240p-s képet is képes tűélessé varázsolni a DLSS 4.5

Van egy olyan érzésem, hogy a jövőt illetően az Nvidiának már csak egyetlen dolog lesz a fontos, ez pedig nem más, mint a mesterséges intelligencia. Elképesztő elánnal vetették bele magukat a fejlesztésbe, és hihetetlen összegeket áldoznak erre a technológiára.

Olyannyira, hogy bejelentették, már VRAM-ot sem pakolnak majd a következő videókártyákra, ezt a forgalmazóknak kell megoldaniuk – emiatt tehát ismét feljebb kúszhatnak majd az árak az előttünk álló időszakban. Úgy tűnik tehát, hogy nem a nyers erőre építenek majd a jövő VGA-i, hanem a szoftvert fejlesztik majd a zöldeknél, nem véletlenül kaptuk meg most a DLSS 4.5-öt is, amely szintén a mesterséges intelligenciára támaszkodik, ráadásul már elképesztő dolgokra képes.

A DLSS 4.5 a Deep Learning Super Sampling technológia legújabb generációja, amely már nem pusztán felskálázza a képet, hanem tanult minták alapján rekonstruálni tudja azokat. Az új modell egy továbbfejlesztett, transformer-alapú Super Resolution modellt használ, amely pontosabban kezeli az éleket, stabilabbá teszi a mozgóképeket, és korábbi verzióktól eltérően jelentősen kevesebb a szellemkép, illetve a villódzás. A DLSS 4.5 egyik legnagyobb újítása, hogy sokkal alacsonyabb felbontásokkal is jól boldogul. Míg korábban az Ultra Performance mód már komoly kompromisszumokat jelentett, az új modell extrém alacsony felbontásoknál is képes összefüggő, felismerhető képet előállítani. Ennek köszönhetően nyílt lehetőség tesztelni a 240p és 360p felbontásokat, amelyek láttán eldobtuk az agyunkat.

A tesztek lényege egyszerű, az adott játék extrém alacsony felbontáson fut, majd a DLSS 4.5 Super Resolution révén megpróbálnak belőle értelmes képet készíteni. 240p-nél ez konkrétan azt jelenti, hogy a GPU szinte semmit nem renderel hagyományos értelemben véve. Ennek ellenére a végeredmény sok esetben meglepően stabil. A főbb objektumok felismerhetők, a mozgás kevésbé esik szét, és a kép összességében nem omlik össze. A részletek persze gyakran furának hatnak, a fák, távoli épületek és textúrák elmosódnak vagy már túl mesterkéltnek hatnak. Ez már nem arról szól, hogy az AI feljavítja a képet, hanem gyakorlatilag a hiányzó információt saját maga pótolja.

Hol húzódnak a határok?

Persze a DLSS 4.5 sem varázsol. Minél alacsonyabb a felbontás, annál inkább látható, hogy a kép nem teljesen valós. Apró részletek eltűnnek, a vizuális hitelesség csökken, és bizonyos jelenetekben az AI „rosszul tippel” mivel is kéne helyettesíteni az elvesző pixeleket. Viszont technológiai demonstrációnak ez óriási lépés. A korábbi DLSS-verziók ilyen extrém helyzetekben egyszerűen szétestek volna. A 4.5-ös modell viszont már meglepően konzisztens, még akkor is, ha az alapfelbontás miatt a program szinte használhatatlan.

Azt igy tegyük hozzá, hogy ez a teszt nem azt akarta szemléltetni, hogy ezen túl majd 240p-ben is lehet játszani. Inkább azt érdemes szem előtt tartani, hogy a jövőben a GPU egyre kevesebb képkockát renderel majd a hagyományos módon, és egyre több munkát végez el az AI. Ez különösen fontos lehet a ray tracing, a path tracing esetében, de akár a gyengébb hardveren futó játékok kapcsán is jól jöhet.