Így fest a játék, ha keresztezik a Clair Obscur-t az Elden Ringgel

Az Év Játéka díjakról sokan hajlamosak úgy beszélni, mintha decemberben egyszer csak kiosztanának egy trófeát, aztán mindenki menne haza. A valóságban a GOTY-szezon egy hónapokon át tartó lavina, mivel kisebb portálok, nagy médiumok, szakmai szervezetek és közösségek folyamatosan adják át az elismeréseket, sokszor még a következő év elején is.

És mire 2026 elindult volna, egy dolog teljesen egyértelműnek mondható, a Clair Obscur: Expedition 33 nemcsak letarolta 2025-öt, hanem történelmet is írt.

Egy szám, amit nehéz felfogni

A ResetEra rendkívül alapos utánajárása szerint a Clair Obscur: Expedition 33 eddig 345 különböző Év Játéka díjat söpört be. Ez a mennyiség már önmagában abszurd, de igazán akkor válik érdekessé, ha kontextusba helyezzük. Az Expedition 33 több GOTY-t nyert, mint:

a Baldur’s Gate 3 (288),
a The Last of Us Part II (326),
vagy a The Legend of Zelda: Breath of the Wild (264).

Ezek mind olyan címek, amelyekről korábban azt hittük, évtizedekig érinthetetlen lesznek ebben a tekintetben. A Sandfall Interactive játéka viszont gond nélkül átlépett rajtuk.

Az egyetlen akadály: Elden Ring

Van azonban egy név, ami még mindig ott tornyosul a lista tetején, ez pedig nem más, mint az Elden Ring. A FromSoftware klasszikusát összesen 435 alkalommal választották az év legjobb játékának, ami azt jelenti, hogy az Expedition 33 jelenleg nagyjából 90 díjra van az egyenlítéstől.

Miért működött ennyire az Expedition 33?

Ha játékmechanikáján keresztül akarjuk megfogni, a Clair Obscur: Expedition 33 gyakorlatilag azt csinálta, amit kevesen mernek. Újraértelmezte, mit jelent ma egy körökre osztott RPG. A taktikai menük, a QTE-kkel erősített képességek, az ellenfél köre alatt végrehajtható valós idejű hárítások és kitérések mind azt eredményezték, hogy a harc nem lassult úgy le vagy lett volna a túl passzív a játékosok számára, sőt, épp ellenkezőleg, tele volt feszültséggel.

Ha a FromSoftware nyers, stamina-alapú harcait egy vizuálisan lenyűgöző, narratíva-központú, körökre osztott rendszerre cserélnénk, nagyjából ott kötnénk ki, ahol az Expedition 33 található. A Radahn-féle összecsapások a reflexek helyett a döntésekre, időzítésre és taktikára épülne. Ezt meg is álmodta valaki, és a végeredmény egészen elképesztő lett: