Xiaomi Redmi Note 14 Pro+ teszt – a nép telefonja extrákkal

Bő egy hétig vendégeskedett nálam a telefon, ez idő alatt pedig ezek a benyomások fogalmazódtak meg bennem. 

A Xiaomi általában a középkategóriában szokott nagyot villantani - bár akadnak csúcskategóriás készülékei is a gyártónak -, a Redmi Note-sorozat pedig tipikusan az a széria, amivel nem igen lehet mellélőni, ha az ember egy megfizethető árú, de alapvetően jó képességekkel rendelkező telefont keres. A kínai techvállalat még január végén jelentette be, hogy öt modellel bővül idehaza a Redmi Note termékcsalád: érkezik a Redmi Note 14, a Note 14 5G, a Note 14 Pro, a Note 14 Pro 5G és az abszolút csúcsmodell, a Redmi Note 14 Pro+ 5G. Ez utóbbit sikerült most egy teszt erejére megkaparintanom.

A Xiaomi Redmi Note 14 Pro+ 5G (a továbbiakban leginkább Xiaomi-telefon) már első ránézésre is egy elég impozáns készülék (17.7 × 9.1 × 3.9 centiméter), és mivel az ember lánya azt várná egy ekkora kütyütől, hogy súlyos darab is legyen, amikor kiemelten a dobozból, meglepett, hogy mennyire pehelykönnyű (210 gramm), mármint a méretéhez képest persze. Apropó doboz: a töltőfejet már senki ne keresse benne, ennek oka egy tavaly év végén életbe lépett EU-s szabályozás, amely a töltők szabványosítását célozza, hogy így kevesebb elektronikai hulladék keletkezzen. Van viszont egy PIN tű, egy kábel, amelyiknek az egyik fele USB-C, a másik USB-A, valamint egy sötétszürke, rugalmas TPU-tok. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az eszközök már gyárilag felhelyezett képernyőfóliával érkeznek a vásárlóhoz, amiért ugyan jár a piros pont a gyártónak, azért viszont már kevésbé, hogy a fólia az én esetemben mindössze egy-két nap után fellevegősödött. Na, de vissza a telefonhoz.

Nem egykezes telefon, nekem legalábbis biztosan nem

Szépnek szép, csak a fránya műanyag ne lenne

A Xiaomi-mobil tehát könnyű, így az idő elteltével sem válik kényelmetlenné a fogása - még az én nem túl nagy tenyeremben sem -, mérete miatt viszont inkább kétkezes telefonnak mondanám. Bár maga a készülék első blikkre jól néz ki, a hátlap műanyag borítása hagy némi kívánnivalót maga után, nekem valahogy gagyi hatású lett, létezik viszont egy lila változat, amely műbőrre hajazó felületet kapott, és ami a fotók tanúsága alapján különlegesebb, exkluzívabb kinézetű, mint ez a matt, plasztik bevonat. Becsületére legyen viszont mondva, hogy valamiféle mágiának köszönhetően a hátlap nem szedi össze az ujjlenyomatokat, igaz, a TPU-tokot ennek ellenére is érdemes minél hamarabb a helyére varázsolni, már csak azért is, mert a műanyag borítást eléggé csúszósnak éreztem, az ördög pedig, mint tudjuk, soha nem alszik. A telefon egyébként Éjfekete, Levendula Lila és Korallzöld színekben érhető el idehaza - hozzám a fekete változat futott be -, ennél viszont valamivel fontosabb, hogy a kijelző védelméről ezúttal is egy Gorilla Glass üveg gondoskodik, egészen pontosan a Gorilla Glass Victus 2, ami papíron ellenállóvá teszi az eszközt a karcolásokkal és egyéb fizikai behatásokból eredő sérülésekkel szemben. A telefon egyébként IP68-as tanúsítványt kapott, ami kapcsán a Xiaomi arról ír, hogy akár 30 percig is bírja 1,5 méteres vízmélységben úgy, hogy amikor a felszínre jön, kutya baja se lesz. A techcég megjegyzi továbbá, hogy akár zsíros, szappanos ujjakkal is hozzáérhetünk a kijelzőhöz, meg se kottyan majd neki, és ugyanolyan gyorsan fog reagálni az utasításokra, mintha tiszta kézzel használnánk.  

