A Dragon Age veteránja szerint az AI maga a pestis

Gaider nem technológiaellenes, de úgy látja, a jelenlegi formájában a generatív AI nem áll készen a komoly munkára.

Azt vallja, hogy amíg nincsenek szigorú szabályozások, amíg nem tiszta a forráskód, és amíg a menedzsment olcsó rabszolgaként tekint erre a techre, addig olyan, mint a pestis. Ha pedig a fantasy RPG-k világáról van szó, David Gaider szava aranyat ér. A Dragon Age széria egykori vezető narratív tervezője (aki ma már a Summerfall Studios társalapítója) nem éppen a diplomatikus megfogalmazásairól híres, ha a szakma jövőjéről van szó. A legutóbbi interjújában pedig olyan szinten páros lábbal szállt bele a generatív mesterséges intelligenciába (AI), hogy a fal adta a másikat. Szerinte ugyanis az egész tech-hype mögött semmi más nincs, mint a spórolni akaró stúdióvezetők vágyálma.

Ellopott adatokból nem lesz forradalom

Gaider rögtön a morális és jogi kérdésekkel indít, amiket a legtöbb nagy tech-cég szeret a szőnyeg alá seperni. A generatív AI-modelleket ugyanis óriási mennyiségű, internetről összeharácsolt adatokkal tanítják be – gyakran az eredeti alkotók engedélye vagy tudta nélkül.

„Az az érv, hogy 'ha nem lophatunk el bármit, amire szükségünk van, akkor az AI nem fog jól működni', finoman szólva sem túl meggyőző” – nyilatkozta Gaider.

Szerinte ez a fajta "adat-kalózkodás" a jövőben olyan jogi lavinát indíthat el, ami az egészet használhatatlanná teszi.

A csapda

Sokan azzal védekeznek, hogy az AI remek eszköz az ötleteléshez, és a végleges játékba úgysem kerül be belőle semmi. Gaider szerint ez naivitás. Elég egyetlen lusta fejlesztő, egy ottfelejtett ideiglenes (placeholder) elem, vagy egy kolléga, aki azóta kilépett a cégtől, és a stúdió máris nyakig ül a pácban egy jogvédett vagy hibás AI-asset miatt – és lássuk be, láttunk már erre példát az utóbbi időben.

Miért takarítsunk egy lusta robot után?

A veterán fejlesztő szerint a legnagyobb probléma a logikával van. Az AI-nak elvileg az unalmas, repetitív melót kellene elvégeznie, hogy az embernek maradjon ideje a kreativitásra. Ezzel szemben most azt látjuk, hogy az AI-ra bízzák még a fontos dolgokat (írást, dizájnt) is, az ember meg ott ül mellette csicskaként, hogy javítsa a gép hibáit.

„Narratív dizájnerként töltött éveim alatt egyszer sem találkoztam olyan helyzettel, ahol egy pocsék minőségű anyag szerkesztgetése kevesebb időt vett volna igénybe, mintha az egészet kidobtuk volna a kukába, és újrakezdtük volna a nulláról” – magyarázza.

Ráadásul ha a belépő szintű feladatokat kiszervezzük a gépeknek, hogyan fog felnőni a fejlesztők következő generációja? Ha nincs aprómunka, amivel a juniorok tanulhatnak és fejlődhetnek, nem lesznek jövőbeli szeniorok sem.

A lélektelen dizájn

A generatív AI ráadásul pont a lényegre képtelen, vagyis az iterációra. Nem tudod neki azt mondani, hogy "figyelj, ezen a karakteren finomíts egy kicsit az orránál, de a többi maradjon ugyanaz", mert a következő generálásnál egy teljesen más képet kapsz. Ugyanez igaz a kódolásra is. Hogy lehet debugolni egy olyan kódot, amit érzésre összeollózott AI-kóddal (vibe-coding) dobtak össze? Mi értelme van egy AI-prototípusnak, ha a csapatból közben senki sem tanulta meg, hogyan kell valójában felépíteni a játékot?

Borítókép: Steam