérdés, hogy ez utóbbi igaz arra az influenszerre, aki jó ötletnek gondolta hajléktalan emberekkel újraalkotni a Squid Game beszervezős játékát.

A közösségi médiában terjedt el egy finoman szólva is ellentmondásos videó, amelyben egy angol férfi hajléktalanoknak kínál fel szendvicset vagy kaparós sorsjegyet, de csak egyet választhatnak. Az influenszer azt a jelenetet idézte meg ezzel a sorozatból, amikor a szürke öltönyös férfi ment oda egy parkban hajléktalan és mélyszegénységben élő emberekhez. 

Horrible person remakes the Squid Games except with real homeless people...pic.twitter.com/pg9SUnStqZ

— DramaAlert (@DramaAlert) January 15, 2025

Hogy hová süllyed még a világ, nem tudjuk, az egyetlen, kicsit is reménykeltő a videó kapcsán, az a kommentelők reakciója, akik ízléstelennek és minősíthetetlennek nevezték az influenszer ötletét, bár sajnos nem ő az egyetlen, aki hasonlóra vetemedett - korábban egy dél-koreai férfi is megcsinálta ugyanezt. Szomorú, de valahol ironikus, hogy ezek a influenszerek a nézettségért lényegében ugyanúgy kizsákmányolják ezeket a szegény sorsú embereket, ahogy a Squid Game szupergazdag hatalmasságai az eladósott versenyzőket. 

Borítókép forrása: Netflix