A kamerasziget telitalálat

Bár a kijelző terén nem voltak különösebb elvárásaim, a 6,67 hüvelykes AMOLED-panel alapvetően szép, 1220 x 2712 pixeles, a képfrissítés szokásosan 120 Hz, továbbá a fényerővel sem volt különösebb bajom - bár a maximum 3000 nitet nehezemre esik elhinni, az viszont tény, hogy a kijelző verőfényes napsütésben is jól látható maradt. A kijelzőbe egyébként ujjlenyomat olvasót is tettek, ami tökéletesen teszi a dolgát, viszont kevésbé tetszett, hogy a használatát kissé kényelmetlennek éreztem, miután az érzékelők túlzottan is a panel aljára kerültek.

200 megapixel lett, maradhat?

A Redmi Note szériáról úgy általában elmondható, hogy a kamerás képességei az árhoz képest többnyire erősek, és ez a Redmi Note 14 Pro+ esetében sincs másképp. Kis túlzással a hátlap felét elfoglalja az impozáns kamerasziget, ami design tekintetében nagy változást hozott az előző modellhez képest, ahol az egységet a készüléktest bal oldalán helyezték el, szemben a mostani megoldással, ahol ugyebár középre került a sziget. A végeredmény pedig nagyon szép lett, szinte már-már hivalkodó, de mégis ki hibáztatná ezért a Xiaomit, ha egy 200 megapixeles főkamera az egység éke? A fotós képességekre lentebb mutatok pár példát.  

A 200 megapixeles főkamerával tökéletes tájképeket lehet lőni

Ez egyébként nem újdonság, már a tavalyi modell is ugyanezzel a Samsung Isocell szenzorral ellátott főegységgel rendelkezett, amely mellett ezúttal is egy 2 megapixeles makrót, valamint egy 8 megapixeles ultraszéles látószögű kamerát találunk, az előlapon pedig egy 20 megapixeles kamera figyel. Ezek azonban csupán száraz adatok, mindenkit a végeredmény érdekel persze. Nos, bár a világot valószínűleg nem váltjuk meg vele, a 200 megapixeles kamerával igenis jó fotókat lehet csinálni, hasonlóan éles képeket tud, mint például az iPhone SE (2022), viszont az almás telefonnál a Xiaomi-mobil látványosan szebb színeket produkál. A makró olyan amilyen, teszi ugyan a dolgát, de nagy dolgot nem érdemes várni tőle, ahogy az ultraszéles kamerától sem. A kameraegység királynője tehát egyértelműen a 200 megapixeles főkamera, azzal viszont tényleg elég jó képeket lehet csinálni. 

Kutyafotókra is tökéletes a főkamera

Mi van a burkolat alatt?

A burkolat alá nézve egy Qualcomm lapkát, egészen pontosan a Snapdragon 7s Gen 3-at találjuk, ami hétköznapi használat mellet teljes mértékben kényelmes, akadásmentes élményt kínál - a grafikus teljesítményért egy Adreno 810 GPU felel.  Az 512 gigabájtos háttértár a bővítési lehetőségekkel szintén remek, ahogy a 12 gigabájtos LPDDR4X memóriára sem lehet panaszunk. Ami viszont valóban kiemelkedő az az aksi, bár ez nem túl meglepő, a Xiaomi-mobilok általában toronymagasan a legjobbak ebben a konkurenciához képest.

Az új mobil igen méretes akkumulátorral lett felszerelve, 5110 mAh-s telepet raktak az eszközbe, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szinte folyamatos nyomkodással is kibír a készülék egy napot, átlagos használat mellett pedig akár kettőt is, ha viszont viszonylag ritkán nyúlunk hozzá, akkor megkockáztatom, hogy három napig sem szükséges konnektorba dugni. Természetesen a gyorstöltés is adott, maximum 120 Wattal lehet vele repeszteni, ám mivel a dobozból hiányzott a töltőfej, ezt sajnos nem tudtam kipróbálni.

