Köszi, nem kell az agyvérzés, jó lesz nekem az easy mód is!

Bármennyire is ciki, idén több játékot is könnyű fokozaton toltam végig, és egyáltalán nem bánom, hogy az easy módot választottam az állandó idegeskedés helyett.

A lassan már csak a történelemkönyvek lapjain létező konzolháború és a márkahűség mellett a játékok nehézségi szintje az a téma, ami rögtön vitát gerjeszt az emberek körében, hiszen többen is úgy vélik, hogy akik könnyű fokozaton hódolnak a hobbijuknak, azok nem is igazi gamerek. Régebben még én is úgy gondoltam, hogy Normal szint alatt nem létezik élet, ám mostanra nagyon is örülök az easy mód létezésének, mivel sokszor sem időm, sem türelmem nincs ahhoz, hogy órákig (vagy épp napokig) küszködjek egy-egy szakasszal. Idén is akadtak olyan címek, amikben ilyen vagy olyan okokból kifolyólag a legalacsonyabb fokozaton jutottam el a stáblistáig, ezekről szeretnék most mesélni nektek az alant olvasható cikkben.

Borítókép forrása: Steam