Az első e-mail egy QWERTYUIOP volt

Amikor két számítógép először üzent egymásnak. 

Manapság már teljesen természetes, hogy ide-oda e-maileket küldözgetünk egymásnak, ám nem volt ez mindig így. A világ első e-mailjét közel 55 évvel ezelőtt küldték el, és meglepő módon semmi különös nem állt benne. Olyannyira nem, hogy lényegében egy halandzsa volt. 

A világ első e-mailje egy Ray Tomlinson nevű mérnökhöz kötődik, aki a bostoni Bolt, Beranek and Newman nevű cég íróasztalánál ülve a vállalat egy másik számítógépének továbbított egy üzenetet. A szövegben állítólag ez állt: QWERTYUIOP. 

Akkoriban még senki nem sejtette, hogy ez az üzenet forradalmasítani fogja majd a kommunikációt, Tomlinson később pedig maga is úgy fogalmazott, hogy semmi emlékezeteset nem írt a világ első e-mailjében. Bár a történelmi pillanatról viszonylag kevés írás található a neten, a The Costa Rica Star nevű weboldal egy 1998-as Forbes számra hivatkozva arról ír, hogy Tomlinson megmutatta a találmányát az egyik kollégájának is, majd azt mondta: „Ne mondd el senkinek! Nem ezen kellene dolgoznunk.” Az üzenetet egyébként az ARPANET-en keresztül küldték, amit az internet előfutáraként tartanak számon. 

Ellentétben Alexander Graham Bell híres 1876-os, első telefonos mondatával - „Mr. Watson, jöjjön ide – látni akarom magát" -, Tomlinson azt állította, hogy fogalma sincs az első elektronikus üzenet szövegéről, amit azzal magyarázott, hogy a szöveges üzenetek teljesen felejthetőek számára, ezért el is felejti őket, majd állítólag így folytatta:

„A legvalószínűbb, hogy az első üzenet a QWERTYUIOP volt vagy valami hasonló. Amikor meggyőződtem róla, hogy a program működik, küldtem egy üzenetet a csoportom többi tagjának, amelyben elmagyaráztam, hogyan lehet üzeneteket küldeni a hálózaton keresztül. A hálózati e-mail első használata tehát saját magáról adott hírt." 

Az e-mail megszületésekor döntő fontosságú volt az is, hogy Tomlinson a @ jelet választotta annak jelzésére, hogy az üzenetet egy olyan illetőnek szánja, aki nem ugyanazon a számítógépen (vagy szerveren) van, mint a küldő. Elmondása szerint azért szavazott erre a jelre, mert az 1970-es években nem volt elterjedt a használata, így elkerülhető volt vele az e-mailezők közötti zavar.

Borítókép forrása: Depositphotos / keport