Carrie White nem csak fikció – két nő is inspirálta Stephen King tragikus hősnőjét

Két megtört lányból lett a bosszú angyala.

Az 1974-ben megjelent Carrie Stephen King negyedik regénye volt a sorban, ám ez volt az első, amit kiadtak, és amely jóformán egyből ismertté tette az akkor még tanári fizetésből tengődő, anyagi gondokkal küzdő író nevét. A 16 éves boszorkánylány története először ráadásul a kukában landolt, King ugyanis úgy érezte, hogy a sztori nem igazán működik, különösen a főhősnő lelkivilága kapcsán volt magában bizonytalan. Ekkor jött a felesége, Tabitha King a képbe, aki szó szerint a szemetesből halászta ki a Carrie kéziratát, és arra kezdte biztatni a férjét, hogy folytassa csak tovább, a történetben van erő, és éppenséggel pont a női karakterek miatt. King a saját és az olvasók szerencséjére hallgatott a jó szóra, befejezte a Carrie-t, amiért végül 2500 dollár jogdíj ütötte a markát, ez az összeg pedig már elég volt ahhoz, hogy otthagyja nem túl jófizető tanári munkáját, és főállású íróként dolgozzon tovább. 

A lányok zuhanyzója és egy cikk a telekinézisről

A Carrie-regény történetét több tényező ihlette, de talán az egyik legérdekesebb inspirációforrás King nyári munkájához kapcsolódik. Az író egy középiskolában dolgozott gondnokként, egy alkalommal pedig a lánymosdót is ki kellett takarítania, ahol feltűnt neki, hogy a zuhanyzóban rózsaszínű műanyag függönyök vannak, a fiúkéban ellenben nincsenek ilyenek. Később, amikor már egy mosodában dolgozott, beugrott neki ez az emlék, ezzel együtt pedig arcon csókolta a múzsa: kamaszlányok, akik függöny nélkül zuhanyoznak az iskolában, az egyiküknek pedig pont akkor jön meg először a menstruációja, a többi lány azonban ahelyett, hogy támogatná őt, kinevetik és betétekkel, tamponokkal kezdik dobálni.

A másik fő inspirációforrásként egy cikk szolgált King számára, amelyet még évekkel ezelőtt egy Life nevű magazinban olvasott. Ebben arról írt a szerző, hogy amit egyesek paranormális jelenségnek hívnak, az inkább telekinetikus jelenség: vagyis amikor úgy tűnik, mintha egy szellem mozgatna tárgyakat, valójában nagy valószínűséggel valaki pusztán a gondolataival irányítja őket. A cikk a továbbiakban néhány bizonyítékkal szolgált arra vonatkozóan, hogy a fiatalok hajlamosak lehetnek a telekinézisre, különösen a tizenéves lányok a hónap egy bizonyos szakaszában. 

De vajon kicsoda Carrie White?

A Carrie regény születésének története itt azonban még nem ért véget. Kevésbé ismert, hogy Carrie White karakterét két nő inspirálta, King azonban sohasem nevezte meg őket, jobban mondva álnevekkel hivatkozott csak rájuk, a könyvbéli Carrie tetteivel ugyanis nem mindenki ért egyet. A szerző Tina White-ként és Sandra Irvingként emlegeti Carrie White ihletadóit. 

A Screen Rant szerint King egy általános iskolába járt Tinával, aki elmondása szerint csendes volt, a leghátsó sorban ült, és sokan csúfolták amiatt, hogy mindennap ugyanazt a ruhát viselte - sőt még azután is, hogy Tinának új ruhája lett. Sandráról King azt állította, hogy az utcájukban lakott az anyukájával, egy alkalommal pedig átment hozzájuk, hogy segítsen bútorokat pakolni, és szemet szúrt neki a nappali falán logó hatalmas kereszt. Sandrát, akárcsak Tinát, kiközösítették a társai, amiért furcsa ruhákat hordott, és ahogy King fogalmazott, rohamai voltak.

Traigikus módon sem Sandra, sem Tina nem élte meg a 30 éves kort: Tina öngyilkos lett, Sandra pedig egy roham során halt meg, amikor egyedül volt otthon a lakásában. King elmondása szerint a Carrie írása közben sokszor azon kapta magát, hogy eltűnődik, vajon milyen lehetett volna ennek a két nőnek az élete, ha megkapják a telekinetikus képesség ajándékát. Ebben az értelemben Carrie White Tina és Sandra kombinációja, egy olyan Tináé és Sandráé, akik képesek voltak visszavágni, kiállni magukért és szembenézni a zaklatóikkal, akik megkeserítették az életüket. Érdekes adalék, hogy bár Stephen King Carrie-je a klasszikus értelemben véve nem feminista regény, több olyan elemet is tartalmaz, amelynek kétségkívül van némi feminista felhangja - és talán éppen ez az egyik, ha nem a legnagyobb erénye King először kiadott művének. 

A boszorkánylány utóélete 

Ahogy sok már King regényből, úgy a Carrie-ből is készült filmes adaptáció, méghozzá nem is egy, hanem már négy különböző változat. Az első Carrie-adaptációt 1976-ban mutatták be Brian De Palma rendezésében, a főszerepben Sissy Spacekkel - ez a változat lett a legsikeresebb és sokak szerint a legjobb is egyben. 1999-ben készült egy folytatás Carrie 2: Düh címmel, amelyben már nem Carrie volt a főszereplő, hanem egy másik telekinetikus képességekkel rendelkező lány, majd 2002-ben kaptunk egy tévéfilmet is, amelyben Angela Bettis játszotta a címszereplőt. Végül 2013-ban Chloë Grace Moretz főszereplésével is érkezett egy filmadaptáció a mozikba, amelyben a címszereplő középiskolás lány bigott anyját Julianne Moore játszotta. 

Summer H. Howell is being eyed to play Carrie in Mike Flanagan’s ‘CARRIE’ series.

(Source: https://t.co/xH5kwMSmTU) pic.twitter.com/GZOwrvH8nK

— Film Updates (@FilmUpdates) April 9, 2025

Itt azonban még nincs vége a Carrie-adaptációk sorának, készül ugyanis egy sorozatverzió is a horror királyának egyik legismertebb regényéből, amely mögé egy igazi Stephen King-specialista, Mike Flanagan állt be. Flanagan az Amazon számára készíti a sorozatot, és egyesek már azt is tudni vélik, ki játssza majd a boszorkánylányt: a főszerep nagy esélyese állítólag Summer H. Howell, őt a fenti fotó bal oldalán láthatjátok. 

Borítókép forrása: Sony Pictures