Emlékeztek még a Ubisoft 2012-es öngóljára, amiből akár egy The Last of Us is lehetett volna, még a The Last of Us előtt

Íme a játék, amiben rengeteg potenciál volt, ami anno már a The Last of Us előtt megváltoztathatta volna játékipart, de elbukott a saját lábában és öngólt lőtt.

Mostanság óriási divat lett belerúgni a földön fekvő és szenvedő Ubisoftba. Nem állítom, hogy a cég nem érdemli meg a kritikák egy részét, azt viszont nyugodt szívvel kijelentem, hogy a többségüket biztosan nem és sokan szándékosan abból próbálják fenntartani akármilyen Twitter, YouTube stb. csatornájukat, hogy nettó hülyeségeket állítanak be úgy, mintha azok egyrészt igazak, másrészt a Ubisoft hibái lennének. Az Assassin's Creed Shadows esetében ezt tisztán láttuk, szerencsére nem jött be a károgók és hazugsággyárosok óbégatása, a játék jött, látott és győzött.

De most nem a Shadowsról szeretnénk mesélni, sokkal inkább a 2012-es I Am Alive-ról, ami a napokban ünnepelte 13. születésnapját és amiről jó eséllyel sosem hallottatok pedig nagy potenciál volt a játékban. Mint oly sok játék, ez is hosszú évekig a fejlesztői pokol bugyraiban ragadt, hogy aztán egy alaposan lecsupaszított, rendesen megvágott verzió jelenhessen meg belőle. Az I Am Alive még így is tele volt remek ötletekkel és fantasztikus játékelemekkel, épp ezért fáj belegondolni, hogy ha az eredeti tervek alapján készült volna a játék... Nem mondom, hogy az egy évvel később érkezett The Last of Us eltörpült volna mellette, de az biztos, hogy manapság az I Am Alive-ot is ott emlegetnénk a The Last of Us mellett, ha egy mély, komor és szomorú narratívájú singleplayer játékról beszélnénk.