Makró viszont olyan amilyen

Tegyük még hozzá azt is, hogy a mobil az NFC és Bluetooth 5.4 technológiát is támogatja, illetve nem hiányozhat az 5G, valamint a Wi-Fi 6 támogatás sem. A tesztelés során egyébként HyperOS 1.0.6 operációs rendszerrel vettem kezembe a készüléket, amivel szintén elégedett voltam, a használata gördülékeny és zökkenőmentes volt, negatívumot nem igen tapasztaltam, talán csak a rendszerbe szuszakolt reklámokkal volt bajom, ami azért lássuk be, nem tesz túl jót a felhasználói élménynek.  

Helló, szia AI!

A mobilokba integrált mesterséges intelligencia sokáig a csúcsmodellek sajátja volt, szép-lassan azonban a középkategóriába is elkezd beszivárogni a technológia. A Xiaomi a kamerás funkciókba is belevonta az AI-t, ami többek közt azt jelenti, hogy elméletben magukat a fotókat is monitorozzák az algoritmusok, hogy még élesebb, részletgazdagabb képeket kapjunk végeredményként. Bár túlzottan nagy különbséget én személy szerint nem tapasztaltam e kapcsán, tetszett viszont, hogy ha bekapcsoljuk az intelligens kamerát, akkor az eszköz érzékeli, hogy mit akarunk fotózni, és ennek megfelelően javasol nekünk egy módot. Például ha egy papír fölé tartjuk a kamerát, akkor az AI feldobja, hogy váltsunk inkább dokumentum módra. A képszerkesztő mesterségesintelligencia-funkciói lehetővé teszik továbbá, hogy eltávolítsuk a fotóról a nem kívánatos részeket vagy elhomályosítsuk a hátteret, de az eget is módosíthatjuk a segítségével. Habár utóbbinál sok opcióból lehet választani (napos, bárányfelhő, borongós, bíborvörös naplemente, stb.), egy-két változat azért eléggé természetellenes, valamint nálam például olyanra is volt példa, hogy a havas domboldalt is az ég részeként értelmezték az algoritmusok, és így azt is befestették szépen kékre. 

Viszont nem csak a fotós képességeket turbózták fel AI-jal, hanem más funkciókat is. Van például Google Gemini, amellyel cseveghetünk vagy megkérhetjük, hogy generáljon nekünk képeket, emellett találunk többek közt AI összefoglalót, AI fordítást és AI feliratozást is - ezeket egyébként jól eldugta előlünk a Xiaomi. Az említett funkciók szintén nagyon hasznosak tudnak lenni, már amennyiben valaki ért angolul vagy valamilyen idegen nyelven, a magyart ugyanis nem értik (az azerit bezzeg igen), és egyelőre nem is tudni, hogy mikor tanulnak majd meg a mi nyelvünkön. Az AI feliratozás funkciót egyébként egy angol videón próbáltam ki, abban a beszédet elég pontosan feliratozta, de magyarra ugyebár már nem tudta nekem lefordítani. 

Ami tetszik az új Xiaomi-mobilban:

• jó főkamera 
• a kamerasziget csúcskategóriás hatást kelt
• az AI-funkciók között találni azért hasznosakat
• remek üzemidő

Ami nem tetszik a Xiaomi-mobilban: 

• a műanyag borításnak gagyi hatása van, ráadásul csúszós is, a tokot semmiképpen se spóroljuk le róla
• a makró és az ultraszéles kamera nem egy nagy extra 
• több innovációt is el tudtam volna képzelni
• az AI írás-funkciók egyelőre nem értik a magyart

Summa summárum

Először is fontos megjegyezni, hogy az új Xiaomi-telefon úgy került hozzám, hogy a korábbi szériák nem jártak nálam, vagyis abszolút önálló individumként kezeltem a telefont, nem volt viszonyítási alapom más, korábbi modellekhez. Ugyanakkor apróbb hibái ellenére is a Xiaomi Redmi Note 14 Pro+ 5G-t egy igenis jó középkategóriás telefonnak tartom, ami ár-érték arányban gyakorlatilag azt adja, amit a gyártótól el is várunk. Apropó ár: az új Xiaomi-telefon 200 ezer forintért szerezhető be idehaza, vagyis olcsónak épp nem olcsó, de a fentiek alapján véleményem szerint megéri az árát.