Valós halálesetek inspirálták a Rémálom az Elm utcában történetét

Nem minden Wes Craven fejéből pattant ki. 

A horrorfilmekben az a jó, hogy az ember tudja magát azzal nyugtatni, hogy az egész csak kitaláció, a rendező agyából pottyant ki a sztori, sokkot pedig akkor szokás kapni, amikor a film végén megjelenik egy felirat, ami arról tájékoztatja a nézőt, hogy a film igaz történeten alapul. Bár Wes Craven kultikus horrorfilmje, a Rémálom az Elm utcában a klasszikus értelemben véve természetesen nem igaz történet, a direktornak egy megtörtént haláleset-sorozat adta az ihletet.

A filmben egy megégett arcú, furcsa alak, Freddy Krueger gyilkol, méghozzá úgy, hogy az áldozatai rémálmaiban bukkan fel, lényegében ott támadja meg őket, csakhogy az érintettek a valóságban is meghalnak – főszereplőink pedig úgy próbálnak túlélni, hogy igyekeznek ébren tartani magukat. Miután 1982-ben tető alá hozta a DC-karakter alapján készült Swamp Thing horrorfilmet, Wes Craven, a rendező munka nélkül találta magát, és épp téma után kutatott, amikor a Los Angeles Timesban szembejött vele egy érdekes írás. A cikkben egy családról volt szó, aki a kambodzsai vörös khmer rezsimtől menekülve érkezett meg az Egyesült Államokba, és minden rendben volt egészen addig, amíg a család fiúgyermekét borzasztó rémálmok nem kezdték gyötörni. Ez végül odáig vezetett, hogy a fiú napokon keresztül nem mert elaludni, és amikor ez mégis bekövetkezett, a szülők az éjszaka közepén a sikolyaira lettek figyelmesek, ám mire odaértek, a fiú már halott volt.

Nem ez volt ugyanakkor az egyetlen cikk, ami arról számolt be, hogy életerős, fiatal férfiak álmukban haláloznak el, olyannyira nem, hogy a jelenségnek nevet is adtak: SUNDS-nek nevezték el, ami a sudden unexpected nocturnal death syndrome rövidítése volt, és olyan jelenséget jelölt, amikor az érintettek látszólag minden ok nélkül, hirtelenül és váratlanul haltak meg az éjszaka közepén. Az első eseteket 1978-ban dokumentálták a laoszi hmong nép körében, pontosabban azon tagjaik között, akik Laoszból az Egyesült Államokba emigráltak, miután a CIA beszervezte őket, hogy a kommunista Észak-Vietnám ellen harcoljanak a vietnami háborúban.

1981-ig összesen 13 húsz és harminc év közötti hmong férfi halt meg a fentebb említett, szokatlan körülmények között. Az L.A. Times szerint a halálesetek 98 százaléka este 10 és reggel 8 között következett be, 1981-ben pedig további 26 hmong férfi halálát dokumentálták. Bár az áldozatok többségére holtan találtak rá, olyanra is akadt példa, hogy a család az éjszaka közepén felfigyelt az érintett zihálására és nyögéseire, és bár segíteni nem tudtak rajta, szemtanúi lettek szerettük haláltusájának, ami olybá tűnt, mintha egy szörnyű rémálom kínozná őket. 

A kambodzsai népirtás áldozatainak földi maradványai az exhumálás után. (Fotó: David A. Harvey/National Geographic/Getty Images)

Sok találgatás övezte, hogy mi állhat a látszólag egészséges, fiatal férfiak halálának hátterében, egyértelmű magyarázat azonban nem született. Felmerült többek közt, hogy a rossz táplálkozáshoz lehet köze, mások ezzel szemben valamiféle idegméregre gyanakodtak, ez utóbbit azonban végül elvetették, mert ilyen esetben nem csak a férfiak, de a nők is érintettek lettek volna, ráadásul arra sem szolgált volna magyarázatul, hogy miért pont éjszaka következik be a halál. A csoport tagjain belül voltak, akik természetfeletti magyarázatot kerestek a történtekre, mondván a szellemek bosszúja áll a háttérben, amiért elhagyták a hazájukat.

A megmagyarázhatatlan haláleseteket nem csak a laoszi hmongoknál figyelték meg, más dél-keleti csoportokban is felütötte fejét a betegség, ezért felmerült annak lehetősége is, hogy egy öröklődő, genetikai eredetű kórról van szó, amely szívritmuszavart idéz elő, és ennek következtében halnak meg az érintettek. A Fülöp-szigeteken a SUNDS szintén sok fiatal férfi halálát okozta, a titokzatos betegséget a helyiek bangungot néven illették. Bangungot a néphitben egy bosszúálló női szellem, aki férfiakra vadászik, és az álmukban folytja meg őket.

Borítókép forrása: New Line Cinema