A Ubisoft veteránja kitálalt az Assassin’s Creed Unity-ről

A francia forradalom elmaradt, a forradalmi technológia viszont kis híján kivégezte az Ubisoftot. Az Assassin’s Creed Unity egy gyönyörűen megkomponált, de koraszülött zseni volt.

Az Assassin’s Creed Unity eléggé megosztóra sikeredett, pedig ez volt az a pont a széria életében, ahol az Ubisoft mindent megpróbált kihozni az adott technológiából. Az új generációs konzolok (PS4/Xbox One) hajnalán a fejlesztők nem elégedtek meg egy sima folytatással, és létrehoztak egy gigantikus, 1:1 arányú Párizst, belső terekkel, sosem látott parkour-rendszerrel és olyan hömpölygő embermasszával, amitől a hardverek sírva könyörögtek a kegyelemért.

Jean Guesdon, az Ubisoft veteránja (aki ma már az egész AC márkáért is felelős) nemrég a Retro Gamer magazinnak adott interjújában elismerte, hogy egyszerűen túl sokat akartak egyszerre.

„A Unity rajtja hatalmas kihívás volt. (...) A tartalom és a technológia egyszerre történő forradalmasítása mindig rendkívül megterhelő, és ezzel az epizóddal talán túl sok mindent akartunk egyszerre lenyomni a játékosok torkánn.” – nyilatkozta Guesdon, hozzátéve, hogy szerinte a Unity a sorozat egyik leginkább alulértékelt darabja.

Túl sok tartalom és az arctalan mémek

A probléma nemcsak az volt, hogy a játék technikailag instabil volt, hanem az is, hogy itt szabadult el először igazán az Ubisoft-féle tartalomtúltengés. A térképet elárasztották a ládák, gyűjtögetnivalók, mellékküldetések, kooperatív missziók és – ami végképp kiverte a biztosítékot a rajongóknál – a mikrotranzakciók.

A katasztrofális rajtot a kiadó ingyenes DLC-kkel és ajándék játékokkal próbálta kompenzálni, de már késő volt, megbélyegezték a Unity-t. Hasonló sorsra jutott, mint évekkel később a Cyberpunk 2077 vagy a No Man’s Sky, melyeknek a rajtja szintén pokoli volt, miközben a háttérben egy mestermű lapult.

Miért volt valójában zseniális a Unity?

Ha lehántjuk a premierkori bugok rétegét (amiket azóta szinte teljesen kijavítottak), a Unity elképesztő újításokat hozott, amik előtt a mai napig érdemes lehet tisztelegni:

A parkour csúcsa: A lefelé való parkourözés mechanikája olyan folyamatos és látványos mozgást biztosított Arno Doriannak, amit azóta sem sikerült leutánoznia a szériának.
Élő, lélegző Párizs: A tömegszimuláció olyan mély volt, hogy a forradalom kaotikus hangulata szinte lemászott a képernyőről.
Valódi lopakodás: Végre kaptunk egy dedikált guggolás gombot és bonyolultabb lopakodási rendszert.
Kooperatív küldetések: Akár négyen is összeállhattunk a haverokkal assassin-kodni, ami zseniális csavar volt.
Ruházat-testreszabás: Nemcsak a kinézetünket, de a statisztikáinkat is finomhangolhattuk a különböző felszerelésekkel.

A Unity egy gyönyörű, ambiciózus alkotás volt, ami belerokkant a saját súlyába. De ha ma előveszed, egy olyan részletgazdag történelmi játszóteret kapsz, ami még a mai játékok mellett is megállja a helyét.

Borítókép: Steam