A Life is Strange képregényben is remekül tud működni

Már elérhető magyarul a Life is Strange képregénysorozat második kötete – a Multiverzum Kiadó jóvoltából pedig nálunk is landolt egy példány.

Az általam is nagyon kedvelt Life is Strange egyik legnagyobb erőssége mindig is az volt, hogy a természetfeletti képességek és a különleges történeti fordulatok mögött valójában nagyon is emberi problémákról mesélt. Max Caulfield időmanipuláló képessége első pillantásra hatalmas ajándéknak tűnhet, ám a játék hamar megmutatta, hogy a múlt megváltoztatása korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre gondolnánk. Minden döntésnek ára van, minden megváltoztatott esemény újabb következményeket szül, és előbb-utóbb felmerül a kérdés: ha valóban visszamehetnénk a múltba, tényleg jobbá tudnánk tenni az életünket? A képregénysorozat második kötete, a Hullámok, ezt a gondolatot viszi tovább, miközben egy kissé más irányból közelít Max történetéhez. A történet közvetlenül az első kötet, a Por eseményei után folytatódik, így az olvasó nem egy teljesen új fejezetbe csöppen, hanem továbbra is annak a világnak a következményeivel találkozik, amelyet Max és a hozzá közel állók korábbi döntései formáltak – a kritikámat itt olvashatjátok:

A Hullámok egyik legérdekesebb aspektusa éppen az, hogy miközben továbbra is jelen vannak a Life is Strange-re jellemző alternatív valóságok és természetfeletti elemek, a hangsúly egyre inkább az emberi kapcsolatokra kerül. A történet azt kezdi boncolgatni, hogy mit jelent valójában otthon lenni valahol, és vajon egy helyhez, egy emberhez vagy inkább egy bizonyos élethez kötjük-e az otthon fogalmát. Max számára ez különösen fontos kérdés. A korábbi események után már nem egyszerűen arról van szó, hogy melyik döntés lett volna helyes, vagy hogyan lehetne kijavítani egy hibát. Sokkal inkább arról, hogy hogyan lehet együtt élni azokkal a döntésekkel, amelyeket már meghoztunk. Ez pedig talán még érdekesebb téma, mint maga az időutazás vagy a különféle alternatív dimenziók létezése.

A Life is Strange mindig is akkor működött igazán jól, amikor a természetfelettit nem öncélúan használta, hanem eszközként az emberi érzelmek bemutatására. A Hullámok ezt a hagyományt folytatja, és miközben újabb különös helyzetekbe sodorja Maxet, egyre kevésbé az a kérdés, hogy hol kellene lennie, és sokkal inkább az, hogy kikkel szeretne ott lenni. Éppen ezért a Hullámok nem egyszerűen az első kötet folytatása. Sokkal inkább egy újabb fejezet Max útján, amelyben a múlt megváltoztatásának dilemmája lassan átadja a helyét egy jóval személyesebb kérdésnek: lehet-e otthont találni egy olyan világban, amely folyamatosan változik körülöttünk? És ahogy azt a Life is Strange világától már megszokhattuk, erre valószínűleg nincs egyszerű válasz.