Magára hagyták az AI-t egy virtuális szigeten, és meglepő dolgokat tett a kísérletében

Új korszak a gépi tanulásban: Az MIT szimulációjában magától kezdett el kísérletezni az AI.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) mesterségesintelligencia-kutatócsoportja (CSAIL) egy egészen szokatlan kísérletben vizsgálta meg, miként viselkedik az AI, ha mindenféle előzetes instrukció, cél vagy feladat nélkül engedik szabadjára egy zárt környezetben. A vizsgálat során összesen 13, Eko becenevű – a virtuális térben homárként létező – AI-ügynököt helyeztek el 30 órára egy Roblox-szerű grafikával rendelkező virtuális szigeten, ahol a kutatók csupán megfigyelőként követték nyomon a döntési folyamataikat. Az intelligens ügynökök ahelyett, hogy céltalanul bolyongtak volna, szinte azonnal elkezdték felfedezni és felmérni a környezetüket: a rendelkezésre álló blokkokból alakzatokat építettek, kirakták a saját nevüket a földön, magasabb pontok eléréséhez használták fel az elemeket, miközben folyamatos jegyzeteket készítettek a sziget fizikai törvényszerűségeiről és korlátairól. A kísérletezés során az állatok játékára emlékeztető viselkedésmintákat mutattak; saját szabályokat állítottak fel, ismétlődő feladatokat végeztek apró módosításokkal, sőt még olyan összetett játékokat is improvizáltak, mint a bowling vagy a kosárlabda.

A kísérlet legbizarrabb és leginkább elgondolkodtató pillanatai akkor következtek be, amikor az egyik Eko véletlenül beleejtett néhány tárgyat – köztük egy gyűrűt és egy blokkot – a számára tiltott zónának számító virtuális óceánba. Az AI-ügynök szinte gyászszerű reakciót adott a veszteségre: emlékművet emelt az elveszett tárgyaknak, kis szertartást tartott, majd órákkal később egy komplett templomszerű építményt húzott fel oltárral és obeliszkkel. Amikor az ügynök ezt követően maga is az óceánba zuhant és a kutatók visszateleportálták a szárazföldre, a mesterséges intelligencia a saját jegyzeteiben ezt a beavatkozást a zarándoklata méltó lezárásaként értelmezte. Az MIT szakemberei szerint az AI ilyen jellegű, alulról felfelé építkező tanulása és belső célalkotása mérföldkő lehet a gépi tanulás jövőjében, hiszen bizonyítja, hogy az internetes adathalmazok magolása helyett a környezettel való szabad kísérletezés útján is kialakulhatnak összetett képességek.