A Samsung Galaxy Z Fold8 lett a hajtogatható mobilok királya?

Górcső alá vettük a koreai gyártó új flagship készülékét, ami szinte minden téren kifogástalanul teljesít, a szoftvergyártók azonban még mindig nem használják ki a nagyobb méretben rejlő lehetőségeket.

Jól mutatja az idő múlását, hogy bár még újnak érzem a hajlítható telefonok vonalát, én is ott voltam a Samsung Fold születését ünneplő hazai bemutatón 3000 7 évvel ezelőtt. A sajátomként is volt szerencsém használni az első generációs készüléket, ami annak idején inkább tűnt egy koncepciós példánynak a végpontok között meg sem álló gerincével, fura formájával és a hiperérzékeny kijelzőjével. Egy kisebb Z Fold kitérőt leszámítva aztán évekig nem használtam ilyen mobilt napi rendszerességgel, a különleges kiskönyv, avagy „útlevél” formával felvértezett Fold8 azonban felkeltette az érdeklődésemet – hosszú idő után először tudtam azt mondani, hogy „megkívántam” egy telefont. A hazai képviseletnek köszönhetően több hétig nyüstölhettem a készüléket, most pedig megosztanám veletek, milyen volt főként iOS-felhasználóként ismét Foldot használni alapértelmezett eszközként.

30 nap alatt a Fold körül

A legelső gondolatom a Fold8-cal kapcsolatban az volt, hogy a kiskönvy forma okozta tömörsége és a külső kijelző edge-to-edge kitöltése miatt egy Star Trek- vagy Star Wars-filmben is lazán megállná a helyét, maximum a kamerákat kellene lefednie a kellékeseknek, mert azokon látszik, hogy nem a messzi-messzi galaxisban készültek. Költői túlzásnak tűnhet, de egy ember sem kapná fel a fejét, ha ez lenne a komlink az Enterprise fedélzetén, ami jó érzéssel töltheti el azokat, akik belefásultak az ugyanúgy kinéző telefonokba. Az egyenmobilok világában nem könnyű észrevenni, de néhány dologban igenis eljött az a jövő, amit gyerekkorunkban a mozivásznon láttunk – a repülő autókra persze még egy picikét várni kell. A második dolog, ami megcsiklandozhatja az érzékszerveinket, az összeszerelés minősége. A Fold-szériának mostanra sikerült kinőnie az első bekezdésben említett gyermekbetegségeket, így végre egy kiforrott, alaposan átgondolt, érezhetően a mindennapi használatra tervezett eszközt tarthatunk a kezünkben.

Kezdjük a telefon nyitó/záró mechanikájával, a zsanérral, hiszen amellett, hogy megszámlálhatatlanul sokszor fogjuk kinyitni a ketyerét, ez a rész korábban kiemelten érzékeny volt a porra és az egyéb szennyeződésekre. Illetve azt se feledjük, hogy a régebbi szériák esetén nem lapult teljesen egymásra a két oldal, hanem egy kis V alakot kaptunk, ha becsuktuk az masinát. Tisztában vagyok vele, hogy az indulás óta folyamatosan javultak ezek a dolgok, de mint írtam, évek óta nem használtam Foldot napi szinten, így öröm volt látni, hogy az ezen a téren fellelhető problémák nagy része már a múlté. A „hinge” egyébként nagyon erős, konkrétan odacsípte az ujjam, amikor az egyik első kézbevételnél a gerincen felejtettem, vagyis nyoma sincs annak a lötyögésnek, amit jó pár generációval ezelőtt tapasztaltam. Remekül mutatja az az összerakás minőségét, hogy félig nyitott állapotban is sziklaszilárdan áll a teló, így akkor sem kell szöszölnünk, ha letesszük az asztalra. Ennek leginkább a YouTube applikáció közben van nagy jelentősége, hisz míg a fenti részben megy a videó, addig alul zavartalanul lehet olvasgatni a kommenteket, semmi nem lóg bele a képbe. A szoftveres dolgokról viszont egy kicsit később beszélnék.

A por és egyéb szennyeződés elleni védelem is sokkal profibb, nem érezzük úgy, hogy oldalról nézve hajlítgatás közben szinte belátunk a kijelző alá, zárt állapotban pedig egy tömör „kiskockát” kapunk, ami nagyban hozzájárul a fent említett futurisztikus kinézethez. Sem nyitott, sem zárt helyzetben nincsenek lötyögő, kattogó hanghatások, ami tapsot érdemlő bravúr egy olyan készülék esetén, ami a zsebünkben zötykölődve kell, hogy száz meg száz napon keresztül, ezer meg ezer kinyitáson át üzemeljen. A következő hardveres kérdés természetesen a nagy nyitott kijelző, mert talán annak érzékenysége tartja vissza a legtöbb embert a hajlítható mobilok használatától – mégis ki ne félne attól, hogy megsérül, aztán dobhatja is ki az egészet? Abba most nem mennék bele, hogy milyen biztosításokat lehet kötni a képernyőre, hiszen minden ember és forgalmazó el tudja dönteni, mennyire nyitja szélesre a pénztárcát. Azt viszont el kell mondanom, hogy ezen a területen sajnos továbbra is várunk kell a nagy technológiai áttörésre, mert bár a kijelző elhelyezkedése és porállósága sokat javult, még mindig könnyű maradandó karcokat okozni – akár a körmünkkel is. Persze csak nagyobb erőkifejtés esetén tudunk nyomot hagyni a képernyőn, de ettől még tény, hogy bármi, ami nem por, felsértheti vagy benyomhatja. Ez persze nem azt jelenti, hogy hímes tojásként kell bánni vele, de a Fold8 ezzel együtt sem tekinthető a tinédzserek telefonjának, náluk ugyanis nem feltétlenül a megóvás az első – persze tisztelet a kivételnek.

