Esport1 - Öt játék, nulla sebzés – GinoMachino megcsinálta a lehetetlen Elder Scrolls maratont

Végigvinni öt Elder Scrolls játékot szép teljesítmény, de megtenni ezt úgy, hogy még egy kósza sárkányfing sem sebez meg, már tiszta boszorkányság.

GinoMachino megcsinálta a lehetetlent, Todd Howard pedig valahol csendben felsírt.

GinoMachino neve a legtöbb gamer számára egyet jelent a mazochizmus legfelsőbb fokával. Ő az az ember, aki úgy viszi végig szinte csukott szemmel az Elden Ringet vagy bármelyik Dark Souls epizódot, hogy közben egyetlen pofont sem kap. A Souls-játékokban azonban van egy hatalmas előny, a mechanika precíz, az ellenfelek mozgása kiszámítható, a hitboxok (többnyire) tisztességesek. Na, ezt a precizitást cserélte most le Gino a Bethesda-féle "itt egy glitch, ott egy random spawn" életérzésre. A kihívás neve stílusosan "The Todd Run" lett (Todd Howard, a Bethesda atyja után), és a lényege az volt, hogy mind az öt számozott Elder Scrolls felvonást zsinórban végigviszi, méghozzá sérülés nélkül.

A menetrend: 17 év történelme egyetlen napba sűrítve

Gino nem bízta a dolgot a véletlenre, szigorúan a megjelenési sorrendet követte. Ami a YouTube streamen történt, az egyszerre volt zseniális és idegőrlő:

The Elder Scrolls I: Arena (1994): Ahol a pixeles dungeonökben még az irányítás is felér egy külön kihívással.
The Elder Scrolls II: Daggerfall (1996): A gigantikus, véletlenszerűen generált világ, ahol egy rossz lépés, és máris megy minden a levesbe.
The Elder Scrolls III: Morrowind (2002): Amelyik részt talán a mai napig a legjobbnak tartják sokan, és már jöhetne belőle egy remake.
The Elder Scrolls IV: Oblivion (2006): A skálázódó ellenfelek és a hírhedt fizikai motor őshazája.
The Elder Scrolls V: Skyrim (2011): A grandiózus finálé, ahol 10 óra játék után egyetlen rossz helyre spawnoló sárkány vagy egy rejtett csapda romba dönthette volna az egész addigi munkát.

A szakadék szélén

A teljes kihívás hosszú órákon át tartott megállás nélkül, élőben a YouTube-on. Aki látott már hasonlót, az tudja, mit jelent ez mentálisan. Nem elég az első 2-3 órában koncentrálni; a legkisebb hiba a 10. órában, a Skyrim vége felé azt jelentette volna, hogy Gino mehet vissza az 1994-es Arena menüjébe.

A Bethesda játékok híresek a kiszámíthatatlan MI-ről, a repkedő tereptárgyakról és a fizikából adódó random sebződésekről. Gino azonban olyan elképesztő útvonaltervezéssel (routing) és hidegvérrel hozta le a futamot, hogy a végén a gaming közösség tátott szájjal figyelte, ahogy az utolsó boss is fűbe harap – miközben Gino életerő-csíkja végig érintetlen maradt. ezzel a teljesítménnyel végleg beírta magát a speedrun és challenge run történelemkönyvek legnagyobbjai közé.

Ez még csak a kezdet volt...