A másik, amitől félnek az emberek, az a kijelző közepén lévő „törésvonal” jelenléte, ám ezen a területen tényleg szemmel látható fejlődés történt az elmúlt években. Lényegében egyáltalán nem látszik a csík, kivéve, ha úgy esik rá a napfény vagy egy nagyobb lámpa, hogy megtörik a fény a mélyedésen. Amikor viszont szemből nézzük képernyőt, a vonal teljesen láthatatlan, a kijelző színei, fényereje pedig a legmagasabb szintet képviseli a hajlítható telefonok mezőnyében. Na és persze az új képarányról sem szabad megfeledkeznünk, melynek köszönhetően mindenki belőheti, miként szeretne tartalmakat fogyasztani – függetlenül attól, hogy fektetve vagy állítva szereti használni a mobilokat. Üröm az örömben, hogy a filmek/sorozatok képaránya miatt értelemszerűen alul és felül is fekete csík fogad minket teljes képernyős lejátszás esetén, így ha mellé teszünk egy hagyományos telefont, nincs olyan nagy különbség a kettő között, sőt. Mindez jól mutatja, hogy az összecsukható telefonok inkább kényelmi szempontból előnyösek (nem kell egy batár nagy téglát cipelnünk egész nap) mert a nagyobb képernyőt nem minden esetben tudjuk kihasználni. És ezzel elérkeztünk a második legfontosabb dologhoz: hogyan támogatják a fejlesztők a hetedik évét taposó széria többféle állást nyújtó kijelzőjét? A válasz: felemásan.

Egy pillanat és megFoldulok

A legfontosabb kérdés szerintem a szoftveres támogatás, hiszen annak nincs sok értelme, hogy ugyanaz az app, amit megírtak hagyományos telefonra, bénán ráigazítva, belecroppolva, zoomolva rá legyen erőltetve egy másik képarányú felületre. Márpedig néha pontosan ezt éreztem, illetve olyan, mintha bizonyos dolgokat nem is vettek volna figyelembe a szakik, lásd multi-tasking. Az egyik legvonzóbb tulajdonsága a Foldnak és a többi hajlítható telefonnak, hogy egyszerre több alkalmazást is kitehetünk a kijelző két oldalára, így gond nélkül tudunk csevegni vagy emailezni filmnézés közben. Pontosabban tudnánk, mert ez a felállás sajnos még mindig fejtörést okoz néhány applikációnak, vagyis ha odateszünk mellé egy másikat, összezsugorodik és elcsúsznak benne a dolgok, magyarul nincs felkészítve erre a funkcióra. Hiába akarnád például továbbnézni a filmet az egyik legnépszerűbb streamingszolgáltató appjában, amint átkoppintasz egy másik programra, megáll a lejátszás, mert úgy érzékeli, hogy leváltottál róla – ezt mostanra azért illett volna megoldani, nem igaz?

Ugyancsak visszatérő probléma, hogy ha nagy képernyőn megnyitsz egy alkalmazást, majd becsukod a telefont, muszáj bezárnod az appot a további használathoz, az ugyanis nincs felkészítve a méretarány hirtelen megváltozására. Ez az „apró” gikszer nálam napi szinten előjött vezetés közben, szóval szívből remélem, hogy idővel előállnak egy megoldással. Ott van aztán az örök vesszőparipám, a Facebook, amely sajnos továbbra sem tudja hasznosítani a nagyobb felületet, holott rengeteg extra információ elférne a nyitott kijelzőn – kihagyott ziccer, talán majd legközelebb. A telefon szoftvere amúgy teljesen rendben van, nem tapasztaltam fagyásokat vagy egyéb bosszantó dolgokat, inkább a külső cégeknek kellene végre úgy megcsinálniuk az alkalmazásokat, hogy azok képesek legyenek kiaknázni az ilyen készülékben rejlő lehetőségeket.

Tesztalanyunk fotós képességeire nem különösen szeretnék kitérni, mert a Samsung rég elérte azt a szintet, hogy szinte az összes flagship telefonja a top kategóriában van. Azt azért elmondanám, hogy az ultrával ellentétben nem kapunk telét, de így sem érheti szó a ház elejét, hiszen az 50-es sima wide és ultra wide bőven elég mindenre. Videós fronton pedig akár 8K-30fps mellett is előhozhatjuk a bennünk lakozó rendezőt, bár erről továbbra is az a véleményem, hogy sokkal több értelme van a 4K-120fps kombónak. Az aksi 4800 mAh kapacitása számomra több mint kielégítő volt, mondjuk én nem utazom vonaton agglomerációból napi szinten, tehát nem pörgetem órákig a videókat. Az én felhasználási szokásaimmal lazán kihúzott két napot a készülék, ami elég jónak mondható.

Hogy ez-e a legjobb Fold telefon? Számomra igen, a Fold8 Ultrát ugyanis túl nagynak találom, plusz összehajtva szerintem ez a legjobban kinéző hajlítható mobil, ami valaha napvilágot látott. A hardver nagyon ott van a szeren – még úgy is, hogy a belső kijelző érzékenysége terén nem történt érdemi szintlépés –, már csak az kellene, hogy a gyártók elkezdjék végre kihasználni az extrákat. Ha valami, hát a Fold8 megérdemelné a különleges bánásmódot.